Élet a menedékházban – Dominika szemével Hír

Nagy Árpád

2019/05/13

Hirdetés

Három évvel ezelőtt, amikor Dominika Dejczöová megszerezte a Hosszú-tavi menedékház (Zbojnícka chata) bérleti jogát, olyan örömöt érzett, mintha megnyert volna egy rangos sportversenyt. Már korábban is sokat gondolkozott azon, hogy ha lehetősége lesz rá, szeretne egy menedékház bérlője lenni. Mindössze három másodperc múlva aztán már a felelősség miatt érzett egészséges aggodalom lépett az öröm helyébe, és az jutott eszébe, vajon képes lesz-e kezelni az egyik legnépszerűbb tátrai menedékház vezetéséhez fűződő feladatokat. Most, három év elteltével elmondja, hogyan látott neki a munkának, mi történt eddig, és mire készülnek a menedékházban?

Mi volt a legnagyobb meglepetés Dominika számára a menedékház vezetésével kapcsolatban?

„Hogy ez az élet, és mindaz, ami ehhez kapcsolódik, ilyen szép lesz. Ezt magam sem hittem volna” – vallja be őszintén. „Ez teljes életmódváltás volt számomra.”

Dominika örömét négy szóban lehetne összesűríteni: Tél, síelés, vad természet.

2017/2018 telén októbertől áprilisig volt hó. „Hat hónapon keresztül tudtam síelni, kell ennél több?” Azt talán mondanom sem kell milyen szép sítúraútvonalak vannak a menedékház körül. A Hosszú-tavi menedékház számára még egy bónusszal rendelkezik. „A menedékháztól közvetlenül le lehet síelni a Felső turistaútig (Magistrále). A többi menedékháztól a Felső turistútig vannak olyan szakaszok, amelyek leküzdéséhez kaszkadőrmutatványra van szükség.”

„Néha szeretnék egyedül lenni, és itt elég pár métert futni, és máris egyedül vagyok” – említ egy másik okot, amiért boldogságot jelent számára a menedékházban élni. A ház körül számos népszerű hely található, ezek közül az egyiken egy magányos zergével osztozik.

Ha valaki azt gondolja, hogy a menedékházban az élet csupa romantika, hát bizony ennek éppen az ellenkezője igaz. A legtöbb idő a házban történő robotolással és a problémák megoldásával telik. Romantikára csak a váltás után van idő. „Sokan azt gondolják, hogy a munka nagy részét az ételek elkészítése, a kiszolgálás és a szállás biztosítása teszi ki. A munka 80 %-át azonban a turisták számára láthatatlan olyan dolgok adják, melyek szükségesek a ház működéséhez” – mondja. Amikor a szél elfújta a napelemeket, a darabjait össze kellett szedni a völgyben, és újakat kellett felszerelni. A vízzel óvatosan kell bánni, nehogy víz nélkül maradjon a ház. Dominikának és csapatának sikerült lecserélni a ház bejárati részének burkolatát, most a hátsó fal és a tetőablakok javítás van soron. „Ezek mások számára apróságnak tűnhetnek, de ha a menedékházba télen befújja a havat a szél, az gyorsan vízzé válik, és ez nagyon kellemetlen tud lenni” – magyarázza.

Dominika a kutyájával, Romannal érkezett a menedékházba. Akik ismerik őt, tudják, hogy milyen fontos ő a ház életében. „Azt hiszem, a kutya ma már a menedékházhoz tartozik, aki ha kell segíteni is tud. Különösen a téli, ködös időben, amikor a turisták a menedékház felé tartanak, nem térnek le a kaptató felé, hanem egyenesen mennének tovább. Gyakran a munkatársaim segítenek ezeknek az embereknek, és Roman is segít nekik megtalálni a menedékházat”. Ezeken a „feladatokon” túl a kutya rendkívüli módon élvezi a házban az életet. Szeret a turistákkal fotózkodni, vagy csak felügyeli a környéket, hogy minden rendben van-e? Amennyiben kutya lányok társaságára vágyik, lekéredzkedik a völgybe, vagy a Tarajkára (Hrebienok). „Nem sűrűn teszi ezt, jól érzi magát a menedékházban. Egy évet élt velem Trangoškán, a Gyömbér alatt, megszokta a magasságot” – nevet Dominka.

