Egy nagyváradi egyházi ifjúsági
szervezet, a Váradifi 2012. július közepén sátorozós kirándulást szervezett a
Magas-Tátrába. A szervezet a kirándulás előtt saját honlapján (www.varadifi.ro) tette közzé azokat a hasznos
tudnivalókat, melyekkel tagjai felkészülését szerette volna segíteni. Az alábbi
cikkben olyan gyakorlati tanácsokat olvashatunk a sátorozásról, a túrázásról, a
szükséges túrafelszerelésekről, a túrázás közbeni viselkedésről, az étkezésről,
az esetleges veszélyforrásokról, amely úgy gondolom, mindenkinek hasznos lehet,
aki a hegyekbe indul túrázni.
Nézzük
elsőként, milyen felszerelés szükséges a kényelmes sátorozáshoz:
Ø
A táborozás sátorokban történik. Érdemes otthon,
még utazás előtt kipróbálni a sátor felállítását, különösen akkor, ha új vagy
ha kölcsön kértük.
Ø
A sátor alá és fölé érdemes nylon fóliát
teríteni, mert sokat számíthat eső elleni védelem szempontjából. A nylont
vissza kell hajtani, és ha van a sátornak egy külső lapja, akkor az alá
rögzíteni biztosító tűkkel, lehetőleg a szegélyhez, mert az erősebb, és vihar
esetében a tű nem szakad ki olyan könnyen a sátor lapjából. Ha a sátor anyaga
nagyon jó minőségű (nem engedi át a vizet), akkor elég, ha csak a sátor alá
tesszük a nylont, és nem hajtjuk fel a szélét.
Ø
A sátor életét azzal tudjuk meghosszabbítani, ha
vigyázunk rá, főleg a vízzel szembeni ellenálló képességére. Ebben sokat segít
a sátor alá helyezett nylon. A sátor anyagának a szakadása is kellemetlen,
fontos óvni attól, hogy senki ne botoljon bele és ráesve ne szakítsa be.
Ø
Fontos, hogy a sátrat olyan helyre állítsuk,
ahol nem áll fenn annak a veszélye, hogy egy felhőszakadás nyomán megáradjon a
patak és elvigye azt. Érdemes a patakhoz képest akár néhány méteres
szintkülönbséggel feljebb felállítani a sátrat.
Ø
A sátor zárt része kerüljön arra az oldalra,
amerről általában fúj a szél (tehát a bejárata legyen az ellentétes irányban).
A helyi, rendszeres szelek általában nappal a völgy felől fújnak a hegy felé,
éjjel fordítva.
Ø
Jó tanács, hogy a feszítő zsinórra tegyünk egy
fehér színű anyagot (egy zsebkendő mérete megfelel), hogy ha a sötétben valaki
a sátrak között közlekedik, ne botoljon bele a sátrunkba.
Ø
A sátor köré ne ássunk gödröt, tilos mohát vagy
leveleket tenni a sátor alá.
Ø
A kényelmesebb pihenés érdekében alakítsunk ki
egy párnát a fejünk alá (pulóverekből, stb.). Ne aludjunk abban a ruhában, amit
napközben viseltünk. 2-3 órával lefekvés előtt ne fogyasszunk kávét,
csokoládét, kakaót.
Ø
Ne gyújtsunk elemlámpát, ha a sátor bejárata
nincs becsukva (bejönnek a bogarak). Ne használjuk a gáztűzhelyt a sátorban.
Ø
Őrizzük meg a tisztaságot és rendet a sátoron
kívül és belül!
Hátizsák
Ø
A túrázásokhoz mindenképpen hátizsákot
használjunk, legcélszerűbb az, ha mindenki saját hátizsákkal túrázik.
Ø
Hátizsák vásárlásánál ügyeljünk rá, hogy
lehetőleg vízhatlan anyagból készült zsákot vásároljunk. Ne használjuk a régi
típusú (pl. fémkeretes és sima) hátizsákokat, amelyhez hasonlót az iskolások
használnak.
