111
évvel ezelőtt, 1906. július 12-én fejezték be a Lengyel-Tátra legnehezebb
turistaútja, a Sas út (Orla Perć) építését. Létrehozásának kezdeményezője
Franciszek Henryk Nowicki lengyel költő és hegymászó volt, az ő ötlete alapján
1901-ben Walenty Gadowski lelkész mutatta be az útvonal terveit. 1903-1906
között a Tátra Egyesület (TT) anyagi támogatásával Gadowski atya és góral
hegyivezetők aktív részvételével került sor a turistaút nyomvonalának
kijelölésére, majd kiépítésére. A turistaút szerencsés kiépítésének emlékére
Gadowski atya a Zawrat-torony (Zawratowa Turnia) falán elhelyezett egy 122 cm
magas Szűz Mária szobrot, amely a mai napig eredeti helyén látható, a
Zawrat-hágó közelében.
Az
útvonal kezdetben a Mickiewicz-vízesésektől (Wodogrzmoty Mickiewicza) a
Wołoszynon (Wołoszyn), a Kereszt-nyergen (Przełęcz Krzyżne), a Gránát-csúcsokon
(Granaty) és a Zerge-hegyen (Kozi Wierch) keresztül a Zawrat-hágóig (Zawrat)
vezetett. Itt csatlakozott az akkor már meglévő, a Svinicán (Świnica) át a
Gáspár-csúcsra (Kasprowy Wierch) vezető turistaúthoz, ahonnan a Vörös-hegyeken
(Czerwone Wierchy) keresztül egészen a Kościelisko-völgyig (Dolina Kościeliska)
el lehet jutni. 1932-ben aztán a Wołoszyn-tisztás – Kereszt-nyereg közötti
részt lezárták, ezzel a turistaút hosszát jelentősen lerövidítették,
természetvédelmi érdekekre hivatkozva jelenleg sem tervezik ennek a
nyomvonalnak az ismételt megnyitását.
![]()
A Sas
út teljes hosszának megtételéhez (a gerinc elérése nélkül) kb. 8 óra szükséges.
Ezt a felkészült turisták akár egy nap alatt is megtehetik, a legtöbben két
részre osztva, mégpedig Zawrat – Gránát-csúcsok, majd Gránát-csúcsok –
Kereszt-nyereg szakaszokban két nap alatt teszik meg az utat. Fontos tudni
azonban, hogy az útvonal első, a Zawrattól a Zerge-hegyig (Kozi Wierch)
egyirányú.
A Sas
út (Orla Perć) kétséget kizáróan a legnehezebb turistaút a Tátrában. A manapság
oly divatos „via ferrata” jellegű útvonal a hegység egyik mellékgerincén,
csúcsok és hágók során át vezet. A Sas úton történő túrázás megfelelő
előkészítést, megfelelő lépésbiztonságot és teljes szédülésmentességet követel.
A Tátra szürke szikláival történő ilyen közeli találkozás élvezetes és
emlékezetes maradhat, ha nem kell közben a félelmünkkel harcolni és a saját
tehetetlenségünkkel harcolni. Jó időben a Sas út csodálatos kilátást nyújt,
miközben a csatlakozó turistautak lehetővé teszik, hogy amennyiben rosszra
fordul az idő, gyorsan le tudjunk ereszkedni a gerincről.
Történelem
A Sas
út nyomvonalának kiépítése 1903-ban kezdődött. Ebben nem csak a Tátra Társaság
(TT) tagjai, de személyesen maga Gadowski atya is részt vett, aki maga is
építette, majd jelzésekkel látta el az útvonalat, de az építés költségeinek
nagy részét is ő maga állta. Nagyban segítette a munkákat Jakub Gąsienica
Wawrytko, Klemens Bachleda, és számos más góral hegyivezető. Az útvonal
kialakítása nem csak technikailag, de szervezési szempontból is sok problémát
okozott az építőknek. Azok, akik jelentkeztek a munkára, és felvették a munkát,
gyakran gyorsan visszaléptek, mondván, hogy nem akarnak ezen a területen
dolgozni.
1904-ben
és 1911-ben kiépítették a felvezető útvonalakat, amelyek lehetővé teszik, hogy
rövidebb útvonalon érjük el a gerincet. A Gąsienica-Fagyott-tó – Zerge-csorba –
Puszta-völgyecske útvonalat 1912-ben építették ki, 1925-ben lezárták, majd
1953-ban ismét megnyitották.
Az
évek során a Sas út nyomvonalát többször korszerűsítették, megváltoztatták pl. a
Bükk-völgyi-torony (Buczynowa Turnia) körzetében vezető nyomvonalat, hiszen
korábban a Sas út a Nagy- és Kis-Bükkvölgyi-torony között haladt.
