Frölich
Dávid (1595-1648) neve szerepel ugyan a lexikonokban, de elsősorban a Tátra
csúcsainak egyik első megmászójaként. Ennél jelentősebb hagyatéka azok a német,
latin és magyar nyelvű kalendáriumok, amelyek közül néhányat a cikk írója is
kezébe vehetett néhai főnöke jóvoltából, aki nagy szerelmese volt a régi
kiadványoknak.
Frölich
(de írják Fröhlichnek is) a Késmárkhoz közeli Leibicben született.
Bár a szlovák munkákban szlovák tudós emberként szerepel, valójában szepességi
német, azaz cipszer volt, aki természetesen megtanult szlovákul is, de magyarul
anyanyelvi szinten tudott. Azokban az időkben az eszes gyerekeket a Szepességből
Németországba küldték tanulni, ő történetesen az Odera melletti Frankfurtban
diákoskodott, és több mint tíz évet utazgatással töltött.
Apja, Johann Fröhlich
tanító volt Leibicben, az evangélikus városi iskolában, majd 1601-től
Késmárkon, ahol fia megkezdte az iskolai tanulmányait. Dávid az apjától is
sokféle tudást összegyűjtött, amiket aztán peregrinálása során bőven
gyarapított. Az 1536-ban alapított késmárki evangélikus gimnázium jeles tanára,
David Pretorius (1577–1646) is nagy hatással volt ifjú druszájára, aki később a
legnagyobb magyarországi polihisztorként emlegette írásaiban mesterét.
![]()
Pretorius gyakran elvitte a diákjait hegyi túrákra a
Tátrába. Ez afféle hagyománnyá vált, ezért Frölichnek később magától értetődő
lett, hogy társaságban kerekedjen fel hegyet mászni, és minderről
feljegyzéseket készítsen. Ismereteit és megfigyeléseit természetjáróként és
magántanítóként jól kamatoztatta, de az általa szerkesztett kalendáriumokban is
igyekezett azokat megosztani az emberekkel. Ezekben az évente megjelentetett
kiadványokban valóban sokféle olvasnivalót kínált. Vonzódása a matematika, a
fizika és a csillagászat iránt poroszországi stúdiumai idején alakult ki benne.
Danzigban
(ma Gdańsk) találkozott Peter Züger matematikussal, aki asztrológiai
jövendöléseket is publikált, ennek hatására döntött úgy, hogy maga is
kalendáriumokat fog kiadni. Említést érdemel, hogy külföldi tanulmányait és
utazásait Késmárk városa „szponzorálta”. Első kalendáriumát Lipcsében adta ki
1623-ban, de a kiadó nem az ő nevét tüntette fel szerzőként, ami eléggé
felháborította. A további naptárak kiadását egy boroszlói (ma Wroclaw) nyomdász
vállalta, ezekben már a bolygók járásáról, az időjárásról, a nappalok és az
éjszakák hosszáról és sok egyéb érdekességről is ír. A kalendáriumokat mindig
egy-egy jeles személyiségnek ajánlotta, akik ennek fejében pénzzel járultak
hozzá a megjelenéshez. Mivel több
nyelven is kiadott kalendáriumokat, élete során összesen 68-70 kiadványt
jelentetett meg.
![]()
Hazatérve
1632-től más munkák is kikerültek a keze alól.
A Föld forgásának magyarázatáról írt könyvében Galilei nézeteit
népszerűsítette. De írt arról is, hogy a magassággal arányosan csökken a
légnyomás, ami azért érdekes, mert Torricelli és Pascal jóval később
foglalkozott ezzel a kérdéssel.
1639-ben kiadott egy
gyakorlati földrajzkönyvet (ebben írja le a Tátrában tett hegymászásait is),
1644-ben pedig egy terjedelmes útikönyvet, amelybe az előbbi művét is
belefoglalta. Foglalkozott történelemmel (sajnos a Chronologia Pannoniae
kézirata elveszett), irodalmi idézetekből állított össze egy kötetre valót a
diákok számára. 1640-ben III. Ferdinánd császár királyi matematikus címet adományozott
neki. 1648. április 24-én Lőcsén hunyt el.
