A Kő-pataki-völgy első látogatói a Kő-pataki-tó alatt található áthajló kőtömb, az úgynevezett Kő-pataki-tüzelőkő alatt éjszakáztak. 1841-ben négy sziléziai turista (Ferdinánd Burkhardt, Karl Schneider, Joseph Scholz és az első tátrai turistakalauz szerzője, Karl Lohmeyer, valamint két hegyivezető, Lux Jakab és Stüber Mihály), akiknek célja a Tátra legmagasabb csúcsának tartott Lomnici-csúcs megmászása volt, az áthajló sziklát körbefalazták, és ezzel egy kis kunyhót létesítettek. Erről a tettükről a közeli sziklán egy fatáblán tájékoztatták az arra járókat. 1877-ben a völgy akkori tulajdonosa, Sponer Andor a kunyhót tűzhellyel és berendezéssel látta el.
A Magyarországi Kárpátegyesület javaslatára 1914-ben a kincstári erdőgazdaság – melynek birtokába került a völgy – további betonozással, ajtók, ablakok és kémény építésével tette komfortosabbá a kőházat. Az I. világháború után a Csehszlovák Turista Klub 1932-ben a „Tüzelőkő” mellé megépítette a faszerkezetű Kő-pataki menedékházat, amely további kibővítésekkel nyerte el mai alakját. Az 1980-as években higiéniai okok miatt a házat nem üzemeltették, de a kilencvenes évek elejétől újból a turistákat szolgálja. A ház gondnoka ma Ladislav Kulanga, akinek több tátrai teherhordó rekord fűződik a nevéhez: a Hosszú-tavi menedékházhoz 141 kg, a Téry-menedékházhoz 151 kg, a Zamkovszky-menedékházhoz 207,5 kg-os terhet cipelt fel, illetve a Kő-pataki menedékháztól a drótkötélpálya „Start” nevű közbülső állomására 211 kg-os terhet cipelt le.
