2013. április 3., szerda

Téli Tátra-főgerinc – beszélgetés a mászókkal

Hegyes-torony
A fizikai teljesítőképesség határait feszegette Adam Kadlečík és Michal Sabovčík, a két huszonéves szlovák hegymászó: amint arról már korábban is beszámoltam, március első két hetében, téli körülmények között, 25 kg-os hátizsákkal a hátukon 15 nap alatt végigjárták a Tátra 82 km. hosszú főgerincét, melynek során megmászták a hegység 137 csúcsát. Túrájuk a Liptói-Tátrában kezdődött, majd a Magas-Tátrában folytatódott, és a Bélai-Tátrában ért véget. A teljes szintkülönbség, amelyet a mászók teljesítettek, 22.100 méter volt. Mászásuk értékét az a tény is növeli, hogy mindezt téli körülmények között, a hegymászó fair-play maximális szem előtt tartásával (külső támogatás, megszakítás és kihagyott csúcsok nélkül) hajtották végre. A túra befejezése után mindkét hegymászóval a lakóhelyükön készítettek riportot a helyi média képviselői, az alábbiakban ennek a két riportnak az összefésült változata olvasható.

„Ez egy teszt volt számomra, hogy lássam, mi az, amire képes vagyok, és mi az, amire már nem. Azért is volt ez nagy kihívás, mert a Liptói-, a Magas- és a Bélai-Tátra főgerincén előttünk csak egy ember ment végig hasonló módon, ahogyan mi is tettük. Vladimír Plulík, aki szintén végigjárta a Magas-Tátra főgerincét, azt mondta, hogy ez komolyabb teljesítmény, mint a Mount Everest megmászása oxigén nélkül” – mondta el Adam Kadlečík. 15 napra a világ számukra leszűkült a Tátrára, és az előttük álló feladatra. „Tudtuk, mire vállalkozunk, jókedvűen vágtunk neki az útnak, még ha kezdettől fogva világos is volt számunkra, hogy kemény robotolás lesz” – idézi fel Michal a kezdeteket.
A három hegymászó egy korábbi túrájuk során, a Ganek alatt.
A Tátra történelmében eddig csak egy ember – a legendás szlovák hegymászó, Pavel Pochylý – járta végig hasonló feltételekkel a hegység főgerincét, mégpedig 1979. február 23. és március 10. között. Többek között ennek köszönhetően is választották őt Szlovákiában az évszázad hegymászójának. Pochylý teljesítménye a fiatal hegymászókat is kellően inspirálta. „Természetesen ez is inspiráció volt számunkra. Pavel nem csak a szlovák hegymászásnak volt nagy egyénisége, de megmutatta az irányt, merre fejlődhet a hegymászás” – mondta Adam.
„Körülbelül 2 évvel ezelőtt tettük az első tájékozódó kísérletet, amely másfél nap után véget ért a katasztrofális körülmények, valamint Michal betegsége miatt. A felkészülés intenzív tréning formájában történt, mint minden más sportágban” – mondta Adam a túrára történő felkészülésről.
Valahol a Liptói-Tátrában
A Liptóhutai-nyeregből (Hutianske sedlo), a Liptói-Tátrából indultak, a cél a Jávor-völgyben lévő erdészház volt a Bélai-Tátrában. A mászók az útnak hármasban vágtak neki, harmadik társuk azonban egészségügyi problémák miatt a túra ötödik napján kénytelen volt kiválni a csapatból, ami mentálisan rosszul érintette társait. „Kezdettől fogva hármasban terveztük az utat. Gabo a Liptói-Tátrában még velünk volt, de lábfeje hüvelykujjának és térdének sérülése miatt kénytelen volt befejezni a mászást. Ez pszichésen nagyon nagy próbatétel volt számunkra, de viszonylag gyorsan túltettük magunkat rajta, és párban mentünk tovább” – vallotta be Adam. Első éjszakákon még viszonylag kényelmesen tudtak aludni, mert akkor még száraz volt a hálózsákjuk. A túra megkezdése utáni hatodik naptól azonban egyre nyirkosabb lett, és ez nem fokozta a komfortérzetüket. Együtt aludtak egy sátorban, hogy ez is védje őket a hidegtől. A külső és a belső hőmérséklet közötti különbség néha 15 fok is volt. „Különböző helyeken aludtunk. Többnyire ástunk egy kis sík felületet a hóban a sátornak, amelyben átvészelhettük az éjszakát. Pár nap múlva gondjaink voltak a hálózsákokkal, melyek egyre nedvesebbek lettek, ezért reggel szinte kopogtak” – meséli Adam. Csakis olyan élelmet fogyasztottak, amit a hátizsákjukban vittek magukkal. Az élelmiszert, a sátrakat és a ruházatot is maguk cipelték végig az úton. A Tátrán túli világgal mobiltelefonon keresztül kommunikáltak, mivel napelemes töltőt is vittek magukkal.
Bivak
„Reggelire általában rizskását vagy zabpelyhet ettünk, napközben meg kellett elégednünk 3 édes ropival, este pedig általában rizses csirkét vagy tésztát ettünk, melyet vízben olvasztottunk fel. A legfontosabb dolgot, a vizet hóból nyertük” – meséli tapasztalatai Adam. „Nem tudtuk felforralni a vizet, mivel nem volt elég gázunk. Ezért csak felmelegítettük azt. Olyan íze volt, mint a desztillált víznek, ezért különböző ízű pezsgőtablettákkal ízesítettük” – mondta Michal. Az élelemmel egész úton takarékoskodtak. „Minden pontosan el volt osztva két hétre. Fogyasztottunk száraz kolbászt, aztán a hegymászóknak kifejlesztett dehidratált élelmiszereket” teszi hozzá Michal.
A laikusok számára fontos kérdés a higiénia. Például hogyan végezhető el a hegyvidéki terepen olyan prózai tevékenység, mint a fogmosás. „A higiéniával volt egy kis problémánk. Fehérneműt nem cseréltünk az út során, a zoknit és a kesztyűt a testünkkel szárítottuk” – mondja Adam. „A termo öltözetet és az alsóruházatot egész úton nem vettük le magunkról. Arcot egyáltalán nem mostunk, ezt nedves törlőkendővel oldottuk meg. Ez a környezet azonban tiszta volt, 100 %-ig higiénikus” – magyarázza Michal.
A Barát-völgy fölött
Az első napokban, amikor nagyrészt jelzett turistautakon haladtunk, naponta megtettünk kb. 14 kilométert. De aztán amikor jött a mászás, volt, hogy naponta csak 2 kilométert haladtunk. A legnehezebb rész talán a Magas-Tátra első felén, a Tengerszem-csúcs előtti szakasz volt. Nagy kihívást jelentő egyenetlen terepen haladtunk, nehéz volt megmászni” – mondja Michal.
„A legrosszabb akkor volt, amikor gyorsan romlottak a viszonyok a főgerincen, amihez kellemetlen köd és szél társult, de ezek hozzá tartoznak egy ilyen túrához. A legszebb az volt, amikor befejeztük a magunk elé kitűzött célt, az érzés, amikor felfogtuk, hogy minden a tervek szerint sikerült” – folytatja Adam. Ahogy a fiatal mászó mondta, a túráról dokumentumfilmet forgattak. „A túra során mi is felvettünk néhány anyagot, és filmezett minket a kitűnő dokumentumfilmes Pavol Barabáš is, aki már a napokba hozzálátott a dokumentumfilm szerkesztéséhez. Már alig várom, hogy a kanapéról nézzem harcunkat az elemekkel” – mondta a végén mosolyogva Adam Kadlečík.
Valahol a főgerincen...
Március 12-én mutatta be az egyik szlovák kereskedelmi TV az alábbi híradóbejátszást a mászásról. A bejátszáshoz tartozó írott anyagban a következő olvasható: „A teljes csend a Tátrában nagyszerű dolog. Két fiatal, akiknek jelenleg nincs barátnőjük, meghódítja a téli gerincet. A téli Tátra-főgerinc nehezebb, mint némely 8000-es csúcs. Riporterünk, Jožo Kubáni 2200 méteren (a Lengyel-nyeregben – Tátraturista) találkozott a mászókkal.”

Kapcsolódó bejegyzés: Téli főgerinctúra a Tátrában: 92 csúcs 15 nap alatt

A főgerinctúra részletei, az út kronológiája, logisztikája, a mászók felszerelése, eszközei egy hét múlva ugyanitt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...