2013. július 18., csütörtök

Sátorozás, túrázás

Egy nagyváradi egyházi ifjúsági szervezet, a Váradifi 2012. július közepén sátorozós kirándulást szervezett a Magas-Tátrába. A szervezet a kirándulás előtt saját honlapján (www.varadifi.ro) tette közzé azokat a hasznos tudnivalókat, melyekkel tagjai felkészülését szerette volna segíteni. Az alábbi cikkben olyan gyakorlati tanácsokat olvashatunk a sátorozásról, a túrázásról, a szükséges túrafelszerelésekről, a túrázás közbeni viselkedésről, az étkezésről, az esetleges veszélyforrásokról, amely úgy gondolom, mindenkinek hasznos lehet, aki a hegyekbe indul túrázni.

Nézzük elsőként, milyen felszerelés szükséges a kényelmes sátorozáshoz:
Ø  A táborozás sátorokban történik. Érdemes otthon, még utazás előtt kipróbálni a sátor felállítását, különösen akkor, ha új vagy ha kölcsön kértük.
Ø  A sátor alá és fölé érdemes nylon fóliát teríteni, mert sokat számíthat eső elleni védelem szempontjából. A nylont vissza kell hajtani, és ha van a sátornak egy külső lapja, akkor az alá rögzíteni biztosító tűkkel, lehetőleg a szegélyhez, mert az erősebb, és vihar esetében a tű nem szakad ki olyan könnyen a sátor lapjából. Ha a sátor anyaga nagyon jó minőségű (nem engedi át a vizet), akkor elég, ha csak a sátor alá tesszük a nylont, és nem hajtjuk fel a szélét.
Ø  A sátor életét azzal tudjuk meghosszabbítani, ha vigyázunk rá, főleg a vízzel szembeni ellenálló képességére. Ebben sokat segít a sátor alá helyezett nylon. A sátor anyagának a szakadása is kellemetlen, fontos óvni attól, hogy senki ne botoljon bele és ráesve ne szakítsa be.
Ø  Fontos, hogy a sátrat olyan helyre állítsuk, ahol nem áll fenn annak a veszélye, hogy egy felhőszakadás nyomán megáradjon a patak és elvigye azt. Érdemes a patakhoz képest akár néhány méteres szintkülönbséggel feljebb felállítani a sátrat.
Ø  A sátor zárt része kerüljön arra az oldalra, amerről általában fúj a szél (tehát a bejárata legyen az ellentétes irányban). A helyi, rendszeres szelek általában nappal a völgy felől fújnak a hegy felé, éjjel fordítva.
Ø  Jó tanács, hogy a feszítő zsinórra tegyünk egy fehér színű anyagot (egy zsebkendő mérete megfelel), hogy ha a sötétben valaki a sátrak között közlekedik, ne botoljon bele a sátrunkba.
Ø  A sátor köré ne ássunk gödröt, tilos mohát vagy leveleket tenni a sátor alá.
Ø  A kényelmesebb pihenés érdekében alakítsunk ki egy párnát a fejünk alá (pulóverekből, stb.). Ne aludjunk abban a ruhában, amit napközben viseltünk. 2-3 órával lefekvés előtt ne fogyasszunk kávét, csokoládét, kakaót.
Ø  Ne gyújtsunk elemlámpát, ha a sátor bejárata nincs becsukva (bejönnek a bogarak). Ne használjuk a gáztűzhelyt a sátorban.
Ø  Őrizzük meg a tisztaságot és rendet a sátoron kívül és belül!

Hátizsák
Ø  A túrázásokhoz mindenképpen hátizsákot használjunk, legcélszerűbb az, ha mindenki saját hátizsákkal túrázik.
Ø  Hátizsák vásárlásánál ügyeljünk rá, hogy lehetőleg vízhatlan anyagból készült zsákot vásároljunk. Ne használjuk a régi típusú (pl. fémkeretes és sima) hátizsákokat, amelyhez hasonlót az iskolások használnak.
Ø  Túrázáskor legyen a hátizsákban:
egy elemlámpa (pótizzóval, elemmel);
öngyújtó vagy zip tasakban gyufa,
esőkabát (nélküle nem indulunk el);
kesztyű, sapka, meleg ruha;
élelem, krumplicukor, legalább 1 liter víz vagy tea;
kötszer és gyógyszer.
Ø  Már előre úgy készítsük el dolgainkat, hogy a ruha mindig nylon zacskóban legyen, hiszen eső esetében a hátizsák is megázhat, de a ruha akkor is száraz marad.
Ø  A csomagok optimális elosztása a hátizsákban – a felesleges elfáradás elkerüléséért:
alul a könnyű dolgok legyenek
következnek a közepesen nehéz dolgok
a lapockák irányában a legnehezebb dolgok
kívül a könnyebb dolgok
legfelül gyógyszerek, kötszerek.

