Október 15-én a 24tp.pl oldalon a portál egyik olvasójának gondolatait olvashattuk a Tátrában magunk mögött hagyott tragikus hét után. A levél megjelenésének napjáig hét nap alatt hét ember vesztette életét a Tátrában, közülük négy a Tátra lengyel, három pedig a hegység szlovák oldalán (azóta újabb két halálesettel kilenc nap alatt kilencre nőtt a Tátrában életüket vesztő turisták, hegymászók száma – a szerk.)
Kilenc nap alatt kilenc halott a Tátrában
Levél a szerkesztőnek:
„A hegyekben nincsenek határok, ott az ember a szabadságot keresi. Azt a fajta szabadságot, amely alázatot követel. Mi is csak emberek vagyunk, és mivel emberek vagyunk, hibázunk, rossz döntéseket hozunk, rossz „ösvényeket” választunk, de bármelyik hegyekben járunk, azok mindig előnyben vannak velünk szemben. Egy egyedülálló közösség tagjaként akkor sem vagyunk egyedül, ha egyedül indulunk el az ösvényen. Soha nem szabad azonban megfeledkeznünk a hegyek erejéről, amely a maga „szépségében” nagyszerűen megmutatkozik, az utóbbi napokban azonban sajnos elég gyakran megmutatta brutális arcát is.
A hegyek erejét, nehézségét nem csak a hét-nyolcezer méteres csúcsok megmászásával ismerhetjük meg. Sajnos, mint azt már sokan tudják, a Tátra hét nap alatt hét ember életét vette el (azóta újabb két áldozat – a szerk.), az idei halálos áldozatok száma egyenesen tragikusnak mondható. Ez a mérleg azokról az emberekről, akik szerették a hegyeket, akik soha többé nem fogják látni a napfelkeltét és a naplementét szeretett csúcsaikról. Legyen ez egy komoly figyelmeztetés mindenkinek, hogy a hegyeket még senki sem győzte le!
A balesetekkel kapcsolatban rengeteg negatív hozzászólás, sok vádaskodás, sok „szakértői bölcsesség” hangzott el, ahogyan az valószínűleg már beleivódott a lengyel (és a magyar…) mentalitásba. Senki sem adhatja vissza az áldozatok életét, senki sem enyhítheti a szeretteik fájdalmát. Legyen ez lecke mindannyiunk számára alázatból, és egy alkalmas pillanat az elmélkedésre.
Vannak esetek, amikor a tapasztalat sem elég, az ösvényeken nincs hiány „felelőtlen őrültekből”, és ez valószínűleg a jövőben is így lesz. Fiatalok, idősek, férfiak, nők – nem számít.
A TOPR és azok az emberek, akik kapcsolatban vannak a hegyekkel, nem ezért adnak rendszeres tájékoztatást és figyelmeztetnek a helyszínen. Napjaink fejlett technológiai eszközei nem azért segítenek elemezni az aktuális időjárási viszonyokat, a szél erősségét, a hegyek nehézségeit egy adott területen, hogy ezeket aztán teljesen figyelmen kívül hagyjuk, mert „én úgysem oda megyek”.
Sokat járok a hegyekben, és nehéz lenne megszámolni, hány embert fordítottam vissza vagy akartam visszafordítani, látva hogy milyen öltözetben és „felszereléssel” haladtak a csúcsra vezető úton. Csúszásgátló, hágóvas, jégcsákány, stb. nélkül, és akkor még szó sem volt észérvekről vagy tapasztalatról… És felmerül a kérdés, hogy miért? A fejünk felett időnként elrepülő „Sokół” helikopter láttán sem következtetnek arra, hogy valóban nehezek lehetnek a körülmények.
A hegyek bizonyos helyzetekben sajnos nem mindenkinek valók, tudni kell, mikor kell visszafordulni, mikor nem kell tovább menni. Ilyen helyzetek voltak, vannak és lesznek is… Vegyük komolyan a hegyekben uralkodó körülményekről szóló információkat. Ne feledjük, hogy a hegyek osztják a lapokat, nem pedig MI, ezek figyelmen kívül hagyásáért sok meggondolatlan ember az egészségével vagy az életével fizetett…
Szeretném részvétemet kifejezni azok családjainak és hozzátartozóinak, akik nem úgy tértek vissza a hegyekből, ahogyan azt tervezték. Vonjuk le a megfelelő tanulságokat ezekből a helyzetekből, és tanuljuk meg a „hegyek szabadságában” rejlő alázatot, amely nem mindenkiből, de sokakból nagyon hiányzik."
