A kezdetek
111 évvel ezelőtt, 1906. július 12-én fejezték be a Lengyel-Tátra legnehezebb turistaútja, a Sas út (Orla Perć) építését. Létrehozásának kezdeményezője Franciszek Henryk Nowicki lengyel költő és hegymászó volt, az ő ötlete alapján 1901-ben Walenty Gadowski lelkész mutatta be az útvonal terveit. 1903-1906 között a Tátra Egyesület (TT) anyagi támogatásával Gadowski atya és góral hegyivezetők aktív részvételével került sor a turistaút nyomvonalának kijelölésére, majd kiépítésére. A turistaút szerencsés kiépítésének emlékére Gadowski atya a Zawrat-torony (Zawratowa Turnia) falán elhelyezett egy 122 cm magas Szűz Mária szobrot, amely a mai napig eredeti helyén látható, a Zawrat-hágó közelében.
![]()
Az útvonal kezdetben a Mickiewicz-vízesésektől (Wodogrzmoty Mickiewicza) a Wołoszynon (Wołoszyn), a Kereszt-nyergen (Przełęcz Krzyżne), a Gránát-csúcsokon (Granaty) és a Zerge-hegyen (Kozi Wierch) keresztül a Zawrat-hágóig (Zawrat) vezetett. Itt csatlakozott az akkor már meglévő, a Svinicán (Świnica) át a Gáspár-csúcsra (Kasprowy Wierch) vezető turistaúthoz, ahonnan a Vörös-hegyeken (Czerwone Wierchy) keresztül egészen a Kościelisko-völgyig (Dolina Kościeliska) el lehet jutni. 1932-ben aztán a Wołoszyn-tisztás – Kereszt-nyereg közötti részt lezárták, ezzel a turistaút hosszát jelentősen lerövidítették, természetvédelmi érdekekre hivatkozva jelenleg sem tervezik ennek a nyomvonalnak az ismételt megnyitását.
![]()
A Sas út teljes hosszának megtételéhez (a gerinc elérése nélkül) kb. 8 óra szükséges. Ezt a felkészült turisták akár egy nap alatt is megtehetik, a legtöbben két részre osztva, mégpedig Zawrat – Gránát-csúcsok, majd Gránát-csúcsok – Kereszt-nyereg szakaszokban két nap alatt teszik meg az utat. Fontos tudni azonban, hogy az útvonal első, a Zawrattól a Zerge-hegyig (Kozi Wierch) egyirányú.
A Sas út (Orla Perć) kétséget kizáróan a legnehezebb turistaút a Tátrában. A manapság oly divatos „via ferrata” jellegű útvonal a hegység egyik mellékgerincén, csúcsok és hágók során át vezet. A Sas úton történő túrázás megfelelő előkészítést, megfelelő lépésbiztonságot és teljes szédülésmentességet követel. A Tátra szürke szikláival történő ilyen közeli találkozás élvezetes és emlékezetes maradhat, ha nem kell közben a félelmünkkel harcolni és a saját tehetetlenségünkkel harcolni. Jó időben a Sas út csodálatos kilátást nyújt, miközben a csatlakozó turistautak lehetővé teszik, hogy amennyiben rosszra fordul az idő, gyorsan le tudjunk ereszkedni a gerincről.
Történelem
A Sas út nyomvonalának kiépítése 1903-ban kezdődött. Ebben nem csak a Tátra Társaság (TT) tagjai, de személyesen maga Gadowski atya is részt vett, aki maga is építette, majd jelzésekkel látta el az útvonalat, de az építés költségeinek nagy részét is ő maga állta. Nagyban segítette a munkákat Jakub Gąsienica Wawrytko, Klemens Bachleda, és számos más góral hegyivezető. Az útvonal kialakítása nem csak technikailag, de szervezési szempontból is sok problémát okozott az építőknek. Azok, akik jelentkeztek a munkára, és felvették a munkát, gyakran gyorsan visszaléptek, mondván, hogy nem akarnak ezen a területen dolgozni.