Túrázás
Ø  A túrán a tapasztalt túrázó léptei lassúak, kimértek, csak a „zöldfülűek” loholnak, rohannak. Figyeljük és tartsuk be a túravezető által diktált tempót. A túrázó csoport tagjai ne széledjenek szét egymástól, senki ne siessen előre, és ha valaki lemarad, várjuk be. Ne felejtsük iratainkat (személyazonossági) magunkkal vinni, de nem a hátizsákban, hanem inkább nyakba akasztva, zárt zsebben (két biztosító tűvel lezárva), vagy övtáskában.
Ø  A kezdő turista egyik ismertetőjele, hogy gyantás a keze (vagyis gyakran kapaszkodik fák törzsébe, ami legtöbbször felesleges). Vannak, akik botot használnak – a mászás megkönnyítése végett, de amennyi kalóriát megspórol az ember ennek segítsége által, annál több kalóriát veszít a bot cipelése által.
Ø  A túra elején a sebesség kisebb, majd lassan (kb. 20-30 perc után) felvesszük a terephez megfelelő sebességet. A terep nehézségi szintje útközben sebességváltoztatást igényelhet, mindezt a túravezető figyelembe veszi. A csoportot általában a túravezető vezeti.
Ø  A haladást nehezíti, ha túl gyakran és nagy mennyiségben iszunk vizet, vagy ha túl sokat ettünk. A lépés hosszúsága egyenlő a medencénk szélességével, és minél meredekebb a terep, annál rövidebb a lépés. Felfele menet a test egy kissé előre dől, teljes talppal érintjük a talajt, nem feszítjük az izmokat. A légzés normális (orron, és nem szájon át). A lábujjhegyen való haladás fárasztó, nem csoda, hogy a kezdőknek izomlázuk lesz. Lefele szintén teljes talppal érintjük a talajt, kicsit terpesztett lábakkal, a térdeket kissé előrenyomva, hogy visszavegyünk a sebességből. A füves kaptatókat nem egyenesen küzdjük le, hanem kígyózó útvonalban (szerpentinben). Ha erre nincs lehetőség, az egyenes kaptatónál a lábfejek egy kissé kifele fordulnak.
Ø  Általános szabály, hogy sziklák közt mászva minden pillanatban három ponton kapaszkodjunk (két kéz és két láb közül összesen hárommal). Türelmesen, minden mozdulat előre kalkulálásával kell ilyenkor mászni, elegendő erőt tartalékolva a kritikus pillanatokra. Az ilyen szakaszt meg lehet tenni arccal a sziklák felé, vagy háttal a szikláknak. Ha meredekebb a szakasz, akkor arccal a szikla felé ereszkedünk le. Nem szabad ugrani, csak mászni! Eső vagy havaseső idején kerüljük az ilyen szakaszokat.
Ø  Hidakon, pallókon biztonságosabb a tartó gerendákra lépni, mert a keresztbe tett deszkák el lehetnek törve vagy repedve. Legalább egy kézzel fogjuk a korlátot, kábelt, láncot.
Ø  Ahol kavicsos, köves rész van, a felfelé haladást a nagyobb köveken végezzük, a leereszkedést a legkisebbeken. Itt is több méteres távolságot kell tartani egymástól.
Ø  Az ösvénynek inkább a hegy felőli részét tapossuk (hogy ezzel is erősítsük az ösvényt), ne a szélét, amit ezzel gyengítenénk, netán meg is csúszhatnánk.
Ø  Sok esetben a baleset egy nehezebb szakasz után jön, amikor fellélegzünk, és már nem figyelünk oda. Fent a magasban akármilyen csúszás életveszélyes lehet.
Ø  Ahol nincs híd vagy palló, a patakon egy révnél megyünk át, ahol vigyázunk a hegyes vagy csúszós kövekre. Jobb egy botot is használni, amire támaszkodhatunk, és vele ellenőrizhetjük a víz mélységét is.
Ø  Vigyázzunk a nagy szélre, fent a gerincen a széllökések veszélyesek tudnak lenni, ilyenkor inkább várunk, amíg lecsendesedik a szél.
Ø  Ha nézni akarjuk a tájat, előbb álljunk meg egy biztonságos helyen, ne menetközben bámészkodjunk, mert könnyen meg lehet botlani.
Ø  Egy órában kétszer is tarthatunk szünetet, bevált módszer, hogy 25 perc menetelés után 5 perc szünetet tartunk. Ilyenkor lehet szőlőcukrot, krumplicukrot enni. Vizet a szünet végén iszunk. 3-4 órás út után lehet nagyobb, étkezésre alkalmas szünetet tartani (30-60 perc). A csoport tagjai soha ne távolodjanak hallótávolságon kívül egymástól (nem a kiabálás hallási távolságán belül, hanem normális beszédhallási távolságán belül).
Ø  Túrázáskor tanácsos 3 féle ruhát vinni, a test hőmérsékletének szabályozásához. Közvetlen bőrre olyan anyag, ami biztosítja a szellőzést (műszálas), aztán egy következő réteg, ami tartja a meleget, és végül egy harmadik réteg, ami akadályozza a szél és eső behatolását. Ha meleg és száraz idő van, elég csak az első réteget hagyni magunkon. A testünkkel érintkező műszálas anyag szárazon tartja a testet, átengedi a nedvességet, könnyen szárad, antibakteriálisan kezelt (kizárja a kellemetlen szagot), melegben hűt, hidegben melegít. Ha nincs lehetőségünk ilyen anyagú ruházatot vásárolni, a rétegek alapelve akkor is megmarad.
Ø  Túrázáskor érdemes rövidnadrágot viselni, a mozgás által kifejtett többlet hőmennyiség könnyebb eltávolítása miatt (a lábizmok vannak a legjobban igénybe véve).
