Magashegyi túra közben
soha ne feledkezzünk meg a jó humorról és az optimizmusról, mivel ez minden
önérzetes turista alapvető alaptulajdonsága kell hogy legyen. Csak ezek teszik
lehetővé számunkra, hogy megbirkózzunk azokkal a kellemetlenségekkel,
nehézségekkel, melyek az utazás és a túra közben várnak ránk.
Jó napot, szia – régi
szokás a hegyen, hogy a turisták találkozáskor köszönnek egymásnak akkor is, ha
nem ismerik a másikat. Ez leggyakrabban csak egy egyszerű helló (ahoj, cześć),
amikor elhaladunk egymás mellett, de néha jó bevezetés egy kis beszélgetéshez
pihenés közben. Most is emlékszem arra a napra, amikor először túráztam
komolyabb turistaúton. Először csak másoktól hallottam, hogy hellóval köszönnek
egymásnak, aztán egyszer csak egy idősebb turista rám köszönt, hogy helló. Az
volt az első kérdésem magamhoz, hogy ki volt ez, honnan ismer engem? Az
ellenkező irányból érkező személyeknek vagy csoportoknak való köszönés erősíti
az összetartozást, a közösségi érzést. Segít abban, hogy ne érezzük magunkat
egyedül a hegyen, és tudjuk, hogy ha kell, számíthatunk mások segítségére.
Nyilvánvalóan nem használjuk ezt a szokást az olyan, állandóan zsúfolt
útvonalakon, mint pl. a Halastóhoz vagy a Kościelisko-völgyben vezető
turistaút, mivel a naponta itt közlekedő emberek száma hatalmas, és nehéz, sőt,
egy idő után nevetséges lenne megpróbálni minden szembe jövőnek köszönni.
Máshol azonban ne féljünk köszönni, és ne várjuk, hogy a szembe jövő köszönjön
először. Ápoljuk a jó szokásokat és a hagyományokat.
Előzés – néha félre kell
állni, elengedni a mögöttünk, gyorsabban haladókat, vagy megvárni, amíg a szemből
érkező elmegy mellettünk. Erre általában a magasabban fekvő turistautakon van
szükség, melyek szűkebbek és meredekebbek. Itt időnként, ahol kicsit szélesebb
az út, félre kell húzódni a gyorsabban haladók elől, és hagyni kell őket, hogy
megelőzzenek. A kölcsönös udvariasság jegyében ezzel nem csak ahhoz járulunk
hozzá, hogy mindenki menjen a maga kényelmes tempójában, hanem mindenekelőtt
magunk és mások biztonságáról is gondoskodunk. Sőt, néha érdemes másokat
segíteni a nehezebb szakaszok leküzdésében.
Természet védelme –
Lengyelország (és Szlovákia – a szerk.) minden magashegysége törvényi védelem
alatt álló terület. A nemzeti parkokról és a természetvédelmi területekről
szóló előírások részletesen meghatározzák, hogy mi az, ami engedélyezett, és mi
az, ami nem ezeken a területeken. Ami alapvetően tilos, az a jelzett
turistautakról történő letérés, bivakolás, tűzgyújtás, bármilyen növények
gyűjtése, hangoskodás, az állatok életének megzavarása. Mindazoknak, akik
megszegik a tilalmakat, számolniuk kell a megfelelő büntetéssel, pl.
pénzbírsággal. De ebben az esetben nem a büntetéstől való félelemről kellene,
hogy szóljon a történet. Ha mi magunk nem is tépünk le egy virágot, csak egy
fotót készítünk róla, egyik vagy másik virág ezáltal érdekesebbé válik más
turisták szemében, melyet ha letépnek, néhány óra alatt elhervad, és ki lesz
dobva. Ha elfogunk egy gyíkot, az védekezésképpen eldobhatja a farkát, amely
később aztán visszanő. A visszanőtt farkat azonban legközelebb már nem tudja
eldobni, így könnyebben a ragadozók áldozatául eshet. A befogott pillangó
lehet, hogy az első órát sem éli túl fogságban. Sokkal hosszabban tartó lesz az
emlék, melyet a fényképezőgépünkkel rögzítünk annál, amely a természet
pusztításával magunkkal viszünk.