1904-ben és 1911-ben kiépítették a felvezető útvonalakat, amelyek lehetővé teszik, hogy rövidebb útvonalon érjük el a gerincet. A Gąsienica-Fagyott-tó – Zerge-csorba – Puszta-völgyecske útvonalat 1912-ben építették ki, 1925-ben lezárták, majd 1953-ban ismét megnyitották.
Az évek során a Sas út nyomvonalát többször korszerűsítették, megváltoztatták pl. a Bükk-völgyi-torony (Buczynowa Turnia) körzetében vezető nyomvonalat, hiszen korábban a Sas út a Nagy- és Kis-Bükkvölgyi-torony között haladt.
2006 végén az „Orla Perć – następne stulecie” nevű szervezet beadvánnyal fordult a Tátrai Nemzeti Parkhoz (TPN), melyben azt kérték, hogy az útvonalat biztosító eszközök beépítésével alakítsák át via ferrata útvonallá. A Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) ugyanakkor azt javasolta, hogy távolítsák el az összes láncot és hágcsót. Azzal érveltek, hogy ezt a nehéz útvonalat csak megfelelő képzettséggel és felszereléssel rendelkező hegymászók használhassák, a megfelelő biztosító eszközök alkalmazásával. A hatóság végül is arra a következtetésre jutott, hogy ez egy történelmi turistaút, így változatlan formában hagyta a nyomvonalat.
Az egyre nagyobb számban érkező turisták biztonsága érdekében a TPN 2007. július 3-tól a Sas útnak a Zawrat-hágó (Zawrat) – Zerge-hegy (Kozi Wierch) közötti szakaszát nyugatról kelet felé egyirányúsította, erről a változásról információs táblákon tájékoztatják az oda érkező turistákat.
Megközelítés
Mielőtt nekivágunk a Sas útnak, először is el kell érnünk annak nyomvonalát. A gerincre vezető legnépszerűbb útvonal a Murowaniec menedékháztól vezet a Zawrat-hágóba. A Zawratra vezető út a Gąsienica-völgyből (Dolina Gąsienicowa) viszont határozottan sokkal nehezebb, mint a Lengyel-Öt-tó völgyéből (Dolina Pięciu Stawów Polskich) a hágóba vezető útvonal. Úgy tűnik azonban, hogy a Murowaniec menedékháztól (Schronisko Murowaniec) a hágóba vezető út annak ellenére sokkal érdekesebb, néha majdhogynem titokzatos a turisták számára, hogy a Zawrat tömbje a nap nagy részében eltakarja a napot, az út nyomvonala általában árnyékban vezet.
Amennyiben nem akarunk a Sas út teljes nyomvonalán végigmenni, legjobb, ha a Lengyel-Öt-tó völgyéből a Zerge-csorbába (Kozia Przełęcz) vezető sárga jelzésen érjük el a gerincet. Ez jó megoldás lehet azok számára, akik nem biztosak sajátképességeikben – ez a megközelítési útvonal technikailag nem nagyon különbözik a Sas út nehézségeitől, itt tehát belekóstolhatunk az előttünk álló nehézségekbe. A Zerge-csorba megközelítése a Lengyel-Öt-tó völgyéből nehéz, de érdekes.
![]()
Más utak a gerincre? Először is a Kereszt-nyereg, amely mind a Gąsienica-völgyből, mind pedig a Lengyel-Öt-tó völgyéből több mint egy évszázada rendkívül népszerű a turisták körében. Aztán a Lengyel-Öt-tó völgyéből a Zerge-hegyre vezető fekete jelzésű turistaút, valamint a Gąsienica-völgyből az Déli-Gránát-csúcsra vezető zöld jelzésű turistaút. A Gąsienica-völgyből a sárga jelzés az Északi-Gránát-csúcsra, a fekete jelzés pedig a Kulczyński-árokban (Żleb Kulczyńskiego) a Bükk-völgyi-csorbába (Przełęcz nad Buczynową Dolinką) vezet.
