![]()
A jellegzetes tátrai hegycsúcs, a Kriván elsősorban messziről feltűnő alakjáról ismert. Kevesen tudják azonban, hogy itt a múltban nemesfémek bányászata folyt. „Nyilvánvaló, hogy ismeretlen orvvadászok és bányászok voltak a csúcs első megmászói, hiszen már a XV. század közepén bányák működtek a Krivánon, mégpedig abban a reményben, hogy ott aranyat találnak. A végén azonban csak ezüstöt, ónt és más fémeket sikerült kibányászniuk” – mondta el Ivan Bohuš, több tátrai témájú könyv szerzője. A Krivánon a legmagasabban fekvő, Terézia nevű bányajáratokban ezüstrudakat, majd később 50 méterrel a csúcs alatt cinóbert találtak, és ezután gondolták úgy, hogy magán a csúcson is lehet keresnivalójuk. A járathoz egy bányászati útvonalat is kiépítettek, a bányászati járművek által használ széles útvonal maradványai még napjainkban is jól láthatóak a területen. A Pál-hát felé, melyen keresztül lementek egészen a Csorbai-tóhoz, még mindig láthatóak az egykori bányászlakások maradványai, az alagutak bejárata azonban biztonsági okokból le van zárva” – mondta Bohuš.
A liptói bányászok a Kriván nyugati lejtőjén, a Rút-szakadék mentén, valamint a Kapor-völgy feletti katlanokban már a XV. század második felében is bányásztak. A bányászattal kapcsolatban meg kell említeni a Fuggereket, akiktől azonban I. Ferdinánd királyi felügyelet alá helyezte a bányákat. Későb Miksa bajor herceg idejében újabb alagutakat ástak a Felső-Krivánválli-nyeregben és a Nagy-szakadékban. A bányák azonban nem váltották be a Habsburgok reményeit, ezért a jövedelmezőség hiánya miatt a bányászati tevékenységet a XVII. század közepéig fokozatosan visszafejlesztették. Bohuš azonban azt feltételezi, hogy a zergevadászok még a bányászok előtt megjelentek ezen a tátrai csúcson, mivel a Kriván megmászása önmagában nem nehéz feladat.
Az első név szerint ismert személy azonban, aki megmászta a Krivánt, Czirbesz Jónás András evangélikus lelkész és bányászati vállalkozó volt 1773. augusztus 4-én. Hivatalos ellenőrzést végzett a bányákban, eközben jutott fel a csúcsra, melyet ezután gondosan dokumentált is. A Krivánt, melynek tengerszint feletti magassága 2495 méter, régóta a Tátra legmagasabb csúcsának tekintették, mivel Liptóból nézve kétségtelenül uralja a hegyeket. „Egészen addig így volt, ez, amíg a jolsvai Greiner Lajos erdész és földmérő kifejlesztett egy új módszert a fák magasságának trigonometrikus méréséhez. Ezek segítségével megállapította, hogy a Gerlachfalvi-csúcs a hegység legmagasabb csúcsa. Ezzel megcáfolta azokat a korábbi tévhiteket, hogy a Szepességből a Lomnici-csúcs, Liptóból a Kriván, északról a Havasaljáról pedig a Jég-völgyi-csúcs tűnt a Tátra legmagasabb csúcsának” – tette hozzá Bohuš.
Napjainkban a Kriván annak ellenére Szlovákia nemzeti szimbóluma, hogy nem ez az ország legmagasabb csúcsa. 1840-ben II. Frigyes Ágost szász király is megmászta a csúcsot, ennek emlékére egy évvel később tisztelőt hatalmas obeliszket állítottak a csúcson, melyen magyar, német és latin nyelven írt szöveggel dicsőítették a szász uralkodót és nemzetét. „Az obeliszken egy szóval sem említették a szlovák nemzetet, csak a magyar nemzetről emlékeztek meg, amely a hegyek alatt él. Ez mélyen sértette a szlovák hazafiak önérzetét, és ez ürügyként szolgált arra, hogy ezt az emlékművet fokozatosan tönkretegyék. Semmi sem maradt belőle, a közelmúltban azonban sikerült megtalálni a fémlemezek egy darabját” – mondta Bohuš.
A csúcsra egy viszonylag hosszú, de technikailag nem nehéz út vezet Csorbatótól, a Három-forrástól, Podbanszkóról, vagy az egykori Rašu menedékház melletti parkolóból. A csúcsról nagyon szép kilátás nyílik a Vázseci-völgyre, melyben a Kriváni-Zöld-tó található, valamint a Magas-Tátra egészére. Ugyancsak szép, a többi magas-tátrai csúcsnál tökéletesebb kilátás nyílik innen a Liptói-Tátrára, amely a többi csúcsokról éppen azért nem látható teljes egészében, mivel a Kriván eltakarja azt.
