![]()
Tudják, ki a legszebb,
legkedvesebb, legmegbízhatóbb, leghatékonyabb menedékház gondnok a
Nagy-Tarpataki-völgyben (Veľká Studená dolina)? Természetesen Dominika
Dejczöová, alias a „Kócos”. A 30 éves ápolónő közvetlenül az iskola befejezése
után került a Zamkovszky menedékházba (Zamkovského chata), ahol két szezont
dolgozott végig. Ezután is rendszeresen visszatért a Tátrába barátaival és
sportolóként, szabadidejében ugyanis rendszeresen síel, kerékpározik és
sítúrázik. Időközben megpróbált egy pozsonyi (Bratislava) mászófalon dolgozni,
de a pozsonyi levegő nem nyerte el a tetszését, így visszatért a hegyek közé,
az Alacsony-Tátrában a Chopok alatt keresett munkát. A hegyi élet ideálisnak
tűnt számára, és amikor kiírták a pályázatot a Hosszú-tavi menedékház
(Zbojnícka chata) üzemeltetésére, egy percig sem gondolkodott, hogy
pályázzon-e? Így aztán barátjával, Michal Brunoval (alias Fredy) már második
éve vezeti a menedékházat, aki a legügyesebb, legokosabb és legviccesebb
gondnok az egész Nagy-Tarpataki-völgyben.
Megkérdeztük Dominikát
és Mišát, milyen az élet a menedékházban, 1960 méterrel a tengerszint felett,
olyan tátrai óriások, mint a Nagyszalóki-csúcs (Slavkovský štít), Kis-Viszoka (Východná
Vysoká), Közép-hegység (Svišťový štít), Varangyos-tavi-csúcs (Javorový štít), Vörös-torony
(Široká veža) vagy a Közép-orom (Prostredný hrot)?
A Hosszú-tavi menedékház nem az első állomáshelyed a Tátrában, Mišával
sokáig dolgoztatok a Zamkovszky menedékházban, igaz, ott még nem bérlőként. A
menedékház vezetői szerep – a többi menedékház vezetőjével ellentétben – tehát viszonylag
új dolog volt számodra. Mindig az volt az álmod, hogy egy menedékházat vezess a
Tátrában?
Az álmaink idővel
változnak. Leginkább annak függvényében, mit sikerült megvalósítani belőlük. De
a pályázat megnyerése olyan volt, mintha megnyertünk volna egy sportversenyt.
Az eredményt senki nem tudhatja előre.
Elmondanád röviden, milyen az élet egy ilyen menedékházban? Az emberek
nagyon romantikusnak gondolják, hegyek, béke, szabadság. De mi a valóság?
Erre talán a zord romantika
a megfelelő kifejezés. Vannak hónapok, amelyeket szabadság nélkül végig kell
dolgozni, máskor pedig néhány napig egy turistát sem látunk… A legtöbb energiánkat
a kényelem megteremtése emészti fel a kényelmetlen körülmények között. A
tendenciák változnak, az igények egyre magasabbak, néha viszont kénytelenek
vagyunk kicsit nevelni a turistákat. Gondoljunk pl. arra, hogy ebben a
magasságban a csapolt sör nem nyilvánvaló, a capuccinoról nem is beszélve J.
Az összes árut (kivéve a nagy méretűeket) teherhordók hozzák fel ide a hátukon.
Ők alapvetően jól megtermett férfiak, akik több ezer embernek biztosítják a
táplálékot.
Ez valami olyan, mint egy étterem vezetése, csak ez fent van a
hegyekben?
Nem, nem olyan. Inkább
olyan, mint egy kis mikrovilág, ahol keményen megfizetsz a szép életért. A
turisták számára a konyha az alap, de ahhoz, hogy ez működjön, millió egyéb
dolgot kell hozzátenni. Pl. a víz eljuttatása
menedékházhoz.
Egész évben a menedékházban élsz?
Tátralomnicon lakom,
de az év során mindig a menedékházban vagyok, mivel non-stop nyitva van.
Egy magasan fekvő menedékházban nehezebb az élet?
Nehezebb mint hol?
Mint lent, a civilizációban? Számomra nehezebb lenne lent élni, a városban…
De vannak előnyei is, nem? Néha találkozunk a Facebookon olyan
poszttal, hogy munkanapokon a völgyben sítúráztok. Ez azt jelenti, hogy Te,
mint a menedékház bérlője, kiosztod a teendőket, és elindulsz síelni?
