Az év eleje óta eltelt időszakban az Önkéntes Hegyimentő Szolgálat (GOPR) és a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) már több száz mentőakciót hajtott végre Lengyelország hegységeiben. Ezekből
néhány tucat esetben azokat az eltűnt turistákat kellett felkutatni, akik
letértek a kijelölt turistaútról. A hegyimentők elismerik, hogy ezek a
beavatkozások nagyon drágák, de véleményük szerint ezeket a költségeket nem
lehet a turistákra hárítani.
A Mentőszolgálatok munkatársai
szerint az államnak nagyobb figyelmet kellene fordítania a mentőakciók
finanszírozási kérdéseire, mivel egyre nehezebben tudnak kijönni az állami
költségvetésből származó bevételeikből. Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy a mentőakciók
finanszírozási rendszerét, valamint a biztosítások rendszerét úgy kell átdolgozni,
hogy a fürdővízzel együtt ne öntsék ki a gyereket is. Lengyelországban a
hegyimentők finanszírozási kérdéseit a közelmúltig az államháztartási törvény,
a közhasznú egyesületekről, valamint az önkéntes egyesületekről szóló törvény
szabályozta. A mentőszolgálatok erre a célra az állami költségvetésben
biztosított, valamint a saját bevételi forrásaikból származó összegeket
használhatták fel. Január elsején azonban új törvény lépett életbe, amely a
turisták biztonságáról, a hegyi mentésekről, valamint a kijelölt sípályákon
történt mentésekről rendelkezik. Az ebben foglaltak szerint a hegyimentők
finanszírozását a Belügyminisztérium által kiutalt költségvetési támogatásból,
a helyi önkormányzatoktól kapott támogatásból, a nemzeti parkok által beszedett
belépődíjakból, valamint szponzoroktól származó bevételekből kell
finanszírozni. Évek óta vannak azonban olyan hangok, hogy más megoldást kell
kidolgozni a mentőakciók költségeinek fedezésére, ilyen lehet pl. a hegyekben
túrázók kötelező balesetbiztosítása. Annál is inkább, mivel egy-egy mentőakció
költsége akár több százezer złoty is lehet.
A GOPR egyik vezetője, Mariusz Zaród
elmondta, nekik az a hivatásuk, hogy segítséget nyújtsanak az embereknek a
hegyekben, ahogy erről az életmentők a szolgálathoz csatlakozva esküt tesznek.
Az eskü kimondja, hogy napszaktól és a körülményektől függetlenül az a
feladatuk, hogy megmentsék a rászorulókat. Azért vannak, hogy segítsenek, soha
nem mondhatják azt egy megmentettnek, hogy felelőtlenül viselkedett. A cél az,
hogy a hegyimentők a lehető leggyorsabban segítsenek a mentésre szorult
embereken. Elmondása szerint indokolatlan lenne megbüntetni a turistákat azért,
mert a hegyimentők segítségét kérik, ezért akinek segítségre van szüksége,
bátran hívja a hegyimentőket, pl. olyan eseteknél, mint a sérültnek a hegyről
történő leereszkedése.
A kérdés sokkal bonyolultabb, mint
amilyennek hangzik, és nincs egyszerű megoldás. Azok szemszögéből, akik nem
járnak a hegyekbe, a helyzet egyértelmű. Ha valaki a hegyekbe indul, ahol testi
épségét kockáztatja, majd később segítségre szorul, akkor felelős azért, amit
tesz. A hegyimentők ugyanakkor attól tartanak, hogy ha a mentőakcióért díjat
számítanak fel, az tragédiákhoz vezethet. Előfordulhat olyan eset, amikor a
pénzügyi következményektől való félelmükben egy eltűnt személy családja csak
akkor értesíti a hegyimentőket az eltűnésről, amikor már túl késő lesz.
A Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat
munkatársai az év elejétől kezdve több tucat sürgős beavatkozásban vettek
részt, elsősorban eltévedtek keresésében. Segítséget nyújtottak pl. egy
turistacsoportnak, akik a tiltás ellenére több napon át bivakoltak a hegyekben,
ahonnan az időjárási körülmények miatt nem tudtak leereszkedni.
A TOPR éves költségvetése 5,6 millió
złoty, ebből 3,6 milliót kapnak a Belügyminisztériumtól. Ezen túlmenően a
Tátrai Nemzeti Park (TPN) a belépőjegyekből származó bevételek 15 %-át utalja
át a Mentőszolgálat részére. További bevételeik a szponzoroktól, valamint
sportesemények és sípályák biztosításából származik.
A hegyimentők felhívják a figyelmet
még egy tényre. Lengyelországban a mentés ingyenes, minden turista, aki belépőt
vált egy nemzeti parkba, a belépőjegy árának 15 %-ával járul hozzá a nemzeti
parkban működő mentőszolgálatok működéséhez. A Tátrai Nemzeti Parkban ez az
összeg a TOPR számlájára kerül. „Ez azt jelenti, hogy minden turista hozzájárul
a Mentőszolgálat fenntartásához, aki a Tátrában túrázik” – mondta Czesław
Ślimak, a TOPR alelnöke. Véleménye szerint a Lengyelországban érvényes
előírások nem teszik lehetővé a fizetett mentés bevezetését.
Ennek ellenpéldája Szlovákia, ahol a
hegyimentők beavatkozásának költségeit meg kell téríteni. Amennyiben az
érintett biztosítva volt, akkor a biztosítója, amennyiben nem volt biztosítva,
akkor viszont maga az érintett saját zsebből köteles megtéríteni a mentés
költségeit.