Ø  Legyen nálunk mindig elegendő víz – ha nem ismerjük a terepet, nem tudhatjuk, mikor lesz lehetőség ismét vizet találni. Nem szabad dehidratálódni – a víz utánpótlása nagyon lényeges a szervezetnek! Igyunk gyakran egy kevés vizet. Ne várjuk meg, amíg szomjasak leszünk – akkor már túl késő!
Ø  Eső esetére fontos magunkkal vinni egy könnyű esőkabátot. A hegyekben bármikor, a semmiből jöhet egy eső vagy akár hóvihar is, ezért mindig fontos vinni meleg ruhát is a túrára.
Ø  Erős napsütéskor védjük a fejünket napszúrás ellen, bőrünket az erős leégéstől, főleg ha nincs jól „megalapozva”.
Ø  A túrabakancs nagyobb befektetés lehet, de hosszú évekig meghálálja a befektetett pénzt. Néhány irányelv bakancs választásánál:
a) kemény talp, hogy lábunk ne érezzen meg minden hegyes követ, mert ettől hamar kifárad;
b) bokán felül érő magas lábszár, hogy tartsa a bokát;
c) a nyelv lehetőleg legyen egybevarrva a bakancs többi részével, hogy ha sekély vízben vagy harmatos fűben kell járni, ne menjen be a víz a bakancsba;
d) legyen eredeti bőrből (de nem fordított bőrből).
Új bakancs esetében úgy szoktassuk hozzá a lábunkat, hogy 3 napon át otthon járkálunk benne.
Ø  Túrázáskor tanácsos két zoknit venni, az első pár lehet vékonyabb pamut zokni, a második pár lehet egy vastagabb pamut zokni. A bakancsban a láb ide-oda mozog, és ha csak egy pár zokni van, akkor könnyen hólyagossá válhat a láb a sok súrlódás miatt.
Ø  Ha van lehetőség, ajánlott jó lábszárvédőt viselni, ami jó, ha vízhatlan anyagból van, hogy ne csak a homokszemeket, hanem a vizet és a havat is a bakancson kívül tartsa.
Ø  A farmernadrágot felejtsük el a táborozás idejére – ha hideg van, nem tart elég melegen, ha pedig elázik, akkor nem szárad meg; túrázáskor szintén kényelmetlen.
Ø  Veszély esetén a hegyek közt a vészjelzés leadása így történik: hat hang- vagy fényjel percenként, majd egy perc szünet. A válaszjel három hang- vagy fényjel percenként, majd egy perc szünet.
Ø  Ne menjünk a nyári hóra, jégre, ha az ösvény nem ott vezet. Nem ismerjük a hóréteg vagy jégréteg összetételét (mennyire képes megtartani), és azt sem, hogy alatta milyen szakadék, mélyedés, vagy éppen tó húzódik meg. Ha kijelölt ösvény visz a havon át, akkor ott haladjunk, mert a hó alatt nincsenek ilyen „meglepetések”. Patak mentén előfordul, hogy vastag jégréteg alakul ki, nem menjünk a jégréteg alá, hogy megnézzük, milyen onnan a kilátás.
Ø  Az ösvényen indiánsorban halad a csoport, nem egymás mellett, és nem közvetlen egymás után. Általában 1-1,5 méter legyen a csoport tagjai között, hogy legyen hely és idő elkerülni, észrevenni visszacsapódó faágakat, megmozduló köveket. Meredekebb köves részeken vigyázzunk, nehogy az alattunk levők felé indítsunk el köveket. Ha netán havas részen vezet az ösvény, egymás közt 10 méteres távolságot tartunk, az előttünk levő bakancs-nyomába lépve. Ha a hó kemény, a bakancs hegyével vagy oldalával igyekszünk lépcsőfokot kialakítani úgy, hogy a hegy felé „dőljön” egy kissé a lépcsőfok, és az egész talp rá tudjon állni. Szerpentinben (kígyózó formában) kell ilyenkor mászni. Ha erre nincs lehetőség, akkor az egyenes felfelé vivő lépcsőfokokat úgy alakítjuk, hogy legalább a talp fele rájuk tudjon támaszkodni. A lépcsőfokok közti távolság egyenlő a csípő szélességével. Soha ne csússzunk a havon, sem állva, sem ülve (nem tudhatjuk, milyen sziklák állnak ki közvetlen a hó alatt, és azt sem, hogy milyen sebességet tudunk felvenni...). Ha mégis véletlen megcsúszunk, a testet abba a pozícióba hozzuk, amelyben a legjobb a fékezés
Ø  Vannak szakaszok, amelyeken a biztonság miatt csak egy irányba szabad haladni, ezt tartsuk tiszteletben!
Ø  A természetet sokkal jobban élvezhető, ha halljuk a természet hangjait, ezért a felesleges kiáltozásokat és hangoskodásokat kerülni kell.
Ø  A hegyekben, túrázáskor nagy mennyiségű energia szabadul fel, amit fontos pótolni. Az izmok hajtóanyaga a szénhidrát. Vannak úgynevezett lassú lebontású szénhidrátok (lisztalapú ételek, rizs, krumpli, száraz zöldségek), és gyors lebontású szénhidrátok (cukor, fruktóz, méz, glukóz- vagyis krumplicukor, szőlőcukor). Túrázáskor érdemes vinni a hátizsákban krumplicukrot, szőlőcukrot, mert azonnal felszívódik – de csak ha bevesszük!
Ø  Reggelire érdemes elegendő táplálékot fogyasztani (nem belakni! – de nem is fogyókúrázzni). Túra közben nincs helye a fogyókúrának, mert sok energiára van szükség.
Ø  A túrázás jó erőnlétét igényel. Az izomláz elkerülése végett időben kezdjünk el edzeni, lehetőleg minden nap. Futás, súlyemelés, fekvőtámasz, guggolások, stb., kevéssel kezdeni, majd minden nap fokozni.