Higiénia – a mosdatlan és
izzadt láb és egyéb testrészek fogékonyabbak a horzsolásokra, sérülésekre.
Amennyiben menedékháztól menedékházig túrázunk, ma már szinte mindegyikben van
zuhanyozó, meleg vízzel. Persze nincs annyi a zuhanyozó, mint amennyi turista,
és a zuhanyozás előtt sorban állást sokan a civilizációval járó luxusnak
tartják. A kozmetikai cikkek gyártói, hogy csökkentsék a környezetterhelés
súlyát, kisebb illatintenzitású szereket, vagy egyszer használatos, eldobható
termékeket hoztak forgalomba. A menedékházakban lehetőségünk van megszárítani
az izzadt ruháinkat. Én pl. minden este kimosom a ruhámat, ami vagy megszárad
reggelig, vagy menet közben, a hátizsákra terítve szárítom meg. Nem javaslom a
fürdést, sőt, még a lábmosást sem a tavakban, melyek szigorúan védettek, és
nagyon érzékenyek a természetes környezetük megzavarására. Azt sem feledjük,
hogy ez esetben is könnyen belefuthatunk egy bírságba.
Fiziológiai szükségletek –
a fizikai terhelés hatására az emberek többsége izzad és folyadékot veszít,
ezáltal kisebbek a fiziológiai szükségletei. A legtöbb turistaút
kereszteződésben hordozható illemhelyek vannak kihelyezve, melyeket
használhatunk, ha szükséges. Elviselhetetlen, hogy sokan a turistautakon, vagy
azok közvetlen közelében végzik el a szükségleteiket, de sajnos egyre többször
találkozhatunk ilyen helyzettel.
Pihenés – nem arról van
szó, hogy ki és mikor pihen túra közben, inkább arról, hogy mit tegyünk annak
érdekében, hogy a pihenéssel másokat ne akadályozzunk a haladásban. Ne
terüljünk el közvetlenül az út nyomvonalán, inkább az út menti sziklákon
keressünk magunknak pihenőhelyet. Ugyanez vonatkozik a nagyobb csoportokra,
pihenés közben ne felejtsünk el egy szabad folyosót üresen hagyni másoknak.
Szemetelés – talán
mindenki tudja, a főszabály, hogy minden hulladékot vigyünk le magunkkal a
hegyről. De talán nem mindenki tudja, hogy minden évben megszervezik a „Tiszta
hegyek” takarító akciót, melynek során évről évre hatalmas mennyiségű szemetet
gyűjtenek össze. A turistautak mellett szándékosan nincsenek elhelyezve
hulladékgyűjtők, mivel mezek odavonzanák a vadon élő állatokat.
Nem vagy egyedül – nem
kell mindenkinek hallani, hogy miről beszélgetünk, sőt, minél hangosabban
beszélünk saját eredményeinkről, annál kevésbé keltjük fel vele mások
csodálatát. Ne hozzuk magunkkal a hegyekbe a városi stresszt, hagyjuk otthon a
mindennapok problémáit. A másik kellemetlen viselkedési forma a túra közben
mobiltelefonról vagy zenelejátszóról történő, kihangosított zenehallgatás. Az
emberek többnyire azért mennek a hegyekbe, mert ott a csendet, a nyugalmat
keresik, ne zavarjunk másokat a szabadidő kellemes eltöltésében.
Forrás és fotó: https://cepernaszczycie.blogspot.com
Esetleg meg lehet ne említeni a dohányzást is. Ha már muszáj, próbáljanak meg úgy rágyújtani, hogy másokat ne zavarjanak a füsttel, van aki a friss levegőért megy oda. Ja és menet közbe sose dohányozzanak, mert a széliránytól függően sok-sok 10 méterre is elmegy a bűz...
VálaszTörlés