![]()
Bobík egy legendás
kutya, akit nem csak a helyiek, de a turisták közül is sokan ismernek. Több
mint 10 éve remeteként és turistaként él a Tátrában, időről időre megjelenik a
Tarajkán (Hrebienok), aztán a Kő-pataki-tónál (Skalnaté pleso), és gond nélkül
elutazik a tátrai villamossal Ótátrafüredről (Starý Smokovec) Tátralomnicra
(Tatranská Lomnica). A világjárvány idején azonban, amikor a Tátrában nem
voltak turisták, a bátor Bobík sorsa is rosszra fordult. Amellett, hogy velük
együtt szokott túrázni, az élelem is hiányzott neki, amellyel a turisták
ellátták.
Amikor Bobík úgy gondolja,
csatlakozik valakihez, és elmegy vele a Hosszú-tavi menedékházba (Zbojnícka
chata) vagy akár a Nagyszalóki-csúcsra (Slavkovský štít) is. Társaságot jelent
számukra, hagyja hogy etessék és egy kicsit kényeztessék, majd ismét a saját
útjára lép. Jaro Michalko hegyi vezető évek óta rendszeresen találkozik a
fekete-fehér kutyával. „A Tarajka gyakori indulási és érkezési állomás a
turisták számára. Senkit nem zavar, alázatosan vár, amíg nem kerül valami a
foga alá. Ha valakit megkedvel, csatlakozik hozzá, és akár egész nap vele
marad” - mondta Michalko.
A koronavírus azonban
Bobík életét is megváltoztatta. A világ legkisebb magashegységében nem voltak
turisták, így a társaság hiánya mellett kevesebb élelemhez jutott. A legendás kutya
sorsa azonban nem hagyta hidegen az embereket, a közösségi oldalakon
kezdeményezés indult, hogy megmentsék. Ebben az esetben is bebizonyosodott
azonban, hogy nem minden támogatás igazi támogatás. Néhányan megpróbálták befogni
és menhelyre bevinni a Tátra vándorát, ám Bobík mindig ügyesen kihúzta magát a rúd
végén lévő hurokból. A kihelyezett élelembe rejtett nyugtatók sem vezettek
célra, mert étkezés után mindig elrejtőzött valahol. Annak ellenére, hogy jóval
kevesebb élelemhez jutott, a szabadságát nem adta fel.
Pavol Majko, a Tátrai
Nemzeti Park Igazgatóság (Správa TANAPu) igazgatója elmondta, hogy ha valóban 10
éve él egyedül ebben a környezetben, az csodálatra méltó. „Nyilvánvalóan
megtanulta elkerülni a veszélyeket. Valószínűleg nem élte volna túl, ha menhelyre
viszik vagy valakinek a gondjaira bízzák, ami fogságot jelentett volna számára.
A legjobb esetben elmenekült volna. A kóbor háziállatokról az illetékes hivatal
– ebben az esetben a TANAP Állami Erdészet – köteles gondoskodni. Nem tudom,
hogy ez a kutya továbbra is háziállat-e, de amint láthatjuk, képes gondoskodni
magáról” – mondta az igazgató.