Vihar, villámok
Ø  Vihar vagy villámlások esetén minél előbb el kell hagyni a hegygerincet (nem futva, hanem normál tempóban). Nem szabad magányos magas fák alatt, kidőlt törzsek alatt, vagy kiálló sziklák mellett meghúzódni.
Ø  Ne feledjük, hogy a magashegyekben a közeledő vihar első jele az ún. csendes kisülés néven ismert jelenség. Ennek jellemzői a halk sziszegő hang, a száraz csattogó széllökések, amelyek felborzolják az ember haját. Amennyiben ezt a jelenséget észleljük, a lehető leghamarabb keressünk menedéket.

Ø  Két hasznos link a vihar, villámlás témájában:

Vipera
Néhány szó a viperáról – ha netán találkoznánk vele. Többnyire a sziklákon tartózkodik, ezért tilos a sziklákra mászni, túrázáskor is vigyázzunk arra, hogy csak az ösvényen haladjunk. A vipera általában nem támad, csak ha őt megtámadják, vagy rálépnek, vagy meglepetésszerűen megjelenik előtte egy ember. Ezért még az ösvényeken és az erdőben is lassan járjunk, hogy a kígyónak legyen elegendő ideje észrevenni a közeledő lépteket és elmenekülni. Ha mégis valakit megmart a kígyó, fontos megtenni a szükséges intézkedéseket: ha végtagot mart meg, el kell kötni a marás felett a végtagot, hogy a vérkeringés lehetőleg ne vigye tovább a szervezetbe a mérget. Azután minél jobban ki kell szívni a marásból a mérget, ehhez megfelelő eszköz a gyógyszertárakban beszerezhető szívópumpa. Két órán belül meg kell érkezni a kórházhoz, hogy ott a marás elleni szérumot beadhassák.

Kullancs
Fontos a kullancs elleni megelőző védekezés. Ne üljünk közvetlen a fűre, hanem tegyünk le szivacsot vagy takarót, utána pedig gondosan ki kell rázni azt, amin ültünk (de ne magunkra vagy másokra!). A kullancs és rovar elleni kenőcs használata mindenki számára ajánlott. Fontos minden nap önvizsgálatot tartani, hogy idejében észrevegyük a kullancs jelenlétét a bőrben. Sok kullancs magában hordja a Lyme-kór vírusát, ezért fontos minél előbb, lehetőleg az első huszonnégy óra leforgása előtt eltávolítani a kullancsot a bőrből. Ha nem tudjuk, hogyan kell, inkább ne nyúljunk hozzá, hanem kérjük meg szakképzett emberek segítségét.

Forrás: http://varadifi.ro; Fotó: eurocampings.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...