A Kő-pataki-völgy első látogatói a Kő-pataki-tó alatt
található áthajló kőtömb, az úgynevezett Kő-pataki-tüzelőkő alatt éjszakáztak.
1841-ben négy sziléziai turista (Ferdinánd Burkhardt, Karl Schneider, Joseph
Scholz és az első tátrai turistakalauz szerzője, Karl Lohmeyer, valamint két
hegyivezető, Lux Jakab és Stüber Mihály), akiknek célja a Tátra legmagasabb
csúcsának tartott Lomnici-csúcs megmászása volt, az áthajló sziklát
körbefalazták, és ezzel egy kis kunyhót létesítettek. Erről a tettükről a
közeli sziklán egy fatáblán tájékoztatták az arra járókat. 1877-ben a völgy
akkori tulajdonosa, Sponer Andor a kunyhót tűzhellyel és berendezéssel látta
el.
A Magyarországi Kárpátegyesület javaslatára 1914-ben a kincstári
erdőgazdaság – melynek birtokába került a völgy – további betonozással, ajtók,
ablakok és kémény építésével tette komfortosabbá a kőházat. Az I. világháború
után a Csehszlovák Turista Klub 1932-ben a „Tüzelőkő” mellé megépítette a
faszerkezetű Kő-pataki menedékházat, amely további kibővítésekkel nyerte el mai
alakját. Az 1980-as években higiéniai okok miatt a házat nem üzemeltették, de a
kilencvenes évek elejétől újból a turistákat szolgálja. A ház gondnoka ma
Ladislav Kulanga, akinek több tátrai teherhordó rekord fűződik a nevéhez: a Hosszú-tavi
menedékházhoz 141 kg, a Téry-menedékházhoz 151 kg, a Zamkovszky-menedékházhoz
207,5 kg-os terhet cipelt fel, illetve a Kő-pataki menedékháztól a
drótkötélpálya „Start” nevű közbülső állomására 211 kg-os terhet cipelt le.
Forrás: http://hu.wikipedia.org;
Fotó: Jan Gašpar gyűjtemény
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése