Az 1973. március 1-én Késmárkon elhunyt Grósz Alfréd –
akiről halála után azt mondták, „…elment az utolsó cipszer…” – utolsó kívánsága
az volt, hogy hamvait az általa oly nagyon szeretett Magas-Tátra számára
legkedvesebb helyén, az Elülső-Rézaknák közelében lévő Weidau rétjén szórják
szét. Ezt a kívánságát természetesen tiszteletben tartották, és halála után
hamvainak egy kis részét szüleinek a késmárki temetőben lévő sírjában helyezték
el, a nagyobbik részt pedig június 24-én, egy ködös nyári napon, itt-ott
csepergő esőben legközelebbi barátai felvitték az Elülső-Rézaknák völgyében
található, számára oly kedves Nagymező (Weidau) rétjére, és ott szétszórták.
Ebből az alkalomból a résztvevő hét személy részére egyszerű gyolcsból készült,
két végén kis rojttal végződő szalagot készítettek, melyre egy havasi gyopárt
hímeztek. A szalagon csak ez volt olvasható: „Weidau, 24. Juni. 1973”. A Weidau
rétjén egy, a Weber-csúcs felé néző gránittömbre rávéstek egy keresztet és az
„A. G.” monogramot.
A Nagy-Fehér-tóhoz vezető kék jelzésű turistaút mellet, a
Nagy-Fehér-tó közelében található gránittömbre a későbbiekben egy máig meglévő
márványtábla került, melynek felirata az alábbi:
Profesor
Alfred Grosz
1885 – 1973
Posledne miesto odpočinku
Letzte Ruhestatte
