2013 Tátra nélkül? Nagyon nehezen
akar összeállni a szabadidő-időjárás konstelláció. Most éppen egy nap
szabadidő, de a hét közepén még hármas lavinahelyzet. Indul a biztonsági játék –
Liptói-Tátra. A hely, ami mellett számtalanszor elautóztam, de szerencsétlen
hegy pont a Magas-Tátra árnyékában van, ezért soha komolyan nem gondoltam, hogy
ide kéne menni. Egy út, ami hármasban is bevállalható a Baranyec déli gerince. Négy
után indulok otthonról, felkapom Csekét és kilenckor már a Zsár fölötti
parkolóból startolunk rá a sárga jelzésre. Köd, a hó teteje keményre fagyott,
pár nyom. A törpefenyvesnél érünk ki a felhőből, aztán megint felhő, szél jön
és megy, öltözünk-vetkőzünk. Előkerül a hótalp, becélozzuk a gerincet, ami egy
szelíd púp. A Zsári-völgy felőli oldalon méteres hópárkány, tartjuk a
távolságot.
Egyre többször állunk meg úgymint evés és
öltözködés. A felhő leugrik a csúcsról, hát én vagy hárommal korábbi púpot
gondoltam célnak. Ugrott a 3:30-as szintidő, de ez érdekel most legkevésbé. Nem
esik jól a kapaszkodás, gondolkodom is mi értelme a hegymászásnak, arra jutok,
hogy a halált keresem, no nem megpusztulni akarok és vége, hanem iszonyatmód
kihajtani magam, hogy aztán annál jobban értékeljem a távirányító nyomkodást a
karosszékben. Persze ehhez meg minek elautózni a világ végére, a lépcsőházban
is sétálhatnék. Ma se oldottam meg a kérdést.
A csúcs alatt hágóvasra váltunk és
úgy jutunk fel. Klassz kis körpanoráma, nem lehet panasz. Hótéglákból
bivakhely, valaki itt táborozhatott. A zúzmarás csúcsoszlop takarásában van egy
négyzetméternyi szélcsend, máskülönben nem marasztal soká az időjárás. Meg
egyébként is megcsúsztunk, jó lenne időben hazaérni. Amennyit pofáztunk
fölfele, most szótlanul ballagunk vissza, Cseke zsírúj hótalpának csatja
eltörik az utolsó párszáz méteren, egyből rohadt okosnak érzem magam és a
sajátomat fényezem. A naplemente még perzseli a csúcsokat, a völgyben a
szürkeség az úr. Klassz búcsúpillanat, mi kell még? Megint volt egy szép napunk
a hegyekben.