Nem sok kutya büszkélkedhet saját facebook profillal, Romannak ilyen is van, ahol több mint 300 ismerőse van, akikkel rendszeresen megosztja nyári hegymászó és téli síalpinista élményeit.

A nagyobb projektek közül, amelyeket végre kell hajtani a menedékházban, az egyik legfontosabb a WC rekonstrukciója. „A jelenlegi rendszert a gravitáció működteti. Az új projekt tisztább lesz. A nagyobb kövek kisebb és kisebb részekre szitálják a biohulladékot, majd amikor megfelelően szétválasztották, levezetik a völgybe” – magyarázza a rendszer működését Dominika. „Csökkentjük a környezet terhelését, ami nagyon fontos feladat”- teszi hozzá a bérlő.

Amíg pl. a Zöld-tavi menedékházban legendásan finom a káposztaleves, addig a Hosszú-tavi menedékház leginkább talán a bableveséről híres. „Régóta vártuk, hogy a turisták vajon melyik ételt kedvelik majd a legjobban, és úgy tűnik, ez a bableves” – mondja Dominika. Bár nem árulja el a pontos receptet, hogy a burgonya és a bab milyen arányban kerül a levesbe, és mitől lesz ilyen ízletes, nem kell azonban séfnek lenni, hogy rájöjjünk a babaleves titkára.

A levesben szuper nagy adag bab, burgonya, petrezselyem, sárgarépa, csíkozott szalonna, fűszerek és kolbász található, ezek az összetevők teszik olyan finommá. Ezen túlmenően miután valaki megérkezik a házhoz, nem tud jobb fehérje-utánpótláshoz jutni a túra folytatásához.

Mit tanult Dominika a menedékházban? Elsősorban türelmet. „Mielőtt megérkeztem a menedékházba, nagyon türelmetlen voltam, de ez az élet megtanította velem, hogy itt semmit sem lehet elkapkodni. Itt nem engedhetem meg magamnak, hogy forró fejjel döntsek, vagy kiabáljak valakivel. Épp ellenkezőleg, inkább négyszer ellenőrzök valamit, és csak utána cselekszem”. Azt is megtanulta, hogy kell kezelni a gyors visszajelzést. „Ha nem szereted a kritikát, nem tudsz megmaradni egy menedékházban” – teszi hozzá. Egy másik, a menedékházhoz tartozó fontos szabály: A menedékház semmit nem bocsát meg”. „Ha tél beállta előtt nem ellenőrzünk mindent, amitől az életünk függ, télen ezeket nem lehet kijavítani. Például az aggregátor. Ha elhanyagolunk valamit, és elromlik, télen, a hóban nem lehet újat felhozni ide, és ebben az időszakban a helikopterek repülése is tiltva van” – mond csak egy példát a sokból.

Hidegrázós pillanatok?

„Igen, volt ilyen. Egyszer ismeretlen fiatalok érkeztek a házhoz, és a ház előtt kibontották a hangszereiket, és elkezdtek játszani. A szlovák himnuszt. Itt, ebben a környezetben. Az brutális hidegrázás volt”.

Gyönyörű pillanatok?

Már három alkalommal átélhettem ilyet. Mint minden tátrai menedékházba, a napa sugarai pár hétig nem jutnak el ide. Képzeld el az első pillanatot, amikor kinyitod a ház ajtaját, és besüt a nap. Nem kell többé egy kis napsütésért felmenni egy dombra, élvezheted a kávé illatát közvetlenül a ház előtt.

El szoktál menni más menedékházakba?

Más bérlőkkel főleg éves megbeszéléseken, vagy véletlenszerűen, például a bankban szoktam találkozni. Turistaként ismerem és kedvelem is minden menedékházat, a Zamkovszky menedékházban ráadásul dolgoztam is. Külön is ki kell emelnem azonban egy menedékházat, ez pedig a Gyopár menedékház. Ez kicsit távolabb van a főbb turistautaktól, és nagyon kedvelem az ottani nyugodt környezetet. Nagyon tetszik, hogy amikor itt nálunk már havazik, a Gyopár menedékház felé még szép őszi színek pompáznak. „Bár épen tavaly ősszel, amikor a házban tartózkodtam, 20 cm hó hullott egy éjszaka alatt” – teszi hozzá mosolyogva.