Sok turista úgy dönt, hogy felvonóval felmegy a Gáspár-csúcsra, majd onnan a Liliom-hágón (Liliowe) és a Svinicán keresztül éri el a Sas út kezdetét, a Zawrat-hágót. Ez is egy jó megoldás, bár a felvonónál gyakran hosszú ideig kell sorban állni. Érdemes megemlíteni, hogy sok turista úgy véli, hogy a Svinicáról a Zawrat-hágóba vezető, a Sas úthoz hasonló karakterű turistaút is a Sas út része, ez azonban nem így van.
A Sas úton
Vegyük most nagyító alá a Sas út különösen veszélyes helyeit. Az első komplikációk általában a Honoratka-szakadéknál (Honoratka) jelentkeznek, bár ezek inkább a félelem és amiatt, mert ez a rész általában eléggé csúszós. A Honoratka-szakadékot régebben Zsidó-vályúnak nevezték, egyes térképeken még ma is így van jelölve. Mindkét elnevezés eredete tisztázatlan, a Zsidó-vályú nevet talán egy zsidó turistáról, Kurt Langfeldesről kapta, aki 1925-ben itt vesztette életét.
A következő komplikációk a Zerge-csorbába levezető létrán jelentkezhetnek, amelyről legendák keringenek az interneten. Kétségtelenül ez a legizgalmasabb szakasz a Zawrat-hágó és a Zerge-hegy között. Lemászás közben maradjunk nyugodtak, majd a létra utolsó fokáról határozottan lépjünk balra, mivel jobbra szakadék tátong alattunk.
A következő komplikációk a Kulczyński-árokban történő leereszkedés, majd a Fekete-Barát-kéményben (Kominek pod Czarnym Mniszkiem) történő felmászás során jelentkezhetnek. Sokaknak gondot okoz a Középső-Sieczka-csorba (Pośrednia Sieczkowa Przełączka) átlépése, ahol a láncot használva egy határozott, hosszú lépésre van szükség a csorba nyílásának átlépéséhez. Akik azonban ezt nem merik bevállalni, azoknak a lánc bal oldalán egy keskeny vályúban lemászva lehetőségük van megkerülni ezt a pontot.
Gránát-csorba (Granacka Przełęcz) közelében az útvonal rendkívül csúszós, később pedig a szintén csúszós murvás talaj követel kellő óvatosságot. Az útvonal legnehezebb részei mindazonáltal a kéményekben történő le- és felmászások.
A Sas útról beszélve mindenképpen szólni kell a Drége-árokról (Żlebie Dregea), amely kiút nélküli csapda azok számára, akik a Gránát-csúcsok közelében a levezető útvonalat követve ebbe a vályúba tévednek. Nevét Jan Drege nevű turistáról kapta, aki 1911-ben szenvedett halálos balesetet, miközben ezen a kéményen keresztül próbált meg leereszkedni a Gąsienica-Fekete-tó irányába.
A Sas utat a legjobb szakaszonként bejárni, egyhuzamban csakis megfelelő időjárási körülmények között ajánlott. Az útvonal alapvetően három részre osztható: Zawrat-hágó – Zerge-hegy (2:15 óra), Zerge-hegy – Északi-Gránát-csúcs (1:30 óra), Északi-Gránát-csúcs – Kereszt-nyereg (1:40 óra).
Az utóbbi években rendkívüli módon megnőtt az érdeklődés a Sas út iránt, ezzel együtt megjelentek itt azok az alkalmi túrázók is, akik nincsenek tisztában a rájuk váró nehézségekkel. Problémát jelenthet nem megfelelő felszerelésük, ruházatuk, valamint az útvonal során jelentkező tériszony. A Sas úton az útvonal megnyitása óta több mint 100 ember vesztette életét.