Ø
Túrázáskor legyen a hátizsákban:
egy elemlámpa (pótizzóval, elemmel);
öngyújtó vagy zip tasakban gyufa,
esőkabát (nélküle nem indulunk el);
kesztyű, sapka, meleg ruha;
élelem, krumplicukor, legalább 1 liter víz vagy tea;
kötszer és gyógyszer.
Ø
Már előre úgy készítsük el dolgainkat, hogy a
ruha mindig nylon zacskóban legyen, hiszen eső esetében a hátizsák is megázhat,
de a ruha akkor is száraz marad.
Ø
A csomagok optimális elosztása a hátizsákban – a
felesleges elfáradás elkerüléséért:
alul a könnyű dolgok legyenek
következnek a közepesen nehéz dolgok
a lapockák irányában a legnehezebb dolgok
kívül a könnyebb dolgok
legfelül gyógyszerek, kötszerek.
Túrázás
Ø
A túrán a tapasztalt túrázó léptei lassúak,
kimértek, csak a „zöldfülűek” loholnak, rohannak. Figyeljük és tartsuk be a
túravezető által diktált tempót. A túrázó csoport tagjai ne széledjenek szét
egymástól, senki ne siessen előre, és ha valaki lemarad, várjuk be. Ne
felejtsük iratainkat (személyazonossági) magunkkal vinni, de nem a hátizsákban,
hanem inkább nyakba akasztva, zárt zsebben (két biztosító tűvel lezárva), vagy
övtáskában.
Ø
A kezdő turista egyik ismertetőjele, hogy
gyantás a keze (vagyis gyakran kapaszkodik fák törzsébe, ami legtöbbször
felesleges). Vannak, akik botot használnak – a mászás megkönnyítése végett, de
amennyi kalóriát megspórol az ember ennek segítsége által, annál több kalóriát
veszít a bot cipelése által.
Ø
A túra elején a sebesség kisebb, majd lassan
(kb. 20-30 perc után) felvesszük a terephez megfelelő sebességet. A terep
nehézségi szintje útközben sebességváltoztatást igényelhet, mindezt a
túravezető figyelembe veszi. A csoportot általában a túravezető vezeti.
Ø
A haladást nehezíti, ha túl gyakran és nagy
mennyiségben iszunk vizet, vagy ha túl sokat ettünk. A lépés hosszúsága egyenlő
a medencénk szélességével, és minél meredekebb a terep, annál rövidebb a lépés.
Felfele menet a test egy kissé előre dől, teljes talppal érintjük a talajt, nem
feszítjük az izmokat. A légzés normális (orron, és nem szájon át). A
lábujjhegyen való haladás fárasztó, nem csoda, hogy a kezdőknek izomlázuk lesz.
Lefele szintén teljes talppal érintjük a talajt, kicsit terpesztett lábakkal, a
térdeket kissé előrenyomva, hogy visszavegyünk a sebességből. A füves
kaptatókat nem egyenesen küzdjük le, hanem kígyózó útvonalban (szerpentinben).
Ha erre nincs lehetőség, az egyenes kaptatónál a lábfejek egy kissé kifele
fordulnak.
Ø
Általános szabály, hogy sziklák közt mászva
minden pillanatban három ponton kapaszkodjunk (két kéz és két láb közül
összesen hárommal). Türelmesen, minden mozdulat előre kalkulálásával kell
ilyenkor mászni, elegendő erőt tartalékolva a kritikus pillanatokra. Az ilyen
szakaszt meg lehet tenni arccal a sziklák felé, vagy háttal a szikláknak. Ha
meredekebb a szakasz, akkor arccal a szikla felé ereszkedünk le. Nem szabad
ugrani, csak mászni! Eső vagy havaseső idején kerüljük az ilyen szakaszokat.
Ø
Hidakon, pallókon biztonságosabb a tartó
gerendákra lépni, mert a keresztbe tett deszkák el lehetnek törve vagy repedve.
Legalább egy kézzel fogjuk a korlátot, kábelt, láncot.
Ø
Ahol kavicsos, köves rész van, a felfelé
haladást a nagyobb köveken végezzük, a leereszkedést a legkisebbeken. Itt is
több méteres távolságot kell tartani egymástól.
Ø
Az ösvénynek inkább a hegy felőli részét
tapossuk (hogy ezzel is erősítsük az ösvényt), ne a szélét, amit ezzel
gyengítenénk, netán meg is csúszhatnánk.
Ø
Sok esetben a baleset egy nehezebb szakasz után
jön, amikor fellélegzünk, és már nem figyelünk oda. Fent a magasban akármilyen
csúszás életveszélyes lehet.
Ø
Ahol nincs híd vagy palló, a patakon egy révnél
megyünk át, ahol vigyázunk a hegyes vagy csúszós kövekre. Jobb egy botot is
használni, amire támaszkodhatunk, és vele ellenőrizhetjük a víz mélységét is.
Ø
Vigyázzunk a nagy szélre, fent a gerincen a
széllökések veszélyesek tudnak lenni, ilyenkor inkább várunk, amíg
lecsendesedik a szél.
Ø
Ha nézni akarjuk a tájat, előbb álljunk meg egy
biztonságos helyen, ne menetközben bámészkodjunk, mert könnyen meg lehet
botlani.
Ø
Egy órában kétszer is tarthatunk szünetet,
bevált módszer, hogy 25 perc menetelés után 5 perc szünetet tartunk. Ilyenkor
lehet szőlőcukrot, krumplicukrot enni. Vizet a szünet végén iszunk. 3-4 órás út
után lehet nagyobb, étkezésre alkalmas szünetet tartani (30-60 perc). A csoport
tagjai soha ne távolodjanak hallótávolságon kívül egymástól (nem a kiabálás
hallási távolságán belül, hanem normális beszédhallási távolságán belül).
Ø
Túrázáskor tanácsos 3 féle ruhát vinni, a test
hőmérsékletének szabályozásához. Közvetlen bőrre olyan anyag, ami biztosítja a
szellőzést (műszálas), aztán egy következő réteg, ami tartja a meleget, és
végül egy harmadik réteg, ami akadályozza a szél és eső behatolását. Ha meleg
és száraz idő van, elég csak az első réteget hagyni magunkon. A testünkkel
érintkező műszálas anyag szárazon tartja a testet, átengedi a nedvességet,
könnyen szárad, antibakteriálisan kezelt (kizárja a kellemetlen szagot),
melegben hűt, hidegben melegít. Ha nincs lehetőségünk ilyen anyagú ruházatot
vásárolni, a rétegek alapelve akkor is megmarad.
Ø
Túrázáskor érdemes rövidnadrágot viselni, a
mozgás által kifejtett többlet hőmennyiség könnyebb eltávolítása miatt (a
lábizmok vannak a legjobban igénybe véve).
Ø
Legyen nálunk mindig elegendő víz – ha nem
ismerjük a terepet, nem tudhatjuk, mikor lesz lehetőség ismét vizet találni.
Nem szabad dehidratálódni – a víz utánpótlása nagyon lényeges a szervezetnek!
Igyunk gyakran egy kevés vizet. Ne várjuk meg, amíg szomjasak leszünk – akkor
már túl késő!
Ø
Eső esetére fontos magunkkal vinni egy könnyű
esőkabátot. A hegyekben bármikor, a semmiből jöhet egy eső vagy akár hóvihar
is, ezért mindig fontos vinni meleg ruhát is a túrára.
Ø
Erős napsütéskor védjük a fejünket napszúrás
ellen, bőrünket az erős leégéstől, főleg ha nincs jól „megalapozva”.
Ø
A túrabakancs nagyobb befektetés lehet, de
hosszú évekig meghálálja a befektetett pénzt. Néhány irányelv bakancs választásánál:
a) kemény talp, hogy lábunk ne érezzen meg minden hegyes követ, mert ettől
hamar kifárad;
b) bokán felül érő magas lábszár, hogy tartsa a bokát;
c) a nyelv lehetőleg legyen egybevarrva a bakancs többi részével, hogy ha
sekély vízben vagy harmatos fűben kell járni, ne menjen be a víz a bakancsba;
d) legyen eredeti bőrből (de nem fordított bőrből).
Új bakancs esetében úgy szoktassuk hozzá a lábunkat, hogy 3 napon át otthon
járkálunk benne.
Ø
Túrázáskor tanácsos két zoknit venni, az első
pár lehet vékonyabb pamut zokni, a második pár lehet egy vastagabb pamut zokni.
A bakancsban a láb ide-oda mozog, és ha csak egy pár zokni van, akkor könnyen
hólyagossá válhat a láb a sok súrlódás miatt.
Ø
Ha van lehetőség, ajánlott jó lábszárvédőt
viselni, ami jó, ha vízhatlan anyagból van, hogy ne csak a homokszemeket, hanem
a vizet és a havat is a bakancson kívül tartsa.
Ø
A farmernadrágot felejtsük el a táborozás
idejére – ha hideg van, nem tart elég melegen, ha pedig elázik, akkor nem
szárad meg; túrázáskor szintén kényelmetlen.
Ø
Veszély esetén a hegyek közt a vészjelzés
leadása így történik: hat hang- vagy fényjel percenként, majd egy perc szünet.
A válaszjel három hang- vagy fényjel percenként, majd egy perc szünet.
Ø
Ne menjünk a nyári hóra, jégre, ha az ösvény nem
ott vezet. Nem ismerjük a hóréteg vagy jégréteg összetételét (mennyire képes
megtartani), és azt sem, hogy alatta milyen szakadék, mélyedés, vagy éppen tó
húzódik meg. Ha kijelölt ösvény visz a havon át, akkor ott haladjunk, mert a hó
alatt nincsenek ilyen „meglepetések”. Patak mentén előfordul, hogy vastag
jégréteg alakul ki, nem menjünk a jégréteg alá, hogy megnézzük, milyen onnan a
kilátás.
Ø
Az ösvényen indiánsorban halad a csoport, nem
egymás mellett, és nem közvetlen egymás után. Általában 1-1,5 méter legyen a
csoport tagjai között, hogy legyen hely és idő elkerülni, észrevenni
visszacsapódó faágakat, megmozduló köveket. Meredekebb köves részeken
vigyázzunk, nehogy az alattunk levők felé indítsunk el köveket. Ha netán havas
részen vezet az ösvény, egymás közt 10 méteres távolságot tartunk, az előttünk
levő bakancs-nyomába lépve. Ha a hó kemény, a bakancs hegyével vagy oldalával
igyekszünk lépcsőfokot kialakítani úgy, hogy a hegy felé „dőljön” egy kissé a
lépcsőfok, és az egész talp rá tudjon állni. Szerpentinben (kígyózó formában)
kell ilyenkor mászni. Ha erre nincs lehetőség, akkor az egyenes felfelé vivő
lépcsőfokokat úgy alakítjuk, hogy legalább a talp fele rájuk tudjon
támaszkodni. A lépcsőfokok közti távolság egyenlő a csípő szélességével. Soha
ne csússzunk a havon, sem állva, sem ülve (nem tudhatjuk, milyen sziklák állnak
ki közvetlen a hó alatt, és azt sem, hogy milyen sebességet tudunk
felvenni...). Ha mégis véletlen megcsúszunk, a testet abba a pozícióba hozzuk,
amelyben a legjobb a fékezés
Ø
Vannak szakaszok, amelyeken a biztonság miatt
csak egy irányba szabad haladni, ezt tartsuk tiszteletben!
