Tömörkény István levele a Tátrából Móra Ferencnek Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2017/10/23
Hirdetés
Tömörkény István (1866-1917) író, a Szegedi Napló újságírója, a szegedi Városi Múzeum és a Somogyi-Könyvtár igazgatója tüdőbaját gyógyítandó 1906. július 15-től augusztus 15-ig a Tátrában (Poprádon és környékén, főleg Virágvölgyben) pihent. Gyógykezelésének ideje alatt a magyar irodalom másik nagy alakja, az akkoriban a Szegedi Naplónál és a Városi Múzeumban is munkatársaként dolgozó Móra Ferenc helyettesítette, ahogy utóbbi családi levelezéséből megtudjuk: „Tömörkény már egy hete elutazott, azóta helyettesítem a hivatalban is, a szerkesztőségben is.” Gyógyfürdői élményeiről és tapasztalatairól Tömörkény „Görbe vidékek” сímű tárcája szól.
Tömörkény István 1906. július 24-én az alábbi levelet írta Felkáról Móra Ferencnek címezve:
„Kedves Ferkó. Felka napjai meg vannak számlálva, holnap délután megyünk a Virágvölgybe, kérlek ennélfogva, hogy oda utasítsd az elküldeni valót, ha van (Virágvölgy. Poprád mellett.) Egyébként postaállomás.… Az idő itt elég jól eltelt. Pénteken d.u. jöttünk ide, akkor pakolásztunk, szombaton dolgoztam, vasárnap Poprádon voltunk ebéden, hétfőn Daits itteni doktornál (a term, rajzi kurzusból ismered Éjszak zord fiát) nagy uzsonnán szomorodnival, ma reggel villamos úti kocsizás{,} Tátrafüredre mentünk, onnan Tarpatakon át gyalog Tátra Lomniczra (ötödfél órás utacska), onnan vasúton Poprádra, onnan megint gyalog haza ide. Sem a Csorba-tói magaslaton, sem a mai hegyi út alatt nem volt bajom a tüdőmmel. Az orvosoknak sincs sok bajuk vele, csak Hankó kívánja föltétlenül, hogy erdőben is töltsek valamennyi időt - ezért megyünk holnap a Virágvölgybe. Nem tudom, meddig bírom ott ki…
Mindnyájatokat üdvözöl kész híved Pista.
Az étvágy kitűnő, a sört takarékossági szempontból tömegfogyasztás alá vetettem, mert poharankint csak 6 vas (krajcár – a szerk.) az ára.”
Egy következő, 1906. augusztus 2-án immáron Virágvölgyben írott levélben többek között ezt írja:
„…A Tátrák drágaságáról való mondások mesebeszédek, itt csak az költhet a zsebén túl, aki vagy kártyázik, vagy egyéb irányban bolond. Mindenhova elmegyünk, ahova kedvünk tartja, ételben-italban nem takarékoskodunk, a személyzettől sem tagadom meg az illető borravalót - mégis 18 nap múltán, vasúti költséget is beleszámítva, az elhozott 400 forintból még van 250 s egynehány forintom. Pedig már majd hazafelé igyekszünk a jövő héten…”
Hirdetés
Hirdetés