Ez azt jelenti, hogy
az események központjában vagyunk. A házban szinte mindenki megőrül a
síelésért, és így beosztjuk a munkát. Én is önként beállok a konyhába, hogy a
fiúknak legyen lehetőségük húzni néhány ívet, aztán felváltjuk egymást.
Mi változott a menedékházban, mióta Te vezeted a házat? Mire vagy a
legbüszkébb?
Elsősorban azt
mondhatom, hogy nagyon büszke vagyok a csapatomra. Ez az alap, amitől a
rendszer működik, és örömteli a közös erőfeszítés, amelytől jól működik a
menedékház.
M: Sok mindent csináltunk
a menedékházban, amely a turisták és a személyzet kényelmét növeli. Átépítettük
az elektromos hálózatot, a napelemeket, lecseréltük a kazánt, biztosítottuk a
meleg vizet, az étkezőben lecseréltük az ablakokat, és több más újdonság is
van.
Mi volt a legnagyobb probléma, amellyel a ház átvétele után foglalkozni
kellett?
A kezdetekben eligazodni
volt a legnehezebb. Megszüntetni a régi rendszert, megváltoztatni a saját
életedet, alkalmazkodni a körülményekhez, az időjáráshoz…
Beszéljünk egy kicsit a menedékház ellátásáról. A télire szükséges
fűtőanyagot helikopter hozza fel, minden mást a teherhordók. Mennyiben
változtak, és hányszor fordulnak egy héten?
M: Igen, a nyári szezon
előtt a söröshordókat és az építőanyagot hozza fel a helikopter, a téli szezon
előtt pedig a fűtőanyagot. Minden mást, a fogpiszkálótól kezdve a nagyon nehéz
dolgokig, pl. a gázpalackok, a faanyagok és fűrészáruk a teherhordók hoznak
fel. Van 6-7 állandó teherhordónk, ők egész évben dolgoznak. Nyáron pedig
vannak kisegítők, ők többnyire diákok, nagyjából öten. Néhányan
kétszer-háromszor fordulnak hetente, többen akár ötször is.
Az utóbbi években a hegyek egyre népszerűbbek a turisták számára, amely
egyre több vendéget jelent a menedékházaknak, akik közül sokan divatként osztják
meg a közösségi hálón az itt átélt élményeiket. Több gond van a turistákkal,
vagy sem? Gondolok itt pl. az esti takarodóra és másra.
Az emberek megváltoztak,
ma már nem úgy élnek, mint korábban. Úgy érzem, az esti takarodót ma jóval nehezebb
betartatni, mint régen volt. Megváltoztak a kifogások módszerei. A gitárt éjfélkor
ki lehet venni valakinek a kezéből, de a klaviatúrát nem tudjuk kihúzni a
dugaljból. Többnyire azonban olyan „kényszerítő eszközt” próbálunk alkalmazni, amelyet a
legtöbben elfogadnak.
A Zamkovszky menedékházban annak idején Jégmászófilm Fesztivált
szerveztetek. Most már eléggé belerázódtál az itteni életbe ahhoz, hogy itt is
szervezz valami hasonlót?
Igen, tervezünk valami
ilyesmit, de itt nem készítünk jégtornyot. Sajnálatos módon ez a Hosszú-tavi
menedékháznál nem lehetséges, mert télen gondjaink vannak a vízzel. Ezért
ezúttal dry-tooling verseny lesz.
Mišával együtt a hegyekben töltöd a legtöbb idődet. Mit csinálsz,
amikor szabadságot veszel ki? Tengerpart, vagy akkor is a hegyek vonzanak?
Mindig. Ebben az évben
nem is szeretnék sehová elmenni a Tátrából, itt minden megvan, amire nekem
szükségem van. Talán csak a nyár meleg hiányzik egy kicsit, de akkor elmegyek a
szüleimhez Pöstyénbe.
Mi a helyzet a medvékkel?
Szuper! Egész évben,
mindenütt félünk tőlük. Egy őszi reggelen kb. harmincan álltunk a ház előtt, és
figyeltünk egyet, ahogy a Bibircs alatt traverzál. De a medvék inkább a Bilík
menedékház és a Tarajka közelében bóklásznak, ott szinte állandóan…
Emlékszel valamilyen különleges találkozásra velük kapcsolatban, valami
viccesre, vagy olyanra, ami beléd égett?
Emlékezetes számomra
az a történet, amikor a fiúk éjjel kimentek pisilni. Kinyitották az ajtót, és a
tető alatt ott ült a medve, és tépkedte a szemeteszsákot, amelyet előző este
készítettek elő levitelhez. És csak azután ment el onnan, amikkor az egyik
nyári munkásunk, Máša rákiáltott… J
