Negyven éven át dolgozott kétezer méter felett Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2014/10/16
Hirdetés
Közel negyven éven át, 1967-től a kétezres évek közepéig megfigyelő csillagászként dolgozott a Lomnici-csúcson. Amikor nem működött a felvonó, gyalog járt fel 2600 méteren lévő munkahelyére. Szabadidejében a zergéket tanulmányozta, hegyet mászott, természetőrködött és mindezeket ma is végzi. Az alábbi cikkből az is kiderül, hogy mi az önkéntes munka és a nyugdíjas évek értelme, és mit kell tenni, ha jön a medve. Scheirich László a Lomnici-csúcson a Csillagvizsgáló Intézetben, azaz a napfizikai obszervatóriumban végezte a napkitörések és a napkorona megfigyelését. Poprádi lakása és egykori munkahelye között közel 2000 méter volt a szintkülönbség. Az idén hetven éves Scheirich László Poprádon él, ahol két tátrai kirándulása között beszélgettünk az ismert Tátra-járóval, akire legkevésbé a nyugdíjas szó illik.

Munkahely 2600 méteren
A 2634 méteres Lomnici-csúcson összesen négy munkahely van: a drótkötélpályát üzemeltetőké, a meteorológusoké, a fizikusoké (ők a kozmikus sugárzások megfigyelését végzik) és a Csillagvizsgáló Intézet munkatársaié. A felvonósok és a meteorológusok 1940-től, a fizikusok 1958-tól dolgoznak itt, a napfizikai obszervatórium pedig 1962-től működik. László a Csillagvizsgálóba járt fel negyven éven át. „Nagyon sokat fényképeztünk, a munka jelentős része abból állt, hogy ezeket a képeket dolgoztuk fel”. Legkevesebb három ember mindig tartózkodott a megfigyelő állomáson, a felvonónál pedig legalább ketten voltak. A csúcson dolgozó emberek turnusokban váltották egymást. A szocializmus alatt az általános gyakorlat az volt, hogy a felvonósok többnapos turnusokban, a meteorológusok tíznaponként, a fizikusok kéthetenként; ő és kollégái pedig heti váltásban rotálódtak. A rendszer előnye az volt, hogy egyheti munkát egy hét szabadság követett, amikor László az időt családjával poprádi otthonában és a hegyekben töltötte.

Forrás és fotó: http://travelo.hu
Hirdetés
Hirdetés