Ø
A természetet sokkal jobban élvezhető, ha
halljuk a természet hangjait, ezért a felesleges kiáltozásokat és
hangoskodásokat kerülni kell.
Ø
A hegyekben, túrázáskor nagy mennyiségű energia
szabadul fel, amit fontos pótolni. Az izmok hajtóanyaga a szénhidrát. Vannak
úgynevezett lassú lebontású szénhidrátok (lisztalapú ételek, rizs, krumpli,
száraz zöldségek), és gyors lebontású szénhidrátok (cukor, fruktóz, méz, glukóz-
vagyis krumplicukor, szőlőcukor). Túrázáskor érdemes vinni a hátizsákban
krumplicukrot, szőlőcukrot, mert azonnal felszívódik – de csak ha bevesszük!
Ø
Reggelire érdemes elegendő táplálékot
fogyasztani (nem belakni! – de nem is fogyókúrázzni). Túra közben nincs helye a
fogyókúrának, mert sok energiára van szükség.
Ø
A túrázás jó erőnlétét igényel. Az izomláz
elkerülése végett időben kezdjünk el edzeni, lehetőleg minden nap. Futás,
súlyemelés, fekvőtámasz, guggolások, stb., kevéssel kezdeni, majd minden nap
fokozni.
Vihar,
villámok
Ø
Vihar vagy villámlások esetén minél előbb el
kell hagyni a hegygerincet (nem futva, hanem normál tempóban). Nem szabad
magányos magas fák alatt, kidőlt törzsek alatt, vagy kiálló sziklák mellett
meghúzódni.
Ø Ne feledjük, hogy a
magashegyekben a közeledő vihar első jele az ún. csendes kisülés néven ismert
jelenség. Ennek jellemzői a halk sziszegő hang, a száraz csattogó széllökések,
amelyek felborzolják az ember haját. Amennyiben ezt a jelenséget észleljük, a
lehető leghamarabb keressünk menedéket.
Ø Két hasznos link a
vihar, villámlás témájában:
Vipera
Néhány szó a viperáról – ha netán
találkoznánk vele. Többnyire a sziklákon tartózkodik, ezért tilos a sziklákra
mászni, túrázáskor is vigyázzunk arra, hogy csak az ösvényen haladjunk. A
vipera általában nem támad, csak ha őt megtámadják, vagy rálépnek, vagy
meglepetésszerűen megjelenik előtte egy ember. Ezért még az ösvényeken és az
erdőben is lassan járjunk, hogy a kígyónak legyen elegendő ideje észrevenni a
közeledő lépteket és elmenekülni. Ha mégis valakit megmart a kígyó, fontos
megtenni a szükséges intézkedéseket: ha végtagot mart meg, el kell kötni a
marás felett a végtagot, hogy a vérkeringés lehetőleg ne vigye tovább a
szervezetbe a mérget. Azután minél jobban ki kell szívni a marásból a mérget,
ehhez megfelelő eszköz a gyógyszertárakban beszerezhető szívópumpa. Két órán
belül meg kell érkezni a kórházhoz, hogy ott a marás elleni szérumot
beadhassák.
Kullancs
Fontos a kullancs elleni megelőző
védekezés. Ne üljünk közvetlen a fűre, hanem tegyünk le szivacsot vagy takarót,
utána pedig gondosan ki kell rázni azt, amin ültünk (de ne magunkra vagy
másokra!). A kullancs és rovar elleni kenőcs használata mindenki számára
ajánlott. Fontos minden nap önvizsgálatot tartani, hogy idejében észrevegyük a
kullancs jelenlétét a bőrben. Sok kullancs magában hordja a Lyme-kór vírusát,
ezért fontos minél előbb, lehetőleg az első huszonnégy óra leforgása előtt
eltávolítani a kullancsot a bőrből. Ha nem tudjuk, hogyan kell, inkább ne nyúljunk
hozzá, hanem kérjük meg szakképzett emberek segítségét.
Forrás: http://varadifi.ro; Fotó: eurocampings.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése