A Poprádi-tó partján lévő második
épület egy évvel a Majláth-menedékház leégése (1880) után épült fel. A Magyarországi
Kárpátegyesület 1200 koronát szánt az építkezésre, ebbe beleszámítva az előző
menedékházért felvett biztosítási összeget is. Máriássy ismét hozzájárult
ahhoz, hogy a birtokán épüljön fel a menedékház, sőt, ingyenesen biztosított
faanyagot az építkezéshez. Az új ház ugyanolyan nagy volt, mint elődje, és
ugyanott épült fel, ahol az előző ház állott. Most azonban falai kőből
épületek, tetejét pedig kúposan alakították ki, hogy jobban ellenálljon a rárakódott
hónak. Belül három helyiséget alakítottak ki, két hálószobát és egy előszobát.
A középső helyiségben az eredeti helyén építették újjá a nyitott tűzhelyet. Az
épülethez tartozott a fedett veranda, valamint az alatta lévő pince. Az
építkezést Kummer Károly főerdész irányította. A Poprádi-tó partján épült
második menedékházat a turisták 1881. augusztus 10-től használhatták.
A menedékházat megnyitása után nem
nevezték el, ezért automatikusan a korábban leégett Majláth-menedékház nevét
vitte tovább. A korabeli források egy része azonban eltérő néven említi a házat,
Poprádtavi menház (Popradská chata), illetve Popráditavi menedékház (Chata pri
Popradskom plese, stb.) néven is említik.
1882-ben a ház tetőszerkezete a hó
nagy súlya miatt beszakadt, ezt azonban még a nyári szezon előtt megjavították.
1883-tól a kis menedékházat állandóan ott tartózkodó gondnok, az egykori hegyi
vezető, Záborski Pál vezette, aki egyszerűbb ételeket és italokat is kínált a turistáknak.
A három szoba egyikében konyhát rendezett be, a fedett veranda pedig étkezőként
szolgált.
1890-ben aztán ez a menedékház is
leégett, és vele együtt leégett nem mindennapi vendégkönyve is, amelyről
Szontagh Miklós ezt írta saját kalauzában 1888-ban: „A falakra, az ajtókra és
az ablakokra írta a nevét, aki ide látogatott. Ez ékes bizonyítéka a turista
életnek, amely a házban folyt“. A házban éjszakázott, és valószínűleg ott
hagyta aláírását egy német tiszt és sikeres alpinista, Theodor Wundt kapitány,
valamint az alsóerdőfalvai hegyi vezető, Horvay Jakab, akik itt éjszakáztak
1884. április 10-én, amikor téli körülmények között elsőként jutottak fel a Tengerszem-csúcsra.
Forrás: Ivan Bohuš ml. – Tatranské
chaty, 2007; Fotó: wikipedia.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése