1895. június 2-án nyitották meg a Felkai-völgyben a Sziléziai házat.
Hirdetés
120 évvel ezelőtt, 1895. június 2-án nyitották meg a Felkai-völgyben a Sziléziai házat. A menedékház felépítésének körülményeiről, valamint az átadási ünnepségről az alábbiakat olvashatjuk a Turisták Lapja 1895. évi 5-6. számában, Petrik Lajos tollából.
Turisták Lapja 1895. évfolyam 5-6. szám
„A Turisták Lapjában már többször volt alkalmunk arról a serény tevékenységről megemlékezni, melyet a M. K. E. Sziléziai Osztálya a Magas-Tátra érdekében kifejt. Az ezen osztály élén álló férfiak külföldön hathatós propagandát csináltak és kirándulások rendezésével a német turistákat a Magas-Tátra felé irányították. Legtöbb érdemet szerzett e téren a Sziléziai Osztály tevékeny titkára, dr. Ottó A. boroszlói tanár, ki a Grieben-féle Reisebibliothek kiadásában megjelent úti kalauzával a külföldi, német turisták tanácsadója és útmutatója lett. De a Sziléziai Osztály legszebb sikereit a gyakorlati téren érte el. Működése terének a Felkai völgyet választván, kiépítette a Hosszútótól a Lengyel-nyeregre vezető utat, úgy hogy ez a kirándulás valódi sétaúttá vált. Ugyancsak a sziléziaiaknak köszönhetjük azt, hogy a Gerlachfalvi csúcs ma eléggé könnyen és veszély nélkül mászható meg, mert a legrosszabb helyeken lánczokat és vaskapcsokat alkalmaztak.
Ezt az áldásos tevékenységét a Sziléziai Osztály végre egy a Felkai tó mellett lévő mintaszerű menedékház felépítésével koronázta meg, mely menedékház, a régi Hunfalvy-kunyhót pótolva, a körülötte fekvő csúcsok megmászásakor kitünő szolgálatokat tesz a turistának.
A sziléziaiak — mind lelkes, gyakorló turisták — érezvén ott egy kényelmes, jól berendezett menedékház szükségét, gyors elhatározás után a terv megvalósításához fogtak. A szükséges pénzösszeget az egyesület 50 márkás részvényjegyek kiadásával szerezte meg és ezeket az ügy iránt lelkesülő tagok oly gyorsan elkapták, hogy egy áldozatkész Tátra-barát által felajánlott 1000 márkát túljegyzés miatt vissza kellett utasítani. Ez a tény talán legjobban mutatja a sziléziai turisták áldozatkészségét, mert a józan gondolkozású németek tisztában lehettek azzal, hogy a menedékház részvényeinek magas árfolyama nem lesz.
A Sziléziai Osztály a pénz megszerzése után azonnal munkához fogott. Tavaly még késő őszszel tető alá került a ház, melynek belső berendezését tavaszkor befejezték úgy hogy pünkösd vasárnapján már ünnepélyesen felavathatták. A 8 szobás, étterem, konyha és kamrával ellátott kőház építése és berendezése körülbelül 10.000 márkába került.
A M. K. E. Sziléziai Osztálya a felavatás ünnepélyéhez egyesületünk elnökségét szívélyes meghívással tisztelt meg. Elnökségünk kötelességének tartotta, hogy egyesületünk képviselése által nagyrabecsülésünknek jelét adjuk azokkal az idegenekkel szemben, kik hazánk érdekében oly szép tevékenységet fejtettek ki és dr. Téry Ödön ügyvivő alelnököt és engemet bizott meg a M. T. E. képviseletével. Kötelességemnek tartom tehát, hogy e helyen a szép ünnepély lefolyásáról beszámoljak. Szombaton junius hó 1-én a Vágvölgybe kiránduló turistatársasággal indultunk el és ezektől Trencsénben elválván, folytattuk utunkat Zsolnára, hol a különvonaton utazó 84 személyből álló sziléziai turistákat üdvözöltük. Dr. Téry Ödön ügyvivő alelnök innent visszatért, hogy — beváltandó a morvaországi brumóvi turistáknak adott szavát — másnap az Oroszlánkövön azokkal találkozhassék s így csak magam folytattam az utat a Sziléziai Osztály tagjaival, kik mint egyesületünk képviselőjét legszivélyesebben fogadtak. Poprád-Felkáról a társaság Nagy-Szalókra ment, hol mint a M. K. E. központjának képviselője Roth M. tanár több egyesületi taggal csatlakozott. Pünkösd vasárnapján már korán reggel kocsival indultunk Weszter-lakra, hol a társaság még a már korábban indult sziléziai turistákkal és több szepesmegyei vendéggel találkozott.
Nyolcz órakor a Felkai völgybe indultunk. A 100-nál több turista élén a Sziléziai Osztály 73 éves elnöke, Doelecke Th., friss lépésben haladt, ki az utat gyalog tette meg-, noha mindjárt az út elején az a szerencsétlenség érte, hogy egy ló megrúgta lábát. A fájdalmakat leküzdvén, a legjobb kedvvel tett eleget a házigazda terhes kötelességeinek.
Miután a virágfűzérekkel és lobogókkal feldíszített menedékház előtt a társaság egybegyűlt, Doelecke Th. elnök telkes szavakkal felavatta a házat. Utána dr. Hirschel M., a D. u. Oest. Alpenvereín gleiwitzi osztályának képviselője, egyesületének megbízásából a menedékház számára Aneroid-barométert ajánlott fel. Az alkalmi ünnepdal eléneklése után Huss építőmester átnyújtotta az elnöknek a ház kulcsát, ki a vendégek kíséretében először lépte át a ház küszöbét, melyet a nagy társaság csakhamar ellepett és a hol a fával burkolt csinos étteremben feltálalt villásreggeli mellett a legjobb kedv kerekedett.
Délután Weszterlakba visszatérvén, 5 órakor a 100 tagú társaság újból összegyűlt az ünnepi lakomán. Az első szónok dr. Wagner egészségügyi tanácsos (Königshütte), a M. K. E. Sziléziai Osztály tiszteletbeli elnöke volt, ki a magyar királyt és szövetségesét, a német császárt lelkes szavakkal éltette. Utána Kullmann János országos képviselő a német és a magyar nemzet barátságára ürítette poharát. A Sziléziai Osztály másodelnöke Mutter J. (Boroszló) a M. K. E. központjának támogatását köszönte meg, mire Roth M. tanár a központ nevében üdvözölte a Sziléziai Osztályt. Meller zabrzei ügyvéd és közjegyző az idegen egyesületek képviselőit köszöntette fel, mire én ez utóbbiak felkértére az ő nevükben is megköszöntem a szívélyes fogadtatást, a M. T. E. nevében pedig azon óhajnak adtam kifejezést, hogy egyesületeink a többszöri érintkezés révén is alkalmat és buzdítást találjanak a közös czélokért való küzdelemben. A vendégek nevében még Weber S. (Béla) szólalt fel; dr. Gloioalla (Königshütte) pedig a hölgyeket éltette. Dr. Jármai tátrafüredi orvos felköszöntője után dr. Lorens főtörzsorvos (Scharley) humorisztikus felolvasása képezte az átmenetet a lakomát követő kedélyes estélyhez.
Másnap reggel a nagy társaság kisebb csoportokban a hegység minden irányában széjjel oszlott és én is visszatértem egy szép ünnep emlékével, szívből kivánván, hogy az ünnepi dal óhaja teljesüljen: