2018.
október 22-én két magyar hegymászó kérte a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) segítségét
a Magas-Tátrában, akik a Gerlachfalvi-csúcsra (Gerlachovský štít) vezető
útvonalon egy esés következtében súlyosan megsérültek. Az 50 és 18 éves
mászópáros a Tátra legmagasabb csúcsára szeretett volna feljutni, de a hó és a
jég által nehezített körülmények között nem találták meg a megfelelő útvonalat,
ezért menet közben inkább a visszafordulás mellett döntöttek, majd ereszkedés
közben balesetet szenvedtek. Zuhanásuk oka valószínűleg a biztosító eszközök nem
megfelelő használata volt.
A
hegyimentők a segélyhívás után helikopterrel repültek a helyszínre, ahonnan a
súlyosabban sérült hegymászót az ótátrafüredi helikopter-leszállóhelyre
szállították, ahol átadták az oda kiérkező mentőorvosnak, majd visszarepültek a
könnyebben sérült hegymászóért, ezt követően pedig mindkét sérültet a poprádi
kórházba szállították.
Az
egyik résztvevő kiegészítése: az eset egyik résztvevője e-mailben
leírta, hogy ereszkedés közben kiszakadt az ereszkedőstandjuk (egy nagyobb
sziklatömb), ezért zuhantak le annak ellenére, hogy megfelelő felszereléssel
rendelkeztek. A zuhanás után a Felkai-völgyben túrázó, és a saját hangjuk
(mondjuk inkább úgy, kiabálásuk) visszhangjában „gyönyörködő” honfitársainktól
próbáltak meg kiabálva, a nemzetközi segélyhívó jeleket használva segítséget
kérni. A magyar turisták azonban ahelyett hogy segítettek vagy segítséget
hívtak volna, random szavakat használva poénból visszakiabáltak nekik, és
ráadásul még nevettek is rajtuk.
A
szerkesztő megjegyzése: Úgy tűnik, a baleset szerencsére súlyosabb
következmények nélkül végződött, viszont a bajba jutott, segítséget kérő
hegymászókon nevetgélő, a völgyben ordibáló társaság miatt úgy gondolom, a szokásosnál
is nagyobb figyelmet érdemel. Kíváncsi lennék, a segítséget nem hívó „tisztelt”
honfitársaink mivel magyarázzák viselkedésüket, ami a hegyekben elfogadhatatlan,
felháborító, és még sorolhatnám a jelzőket…
