2016. április 12., kedd

A Rohács csúcsai, északról és délről

Mikor a völgyekben kevés a hó, és még azért is messziről és gyalog megy az ember, autó nélkül sok választása nincs: a Zsári-völgybe vagy a Jasnára? Ma a választás a Jasnára esett, de amint a vonatból megláttam, ahogy a közelgő front kergeti a felhőket a gerinc fölött, és a Chopok csúcsról is –13 fokot jelentettek, inkább a másik iránynak vágtam neki. Amúgy meg a szentmiklósi buszpályaudvarról ugyanakkor indulnak a buszok erre is és arra is :).
Így egy hét után ismét körülnézhetek a völgy bejáratánál: micsoda újdonság! A fa törzsén egy nagy sárga tábla, rajta nagy hármas szám - azaz lavinaveszély van. Háááát, azért csak megkeményedett már a hó, esett ugyan rá friss is, viszont a szél is sokat fújdogált, meglátjuk...

A síléceket az első kilométer után lehet fölcsatolni, de a forrás fölött, a házikónál 200 métert megint vinni kell. Amúgy az utat kemény, kifényesedett hó borítja, a ház fölött szintén kitűnő a nyom, jól lehet haladni fölfelé. Mai napi „játszóterem” úgy tárul ki előttem, mint a tenyerem.
Mindenfelé embereket látni, olyanok mint az apró hangyák, a tanfolyamosok itt-ott vadul ásnak, a sínyomok úgy vezetnek minden irányba, mint a vasúti sínek. Végül a Lučne sedlo felé indulok el, föl a Hrubá kopa-ra, tavaly a ködben nem sikerült odatalálnom. Ott is sokan vannak, de miért is ne lennének, hiszen gyönyörű napunk van. Lejjebb még lágy a hó, de a nyeregben följebb már jeges-szélfújta, egy kis darabot még sílécen teszek meg, de utána már csak gyalog jutok a Hrubá Kopa-ra.
Lesiklás következik keleti irányban, egy nagyon széles vályúban, amely szinte nem is vályú már: legfölül néhány kanyar jégen, utána néhány kanyar porhóban, lefelé egyre sűrűsödik a hó, megfogja a léceket. Sajnos ez nem az én kissé bő síbakancsomhoz és keskeny lécemhez való.
Egy harántolás a meteorológiai állomás alatt, és már délután van, fölmegyek még a Smutné sedlo-ra, átkukkantok az északi oldalra - ott bizonyára szárazabb a hó, mert itt a déli oldalon a napsütés miatt nedves már.
Fönt a nyeregben déli szél fúj, gyorsan leereszkedem a Smutná doliná-ba, és élvezem a hamisítatlan árvai porhavat a Volovec és a Roháč alatt. Egy kanyarral megkerülöm az "aranyásók" egy további csoportját, úgy látszik találtak valamit, mert vadul sípolnak :). Minél lejjebb érek, annál jobb a hó minősége, nincs még "összerajzolva". Csak a meredekség csökken jelentősen.
Ebédszünet a Roháč alatt a napon, figyelem a fekete hangyákat, amint másznak a Volovec-re. Mászom én is vissza a kis gerincen a Tri Kopy alá. Itt is kényelmes nyomok vannak, csak egészen fönt van jegesre járva, helyenként elkellene a "Harscheizen" a sílécre, de végül a bot is elég. Kezd szorítani az idő, nem is megyek vissza a főgerincre a kis háton, túl sokat kellene gyalogolni. A Smutná dolina felső részének katlanán átharántolok, minél közelebb a Smutné sedlo-hoz. Az utolsó métereken a traverz eléggé meredek lesz, és jeges is, leveszem a síléceket, és függőlegesen fölmegyek. Valahol a gerinc közepénél érek föl, a Smutné sedlo és a Tri Kopy első púpja között.
Újra melegebb lesz, fölülről lefelé ismét fokozatosan jég, porhó, aztán nehéz hó. Erősen süt a nap, de találtam magamnak egy darab szűz lejtőt. Lejjebb a terasz alatt a hó ismét szárazabb, könnyebb, örömteli íveket rajzolok magam mögé. És máris siethetek a buszhoz. Szerencsére a törpefenyőben a terasztól lefelé kitűnő a hó, nem jeges, nem is nedves, nem is túl kitaposott, ami csoda ennyi ember után, aki ma erre járt. Vére egy jó nap!
Rišo Pouš
Fordította: Pálossy László




































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...