A XVIII.
század végétől a hazai és a külföldi tudósok élénk érdeklődést
tanúsítottak a Felkai-völgy iránt. Ótátrafüred legrégebbi vendégkönyvében
a XIX. század első felében gyakorta találunk a Felkai-tóhoz, később
a Lengyel-nyeregre, majd 1875-től a Gerlachfalvi-csúcsra tett
kirándulásról szóló bejegyzést. Ezeket a kirándulásokat kezdetben lóháton
tették meg, majd idővel egyre több turista támaszkodott a saját erejére. A legrégebbi,
Tátrafüredről a Felkai-völgybe vezető ösvény a XIX. század elejétől
ismert, amely kissé módosított erdészeti utak, valamint a pásztorok
által kitaposott ösvények kombinációjából állt. Turisták ekkor még nem nagyon
jártak a völgyben, a Felkai-tó partján álló első menház felépítése előtt
csak régi bányász- és vadászösvények vezettek erre. A Magyarországi Kárpátegyesület
1877-ben látott hozzá a völgybe vezető turistaút kiépítéséhez, az Ótátrafüredről
a Virágoskertig vezető utat – amely addig csak lóháton volt járható – 1885-ben
készítették el. Az akkoriban kijelölt és elkészített utak szinte teljesen
azonosak a völgybe vezető mai utakkal. Az MKE boroszlói székhelyű
Sziléziai Osztálya nem sokkal az utak kiépítése után kezdte felfedezni
a Felkai-völgy szépségeit.
Az
első, nagyon szerény, vendéglős nélküli turistahajlék a Felkai-tó
északkeleti partján épült 1871-ben, még az MKE megalapítása előtt. A kőből
épült menedékházban három helyiséget alakítottak ki, a felépítéséhez
szükséges pénzt Ótátrafüred látogatóitól gyűjtötték össze. Korabeli források
a házat Felkai-tavi menedékház (Chatku Velického plesa, Felkersee-Hütte),
vagy pedig Blásy menedékház néven említették, az építkezés kezdeményezője
iránti tiszteletből. A kis házikó csak három évig létezett, majd 1874
márciusában a Gránát-falról lezúduló hólavina rombolta le.
Forrás és fotó: Ivan Bohuš ml.: Tatranské
chaty
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése