2013. április 10., szerda

Téli Tátra-főgerinc – a mászás részletei

A Jég-völgyi-csúcson
Amint arról már korábban beszámoltam az oldal olvasóinak, két fiatal szlovák hegymászó, az egyaránt 26 éves Adam Kadlečík és Michal Sabovčík február 28. és március 14. között téli túra során végigjárta a Tátra főgerincét. Nyugatról kelet felé, a Liptói-Tátra nyugati szélén található Fehér-sziklától (Biela skala) indulva a Bélai-Tátrában, a Barlang-hegy (Nový vrch) és a Murány (Muráň) között található Barlang-nyeregben (Nové sedlo) fejezték be a túrát. Sok mindent megtudhattunk már eddig is a mászókról, olvashattuk a velük való beszélgetést is, ezúttal a túra tényszerű beszámolója következik. Az alábbiakban megtudhatjuk, melyik nap hol éjszakázta, milyen felszerelést és élelmet vittek magukkal, és néhány más, érdekes, bizonyára nem csak a hegymászókat érdeklő részletet.

Kronológia
A Tátra főgerince 82 km hosszú, 137 csúcsot foglal magában, az útvonal szintkülönbsége 22.100 méter (fel és le).
Itt még hármasban a Liptói-Tátrában
- Indulás 2013.02.28 – Fehér-szikla erdészház (Biela skala horáreň)
- 1. este: Szilfás (Brestová), közvetlenül a csúcson.
- 2. este: Hegyes-Rohács (Ostrý Roháč). A szél és a köd miatt nem tudtunk leereszkedni a Jamniki-hágóba (Jamnícke sedlo).
- 3. este: Köves-nyereg (Pyšné sedlo).
- 4. este: Gáspár-csúcs (Kasprov vrch). Miután elosztottuk a sátrakat és a hálózsákokat a felvonó felső állomása mellett, visszautasítottunk egy kávéra és teára szóló meghívást a személyzettől, és a felvonóépületen kívül aludtunk – keveset… :-). A következő napon a Sima-hágóban (Hladké sedlo) Gabo lábfejének hüvelykujja és térdsérülése miatt sajnos kivált a csapatból.
A Liptói-határhegyen
- 5. este: Chałubiński-kapu (Chalubinského vráta). Gabo kiválása miatt mentálisan elfáradtunk, amin szerencsére gyorsan túltettük magunkat, hiszen a nagy kihívást jelentő Menguszfalvi-csúcsok (Mengusovské štíty) vártak ránk.
- 6. este: Nagy-Hincó-tó (Veľké Hincovo pleso). A Chałubiński-csorbából (Vyšné Mengusovské sedlo) leereszkedtünk, mivel a nagy szél és a sötétség miatt nem volt megfelelő lehetőség bivakolni.
- 7. este: Vadorzó-hágó (Mengusovské sedlo). Az erős szélben másnap visszamentünk a Középső-Menguszfalvi-csúcsra (Prostredný Mengusovský štít), majd a napot a 27 m/s sebességgel fújó szélben a Vadorzó-hágóban vészeltük át.
- 8. este: Békás-tavi-csorba (Žabie sedlo). Ez egy nagyon nehéz nap volt számunkra. A problémák a Felső-Békástavi-csorbában (Vyšné Žabie sedlo) kezdődtek – szél, eső, és nehéz mászás a Simon-toronyra (Žabí koň). A csorbában volt talán a legszebb és legjobb bivakhelyünk, észak felé 10 méterrel a csorba alatt. A Békás-tavi-csorbába való leereszkedés ebben a szélben nagyon veszélyes. Nekem beakadtak a köteleim, Adamnak rászorult a pruszik az ereszkedőkötelére, elveszítettünk ott egy kést és egy napszemüveget. Később aztán elvesztettem a síszemüvegemet is.
Küzdelem az elemekkel
- 9. este: Keleti-Ruman-csorba (Východné Rumanové sedlo). Azt az infót kaptuk, hogy van ott egy csomagban élelmiszer. Mint kiderült, kb. 5 éve hagyták ott, szakadt volt és rothadt. A csorbától kb. 20 méterre északra bivakoltunk. Szép falbivak. Ébredés után tovább a Ganek gerincére.
- 10. este: Keleti-Vaskapu-hágó (Východná Železná brána). Még este sikerült megmászni a Tille-élen az első kötélhosszat (ez az Andrási-Paryski-kalauz 163-as útvonala, VI, A2-es szakaszokkal, nagyon kitett út – Tátraturista). Mivel nem volt a modern (mesterséges) mászáshoz felszerelésünk, a következő nap új útváltozaton jobbra átmentünk a Kývala-Zeitler útba (majd vissza a Tille-élre). A harmadik kötélhosszat a Tille-élen másztuk meg. Ha mi másztunk volna ott új utat, teljesen biztosan így másztuk volna, télen számunkra ez tűnik logikusabbnak, főleg azért, mert szabadon másztunk, tisztességes VI-os nehézségben.
- 11. este: Kacsa-völgyi-Bendő (Gerlachovský spád). Előző nap a köd és a közeledő sötétség miatt kötélen leereszkedtünk a Batizfalvi-csúcsról (Batizovkský štít) északra, a Kacsa-völgy felső völgyteraszára, a Kacsa-völgyi-Bendőre. Ez a szakasz rendkívül meglepett és rendesen próbára tette pszichikai erőnlétünket. Hibáztunk, hogy előzetesen nem jártuk be az út bizonyos szakaszait és nem tanulmányoztuk azokat. Bár akkor nem lett volna az egész olyan kalandos :) A Kacsa-völgyi-csúcsról (Kačací štít) a Batizfalvi-csúcsra vezető gerinc hihetetlenül bonyolult mászás. A következő nap egyenesen felmentünk a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcsra (Zadný Gerlachovský štít).
Keleti-Vaskapu-csúcs, Tille-él
- 12. éjszaka: Vám-kő-hágó (Svišťové sedlo). Végre a gerincnek egy egyszerűbb, pszichikailag kevésbé megterhelő szakaszára érkeztünk.
- 13. éjszaka: Kis-Nyereg-hágó (Sedielko). A Varangyos-tavi csorbában (Javorové sedlo), az ötödik, nedves hálózsákban töltött éjszaka után végre egy kicsit újra kisütött a nap. Tehát már semmi ébresztés, zörgés és a főzővel való melegítés. Kifogyott a gáz, az élelmiszer, és takarékoskodni kellett az energiánkkal.
- 14. éjszaka: Nagy-Fehér-tó (Veľké Biele pleso). A leghosszabb napunk. A havas gerincen hihetetlenül rossz volt, bizonytalan hó, töredezett sziklák, szóval minden rossz… Mindez nagyon késleltetett minket, ezért úgy döntöttünk, hogy a Fekete-tavi-őrtorony (Nižná Barania strážnica) előtt leereszkedünk a gerincről, majd a vályúban visszamászunk az Őrtorony-hágóba (Sedlo baraních strážnic). Egy kis nyugalomra vágytunk. A Vörös-tavi-csúcson (Kolový štít) már sötét volt, a Kék-tavi-tornyon (Belasá veža) érdekes volt az átkelés. A Fehér-tavi-csúcsra (Jahňací štít) már fejlámpával értünk fel, és 22:30-kor voltunk a Nagy-Fehér-tónál. A következő napra jelzett rossz idő nem nagyon érdekelt minket, mert a Magas-Tátra már mögöttünk volt, a Bélai-Tátrán pedig átmegyünk, akármi is lesz.
- Másnap lementünk a Gyopár menedékházhoz (Chata Plesnivec), majd a mély hóban gázoltunk fel a gerincre. Ítéletidő, szélvihar. Eleinte még szórakoztató volt az erős szél, de később, amikor mindez sűrű köddel, jégkristályokkal és lavinákkal keveredett, az már nem volt tréfa. Hihetetlenül extrém küzdelem a túlélésért…
- A Bélai-Tátrában már végig kísért minket Tono, mint operatőr. Adammal úgy tervezték, hogy a Széles-nyeregből (Široké sedlo) lemegyünk, én viszont azt mondtam, hogy pár méterrel a vége előtt nem adhatjuk fel. Egy következő porlavinában majdnem megfulladtunk. Aztán a következő és a következő táblák, kezünk és lábunk elfagyva, mivel napok óta nedves cipőt és kesztyűt viseltünk. 17:00-kor érkeztünk a Barlang-hegy (Nový vrch) és a Murány (Muráň) között található Barlang-nyeregbe (Nové sedlo), szél, hó és köd… Futás le a Murány-alatti erdészházhoz (Horáreň pod Muráňom) a barátainkhoz!
Hátsó-Barát

Nem hagytunk ki egyetlen csúcsot sem (Pavel Pochylýt követve), bár különböző problémák miatt néha kompromisszumot kellett kötni, így kihagytuk a gerinc bizonyos részeit, ez azonban elhanyagolható. Számunkra a legnagyobb problémát nem a főgerinc csúcsai, hanem a csatlakozó gerincek és a kisebb tornyok jelentették. A gerinctúrát hárman kezdtük – Michal Sabovčík, Adam Kadlečík és Gabo Čmárik. Kezdetben nagyon jókedvűek voltunk, amely pszichikailag a lehető legjobb bemelegítés volt. A jókedv végig megmaradt, és csak később érzékeltük, min mentünk végig, mit éltünk túl. Szeretnénk megköszönni a segítséget azoknak, akikkel napi telefonkapcsolatban voltunk – Lydka Richnavská, Braňo Vaňko, Martin Mišenda, Lukáš Meňhart és kollégáik (elláttak minket rengeteg felesleges felszereléssel, tájékoztatták hozzátartozóinkat, azonnal Gabo elé indultak, amikor lement a hegyről, stb. …). Szintén köszönjük Pavol Barabášnak és csapatának, akik mindent dokumentáltak, melyből egy dokumentumfilmet készítenek. Szintén köszönjük a köszöntést és a rengeteg gratulációt, amellyel fogadtak minket :-).

Felszerelés és ruházat személyenként:
- A thermoruhát és az aláöltözetet egész úton nem vetettük le. Egyedül a zoknit váltottuk, és a testünkön szárítottuk, melyek átfagyott bakancsunkkal együtt aludtak. A bepakolásnál semmit nem hagytunk ki, bár az élelmiszerrel és a gázzal a végén már spórolni kellett, minden pontosan elegendő volt.
- Felsőruházat – Gore-Tex
- Középső réteg (pulóver, mellény, kezeslábas) – Tecnostretch és Tecno-knit (kötött)
- Thermo – mesterséges szál
- Cipő – La Sportiva Batura
- Gyapjú zokni – 3 pár
- Kesztyű – 4 pár különböző márkájú
- Hátizsák Nozone 55/75 literes, induláskor 25 kg-ot nyomott, 8 kg-al többet, mint terveztük
- Téli toll hálózsák
- Sapka, símaszk, szemüveg
- Thermarest derékalj
- Platyplus 0,5 literes palack.

Közös felszerelés:
- Sátor – kezdetben háromszemélyes Northland, majd kétszemélyes BD, sátor nélkül ez elképzelhetetlen.
- GPS, kamera, GoPro, napelemes töltő, karóra, térkép, kés, férfi magazin.
- MSR reactor gázfőző + kis tartalék főző, 1 literes termosz, kanál.
- MSR ISOPRO gázpalack, összesen 7 db. 227 g-os és 1 db. 125 g-os.
- Reggeli, ebéd, vacsora - MOUNTAIN HOUSE márkájú kitűnő dehidratált élelmiszerek, szárított kolbász, szalámi, teljes kiőrlésű kenyér, fokhagyma, csokoládé, három ropi naponta + különböző cukorkák, szőlőcukor, kávé, tea, ásványvíz, vitaminok, isostar.
- Jégcsákány, hágóvas, beülő, sisak, fejlámpa – PETZL.
- Karabíner 10 db, express 6 db, heveder 60/120 mm-es 10 db – PETZL.
- 7,8 mm-es kötél 70 m, segédkötél 5/6 mm 30 m, szög 12 db, frend 5 db, ékek.
- Hótalp és síbotok MSR – ezek csak a Liptói-Tátrában.
Forrás és fotók: http://www.james.sk

1 megjegyzés:

  1. Szép teljesítmény!
    Magyaroknak is időszerű lenne már egy második téli bejárás (Cinóék után).
    A Keleti-Ruman-csorbában valószínűleg a mi depónkat találták meg. Csak 2 éves, de nem volt bontatlan, mert Kiss Peti valószínűleg használt belőle 2011 nyarán, a szóló főgerincbejárásakor.
    Guszti

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...