2014. január 27., hétfő

Tátra főgerinc 72 óra alatt – Lehetséges ez?

Jozef Kopold szlovák hegymászó állítása szerint rekordidő alatt járta végig a Tátra főgerincét. „De pontosan merre?” – kérdezik sokan. Nincs sok fotó, állítólag elromlott a fényképezőgépe. Világszenzáció lehetne, amivel beírhatná nevét a szlovák sporttörténelembe. A közösségi oldalakon és az internetes fórumokon az utóbbi napokban többtucat ember gratulált a 33 éves Jozef Kopoldnak. Nagyjából ugyanannyian viszont teljesen másképpen reagáltak a hírre. „Kopold? Na persze.” „Lehetetlen”, vagy „Dodo, merre mentél végig a főgerincen?”

A neves pozsonyi dokumentumfilmes, Pavol Barabáš január első hétvégéjén járt a Tátrában. Facebook profilján másnap azt írta, hogy elkísérte a hegymászót, aki egyedül akart mászni. Egyúttal felhívta a figyelmet saját filmjére, melyben két fiatal hegymászó elmúlt évi nehéz útját láthatjuk, amint 15 nap alatt meghódítják a Tátra főgerincét a Liptói-Tátráról a Bélai-Tátráig. Útjuk során 72 kilométert tettek meg, felmásztak több mint 130 csúcsra és toronyra. Ezeknek a követelményeknek csak tapasztalt hegymászók képesek megfelelni, minőségi felszereléssel.
Jozef Kopold a negyedik szlovák hegymászó lehet, akinek téli körülmények között sikerült végigjárni a hegység főgerincét. A tavalyi páros, Michal Sabovčík és Adam Kadlečík előtt ugyanazt az útvonalat járta be a híres, ugyanakkor ellentmondásos hegymászó, Pavel Pochylý 1979-ben, aki élete során több alkalommal került börtönbe, és expedíciói során drogokkal is kísérletezett. Idejétmúlt ruházata és elavult felszerelése ellenére az ő túrája is 15 napig tartott. Kopold esetében viszont a hegymászó fórumok már a mászás negyedik napján jelentették a főgerinc meghódítását. Az egész mászás a hihetetlenül rövidnek tűnő 72 óráig tartott, mely idő alatt egy percet sem aludt, és az út nagy részét sötétben kellett megtennie.
Jozef Kopold útvonala
A főgerinc meghódításának bejelentése az elmúlt évek egyik legnagyobb vitáját váltotta ki a hegymászó közösségben. Sokan nem hisznek neki, és a gerincen keresik a nyomait. „A mászás második napján másztam át a főgerincen a Hincó-tavak közelében, a Nagy-Menguszfalvi-csúcs és a Csubrina között semmilyen nyomot nem láttunk a hóban” – mondta el Ján Kořínek légimentős. „Furcsa, hogy ha arra járt, miért nem volt nyoma”. A vita azért is ennyire viharos, mert épen Kopoldról van szó. Bár sok kollégája is elismeri, hogy ő az egyik legtehetségesebb hegymászó, aki már több alkalommal is elnyerte az „Év hegymászója” díjat, szavahihetősége azonban már korábban megrendült.
2008-ban a JAMES Szlovák Hegymászó Egyesület hegymászó bizottsága csalás gyanúja miatt kizárta őt a szlovák válogatottból több nyolcezres himalájai csúcs megmászásával kapcsolatban. Mai napig is különféle spekulációk keringenek a köztudatban Kopold mászótársa, Vladimír Plulík halála kapcsán, aki nem tért vissza a Broad Peak csúcsának közösen végrehajtott megmászása után. Abban az évben Plulík volt Kopold második mászótársa, aki életét vesztette.
„Sehol nem írtam azt, hogy végigmentem a teljes főgerincen” – mondta el Kopold pár nappal ezelőtt. A hegymászó január 16-án este, több mint egy héttel a főgerincmászás után tette közzé a mászás leírását saját Facebook profilján. Ebben megnevezett 11 csúcsot, melyet egyszerűen kihagyott. „A célom nem az volt, hogy következetesen végigmenjek a gerince, hanem az, hogy a legkézenfekvőbb útvonalon haladva kipróbáljam, hogyan kezeli a szervezetem ezt a próbatételt alvás és külső támogatás nélkül” – magyarázza.
A reakciókon, amelyeket a mászás kiváltott, Pavol Barabáš is csodálkozik. „Csodálatos teljesítményt vitt véghez, amikor három nap és három éjjel ment megállás és alvás nélkül. Ezt mi kívülállók nehezen érthetjük meg” – mondta a filmrendező.
A rendkívüli teljesítményről óvatosan nyilatkozik Jozef Kopold barátja, Michal Sabovčík is, aki a múlt évben járta végig a főgerincet. Egyelőre nem szeretne véleményt nyilvánítani, várja a magyarázatot. „Azt hiszem, hogy úgy, ahogy leírta, meg lehet csinálni, bár ez még kedvező időjárási körülmények között is nagyon nehéz”.
Barabáš azt is érti, hogy Kopold miért nem sietett közzétenni a mászás részleteit az interneten. „Egyedül mászott, kizárólag magára számíthatott, és amikor befejezte a mászást, olyan állapotban volt, hogy egy csomó dologra nem emlékezett, és minden összezavarodott benn” – mondja. „Amikor valakinek 72 órán keresztül folyamatosan arra kell koncentrálni, hogy hová tegye a kezét, hová lépjen a hágóvasban a túléléshez, annak a normál életbe történő visszatérése időt vesz igénybe. A rendező a mászás végét kamerával is rögzítette, de azt mondja, elsősorban barátként volt jelen.
A közösségi oldalakon viszont sokan nem fogadják el ezt a magyarázatot. „Miért nem reagált 10 napig, miért nem tette lehetővé, hogy az emberek gratuláljanak neki? Ha a mászás végén azt mondja az embereknek, akik várták őt, hogy nem tudtam következetesen megcsinálni, más útvonalon haladtam, senki sem hibáztathatná őt semmiért” – mondta el Igor Koller, a JAMES elnöke. „Pontosan ugyanolyan, mint 2007-től mindig. Ugyanolyan torz, hiányos és megbízhatatlan adatok” – tette hozzá csüggedten. „Most lett volna alkalom meggyőzni a kétkedőket, hogy Dodo képes világra szóló teljesítményre. Elég lett volna GPS-el rögzíteni az útvonalat, vagy fényképezőgéppel dokumentálni a mászást” – csóválja a fejét Rudolf Hajdučík hegymászó is.
Kopold elismeri, hogy tudatosan hagyja keringeni a pletykákat. „Bárcsak néha én is a másik oldalhoz tartozhatnék, ülnék otthon a számítógép előtt, figyelhetném más emberek teljesítményét, és kibicelhetnék, mit csinálnak rosszul” – mondja fanyarul.

