Nem
sokkal éjfél előtt a lengyel Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) értesítette
a szlovák Hegyi Mentőszolgálatot (HZS) három eltűnt lengyel állampolgárságú
személyről, akiknek az információk szerint a Batizfalvi-próbán (Batizovská próba)
keresztül a Gerlachfalvi-csúcsra (Gerlachovský štít) szeretett volna feljutni. Az
információ olyan személytől származott, akinek szintén részt kellett volna
vennie a mászásban, de a túra elején felmerült nézeteltérések és kétségek miatt
már a Sziléziai-háznál (Sliezsky dom) elszakadt a csoporttól.
A HZS
ügyeletese a rendőrség segítségét kérte a mobiltelefonok bemérésére, amely
megerősítette, hogy a turisták még mindig a hegyen vannak. Az éjszaka folyamán
a hegyimentők átvizsgálták a Batizfalvi-próba (Batizovská próba) és a Batizfalvi-völgy
(Batizovská dolina) be- és kiszálló útvonalait, a Sziléziai-háztól a
Batizfalvi-próbához vezető útvonalat, valamint a szomszédos utakat, parkolókat
és hegyi szálláshelyeket.
2022.
január 8.
Szombaton
a reggeli órákban a Légi Mentőszolgálat (VZZS) segítségével folytatta a
keresést a Batizfalvi-völgyben (Batizovská dolina) és a Gerlachfalvi-csúcs (Gerlachovský
štít) nyugati oldalán, majd a Belügyminisztérium helikoptere is bekapcsolódott
a keresésbe, amely a Felkai-völgyet (Velická dolina) vizsgálta át, ahol a telefonkészülékek
felkutatására szolgáló felszerelésükkel a lengyel hegyimentők is bekapcsolódtak
a keresésbe. Az egész napos kutatás ellenére a keresett személyeket sajnos nem
sikerült megtalálni sem a be- és kiszálló helyeken, sem a Gerlachfalvi-csúcs környékén.
A
délelőtti órákban a belügyminisztérium helikopterének segítségével,
mobiltelefonos lokalizációs berendezésekkel és drónok segítségével folytatódott
a keresés. A keresett személyeket a reggeli órákban a Kis-Gerlachfalvi-csúcs
(Kotlový štít) déli fala alatt a levegőből történő észlelést követően találták
meg, sajnos életjelek nélkül.
A
Magas-Tátrában az elmúlt héten frontrendszerek váltották egymást, jelentős
felmelegedést követően erősen lehűlt a levegő. A hótakaró az alacsonyabb
magasságokban foltossá vált, míg közepes magasságokban a hó felszíne keménnyé
vagy jegessé fagyott. A középes magasságú lejtők nagy részén néhány centiméter
vastagságú kemény jégréteg alakult ki, a magasabban fekvő lejtőkön található
hóréteg keményre fagyott. A Hegyi Mentőszolgálat által kiadott figyelmeztetések
és a magashegyi túrázás körülményeiről szóló tájékoztatásban erre többször
felhívták a turisták figyelmét. A havas
felületen történő mozgás ilyen körülmények között technikai, biztonság és a
mozgáskoordinációs szempontból is nagy kihívást és kockázatot jelent, különösen
a nagy meredekségű lejtőkön. Az ehhez hasonló körülmények a múltban súlyos
sérüléssel és a halálos áldozatok számának növekedésével jártak együtt a
hegyekben.
A
kapott információk szerint a lengyel túravezető (Przewodnik Beskidzki, UIMLA
túravezető) és két kliense a Batizfalvi-próbán át szeretett volna feljutni a Gerlachfalvi-csúcsra.
Ismeretlen okból mégis a Felkai-próbán (Velická próba) vezető feljutási
útvonalat választották, amelyet a Gerlachfalvi-csúcs nyári feljutási
útvonalként használnak. Télen ezt az útvonalat nem használják, mert a meredek
hómezőkön és sziklapadokon való átkelés során fennáll a zuhanás veszélye, különösen
többszemélyes kötélcsapat esetében meglehetősen kedvezőtlenek a biztosítási
lehetőségek. Miután felmásztak a Katlan-résbe (Sedlo pod Kotlom), egy sziklapadon
történő kb. 50 m-es átkelés után eltűnt a nyomuk. Az ügyfelek és a túravezető
holttestét a Kis-Gerlachfalvi-csúcs alatt találták meg a Gerlachfalvi-katlanban
(Gerlachovský kotol). A hólejtőn való kb. 300 méteres zuhanás után a testek egy
hókúpon álltak meg kb. 2160 m magasságban. A csoport kötélcsapatként haladt
felfelé, egymástól kb. 7 méter távolsággal. Minden személy fel volt szerelve a
szokásos téli hegymászó felszereléssel. A vezető olyan hágóvasat viselt, amely
a terepviszonyok és a körülmények között nem volt alkalmas a biztonságos
haladásra. Feltételezhető, hogy a kötélcsapat egy vagy több tagja megcsúszott,
majd zuhanni kezdett. Az alkalmazott kötéltechnika ilyen terepviszonyok között valószínűleg
nem tette lehetővé az egyén és az egész csapat megcsúszásának, esetleges
megbotlásának és az azt követő esésnek a felfogását.
