2012. április 10., kedd

A turisták nem fizethetnek a mentésért


Az év eleje óta eltelt időszakban az Önkéntes Hegyimentő Szolgálat (GOPR) és a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) már több száz mentőakciót hajtott végre Lengyelország hegységeiben. Ezekből néhány tucat esetben azokat az eltűnt turistákat kellett felkutatni, akik letértek a kijelölt turistaútról. A hegyimentők elismerik, hogy ezek a beavatkozások nagyon drágák, de véleményük szerint ezeket a költségeket nem lehet a turistákra hárítani.

A Mentőszolgálatok munkatársai szerint az államnak nagyobb figyelmet kellene fordítania a mentőakciók finanszírozási kérdéseire, mivel egyre nehezebben tudnak kijönni az állami költségvetésből származó bevételeikből. Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy a mentőakciók finanszírozási rendszerét, valamint a biztosítások rendszerét úgy kell átdolgozni, hogy a fürdővízzel együtt ne öntsék ki a gyereket is. Lengyelországban a hegyimentők finanszírozási kérdéseit a közelmúltig az államháztartási törvény, a közhasznú egyesületekről, valamint az önkéntes egyesületekről szóló törvény szabályozta. A mentőszolgálatok erre a célra az állami költségvetésben biztosított, valamint a saját bevételi forrásaikból származó összegeket használhatták fel. Január elsején azonban új törvény lépett életbe, amely a turisták biztonságáról, a hegyi mentésekről, valamint a kijelölt sípályákon történt mentésekről rendelkezik. Az ebben foglaltak szerint a hegyimentők finanszírozását a Belügyminisztérium által kiutalt költségvetési támogatásból, a helyi önkormányzatoktól kapott támogatásból, a nemzeti parkok által beszedett belépődíjakból, valamint szponzoroktól származó bevételekből kell finanszírozni. Évek óta vannak azonban olyan hangok, hogy más megoldást kell kidolgozni a mentőakciók költségeinek fedezésére, ilyen lehet pl. a hegyekben túrázók kötelező balesetbiztosítása. Annál is inkább, mivel egy-egy mentőakció költsége akár több százezer złoty is lehet.
A GOPR egyik vezetője, Mariusz Zaród elmondta, nekik az a hivatásuk, hogy segítséget nyújtsanak az embereknek a hegyekben, ahogy erről az életmentők a szolgálathoz csatlakozva esküt tesznek. Az eskü kimondja, hogy napszaktól és a körülményektől függetlenül az a feladatuk, hogy megmentsék a rászorulókat. Azért vannak, hogy segítsenek, soha nem mondhatják azt egy megmentettnek, hogy felelőtlenül viselkedett. A cél az, hogy a hegyimentők a lehető leggyorsabban segítsenek a mentésre szorult embereken. Elmondása szerint indokolatlan lenne megbüntetni a turistákat azért, mert a hegyimentők segítségét kérik, ezért akinek segítségre van szüksége, bátran hívja a hegyimentőket, pl. olyan eseteknél, mint a sérültnek a hegyről történő leereszkedése.
A kérdés sokkal bonyolultabb, mint amilyennek hangzik, és nincs egyszerű megoldás. Azok szemszögéből, akik nem járnak a hegyekbe, a helyzet egyértelmű. Ha valaki a hegyekbe indul, ahol testi épségét kockáztatja, majd később segítségre szorul, akkor felelős azért, amit tesz. A hegyimentők ugyanakkor attól tartanak, hogy ha a mentőakcióért díjat számítanak fel, az tragédiákhoz vezethet. Előfordulhat olyan eset, amikor a pénzügyi következményektől való félelmükben egy eltűnt személy családja csak akkor értesíti a hegyimentőket az eltűnésről, amikor már túl késő lesz.
A Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat munkatársai az év elejétől kezdve több tucat sürgős beavatkozásban vettek részt, elsősorban eltévedtek keresésében. Segítséget nyújtottak pl. egy turistacsoportnak, akik a tiltás ellenére több napon át bivakoltak a hegyekben, ahonnan az időjárási körülmények miatt nem tudtak leereszkedni.
A TOPR éves költségvetése 5,6 millió złoty, ebből 3,6 milliót kapnak a Belügyminisztériumtól. Ezen túlmenően a Tátrai Nemzeti Park (TPN) a belépőjegyekből származó bevételek 15 %-át utalja át a Mentőszolgálat részére. További bevételeik a szponzoroktól, valamint sportesemények és sípályák biztosításából származik.
A hegyimentők felhívják a figyelmet még egy tényre. Lengyelországban a mentés ingyenes, minden turista, aki belépőt vált egy nemzeti parkba, a belépőjegy árának 15 %-ával járul hozzá a nemzeti parkban működő mentőszolgálatok működéséhez. A Tátrai Nemzeti Parkban ez az összeg a TOPR számlájára kerül. „Ez azt jelenti, hogy minden turista hozzájárul a Mentőszolgálat fenntartásához, aki a Tátrában túrázik” – mondta Czesław Ślimak, a TOPR alelnöke. Véleménye szerint a Lengyelországban érvényes előírások nem teszik lehetővé a fizetett mentés bevezetését.
Ennek ellenpéldája Szlovákia, ahol a hegyimentők beavatkozásának költségeit meg kell téríteni. Amennyiben az érintett biztosítva volt, akkor a biztosítója, amennyiben nem volt biztosítva, akkor viszont maga az érintett saját zsebből köteles megtéríteni a mentés költségeit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...