Így írta le Jozef Kopold a Tátra főgerinc bejárását a Facebookon:

Január 5, vasárnap: 16:20 Murány alatti erdészház (horáreň pod Muráňom) – 22:20 Kopa-hágó (Kopské sedlo) – a Homlokost (Bujačí vrch) is érintve.

Január 6, hétfő: 5:00 Hócsúcs (Snehový štít) – 7:30 Kis-nyereg-hágó (Sedielko) -  12:15 Nagy-Tarpataki-Zerge-horhos (Malý Závrat) – 16:30 Lengyel-nyereg (Poľský hrebeň). Kihagyta  a Keleti-Rovinki-szarvat (Kresaný roh), a Nyugati-Rovinki-szarvat (Rovienkové veže) és a Vörös-patak-toronyot (Divá veža).

Január 7. kedd: 2:00 Kacsa-völgyi-csúcs (Kačací štít) – 6:00 Omladék-völgyi-csorba (Zlomisková štrbina) – 9:40 Hunfalvy-hágó (sedlo Váha) – 14:00 Keleti-Menguszfalvi-csúcs (Východná Mengusovský štít) – 16:00 Csubrina (Čubrina) – 23:45 Gáspár-csúcs (Kasprov vrch). Kihagyta a Ruman-csúcsot (Rumanov štít), Ganekot (Ganek), Róth Márton-csúcsot (Ťažký štít) és a Hátsó-Barátot (Druhý mních), valamint egy csúcsra (a leírásban VŽB rövidítés) nem ment fel egészen.

Január 8, szerda: 6:26 Volovec (Volovec) – 16:20 Liptóhutai-nyereg (Hutianske sedlo) – Fehér-szikla erdészház (horáreň Biela skala). A Liptói-Tátra néhány csúcsán /Szilfás (Brestová), Három-púp (Tri kopy), Bojtár (Pachoľa)/nem ment fel a csúcsot jelző oszlopig.

Jozef Kopold szerint a Tátra főgerince ideális helyszín szervezetünk tesztelésére.

Úgy ment végig a főgerincen, ahogy tervezte?
„Végül is nem mentem fel minden csúcsra, néhányat megkerültem.”

Mi volt a probléma?
„Nem ez volt a fő cél. A logikus útvonal megtalálása volt a cél, a lehető leggyorsabban végigmenni a Tátra főgerincén alvás és külső támogatás nélkül. Megtudni, hogyan reagál erre a szervezetem.”

Miért hagyott ki néhány csúcsot?
„Bár szerencsére szinte tavaszias volt az idő, kezdtem kimerülni, mert a pihenésről szóló elképzelésem nem működött. Úgy terveztem, hogy az ultramaratoni futókhoz hasonlóan párszor megállok, megengedek magamnak 15 perc pihenőt, mely idő alatt becsukom a szemem, és elérem az alfa szintet. Ennyi pihenő elég. Mivel azonban szinte mindig izzadtam, 5 perc után elkezdtem remegni, ezért tovább kellet futni.”

Futni?
„Igen, amikor csak lehetett, különösen ereszkedés közben.”

Ez nem úgy hangzik, mint egy hagyományos mászás alpesi stílusban.
„Alpesi stílusban a Tátrában nem lehet mászni, mindenütt vannak emberek, bárhonnan leszaladnak, és két óra múlva ülnek a sör mellett. Ez inkább az ultramaraton és a hegymászás kombinációja volt.”

Mennyiben volt hegymászás?
„A Bélai- és a Liptói-Tátrában nem, a Magas-Tátrában azonban használtam kötelet, volt beülőm és hágóvasam. De nem volt ez nagyon nehéz mászás, a Tátrában ennél sokkal nehezebb célok is vannak.”

Éjszaka is mászott?
„Volt nálam fejlámpa. Bár az embernek kissé torz a látása, én a gerincen inkább az ösztöneimre támaszkodtam azzal kapcsolatban, hogy merre kell menni.”

Miért nem dokumentálta a mászást?
„Volt fényképezőgépem, készítettem is néhány fotót, de rossz volt a beállítás, és sötét is volt. De azt szokták mondani, a nagy teljesítményeket nem lehet dokumentálni, különösen ha egyedül van az ember.”

Ezután azt hiszem nem meglepő a hitetlenkedés.
„Megértem, de én nem a rekordért csináltam. Volt, amikor azért másztam, de idővel az ember megérti, hogy ha a végtelenségig hajszoljuk a rekordokat, az sehová nem vezet, és minden alkalommal legyőzöttek leszünk.”

Mi volt a motiváció?
„Azt akartam megtudni, hogyan működik a szervezetem ilyen erőkifejtés közben. Az ilyen dolgokat nem lehet a Himalájában tesztelni, ahol befolyásolnak a nagy magasság hatásai. A Tátra erre tökéletes.”

Mire jutott?
„Ma már nem bízok annyira a saját testemben. A kimerültségtől egy nagyon különös állapotba kerültem, átléptem egy határt, ami nagyon veszélyes.”

Mi történt?
„Szinte automatikusan lépkedtem, a természet részévé váltam, és nem tudtam segítséget hívni. Végül küldtem egy üzenetet Pavol Barabášnak, hogy pácban vagyok, és ő inkább elküldte értem a hegyimentőket.”

Hallucinált?
„A legfurcsább állapotban a gerincmászást követő napon voltam. Mintha be lettem volna drogozva. Mindent nagyon élesen láttam, mint a banánhéj szerkezetét, amely a molekuláig érzékelhető, miközben energiák úszkáltak körülöttem. Próbálom megérteni, mi történt. Szeretném megtudni, mitől lehet egy nehéz feladat után ilyen állapotba kerülni. Ez az, ami engem legjobban érdekel.”

Forrás és fotó: http://www.sme.sk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...