2006
végén az „Orla Perć – następne stulecie” nevű szervezet beadvánnyal fordult a
Tátrai Nemzeti Parkhoz (TPN), melyben azt kérték, hogy az útvonalat biztosító
eszközök beépítésével alakítsák át via ferrata útvonallá. A Tátrai Önkéntes
Mentőszolgálat (TOPR) ugyanakkor azt javasolta, hogy távolítsák el az összes
láncot és hágcsót. Azzal érveltek, hogy ezt a nehéz útvonalat csak megfelelő
képzettséggel és felszereléssel rendelkező hegymászók használhassák, a
megfelelő biztosító eszközök alkalmazásával. A hatóság végül is arra a
következtetésre jutott, hogy ez egy történelmi turistaút, így változatlan
formában hagyta a nyomvonalat.
Az
egyre nagyobb számban érkező turisták biztonsága érdekében a TPN 2007. július
3-tól a Sas útnak a Zawrat-hágó (Zawrat) – Zerge-hegy (Kozi Wierch) közötti
szakaszát nyugatról kelet felé egyirányúsította, erről a változásról
információs táblákon tájékoztatják az oda érkező turistákat.
Megközelítés
Mielőtt
nekivágunk a Sas útnak, először is el kell érnünk annak nyomvonalát. A gerincre
vezető legnépszerűbb útvonal a Murowaniec menedékháztól vezet a Zawrat-hágóba.
A Zawratra vezető út a Gąsienica-völgyből (Dolina Gąsienicowa) viszont határozottan
sokkal nehezebb, mint a Lengyel-Öt-tó völgyéből (Dolina Pięciu Stawów Polskich)
a hágóba vezető útvonal. Úgy tűnik azonban, hogy a Murowaniec menedékháztól (Schronisko
Murowaniec) a hágóba vezető út annak ellenére sokkal érdekesebb, néha majdhogynem
titokzatos a turisták számára, hogy a Zawrat tömbje a nap nagy részében
eltakarja a napot, az út nyomvonala általában árnyékban vezet.
Amennyiben
nem akarunk a Sas út teljes nyomvonalán végigmenni, legjobb, ha a Lengyel-Öt-tó
völgyéből a Zerge-csorbába (Kozia Przełęcz) vezető sárga jelzésen érjük el a
gerincet. Ez jó megoldás lehet azok számára, akik nem biztosak
sajátképességeikben – ez a megközelítési útvonal technikailag nem nagyon
különbözik a Sas út nehézségeitől, itt tehát belekóstolhatunk az előttünk álló
nehézségekbe. A Zerge-csorba megközelítése a Lengyel-Öt-tó völgyéből nehéz, de
érdekes.
![]()
Más
utak a gerincre? Először is a Kereszt-nyereg, amely mind a Gąsienica-völgyből,
mind pedig a Lengyel-Öt-tó völgyéből több mint egy évszázada rendkívül népszerű
a turisták körében. Aztán a Lengyel-Öt-tó völgyéből a Zerge-hegyre vezető
fekete jelzésű turistaút, valamint a Gąsienica-völgyből az Déli-Gránát-csúcsra
vezető zöld jelzésű turistaút. A Gąsienica-völgyből a sárga jelzés az
Északi-Gránát-csúcsra, a fekete jelzés pedig a Kulczyński-árokban (Żleb
Kulczyńskiego) a Bükk-völgyi-csorbába
(Przełęcz nad Buczynową Dolinką) vezet.
Sok
turista úgy dönt, hogy felvonóval felmegy a Gáspár-csúcsra, majd onnan a Liliom-hágón
(Liliowe) és a Svinicán keresztül éri el a Sas út kezdetét, a Zawrat-hágót. Ez
is egy jó megoldás, bár a felvonónál gyakran hosszú ideig kell sorban állni.
Érdemes megemlíteni, hogy sok turista úgy véli, hogy a Svinicáról a
Zawrat-hágóba vezető, a Sas úthoz hasonló karakterű turistaút is a Sas út
része, ez azonban nem így van.
A Sas
úton
Vegyük
most nagyító alá a Sas út különösen veszélyes helyeit. Az első komplikációk
általában a Honoratka-szakadéknál (Honoratka) jelentkeznek, bár ezek inkább a
félelem és amiatt, mert ez a rész általában eléggé csúszós. A
Honoratka-szakadékot régebben Zsidó-vályúnak nevezték, egyes térképeken még ma
is így van jelölve. Mindkét elnevezés eredete tisztázatlan, a Zsidó-vályú nevet
talán egy zsidó turistáról, Kurt Langfeldesről kapta, aki 1925-ben itt
vesztette életét.
A
következő komplikációk a Zerge-csorbába levezető létrán jelentkezhetnek,
amelyről legendák keringenek az interneten. Kétségtelenül ez a legizgalmasabb
szakasz a Zawrat-hágó és a Zerge-hegy között. Lemászás közben maradjunk
nyugodtak, majd a létra utolsó fokáról határozottan lépjünk balra, mivel jobbra
szakadék tátong alattunk.
A
következő komplikációk a Kulczyński-árokban
történő leereszkedés, majd a Fekete-Barát-kéményben (Kominek pod Czarnym
Mniszkiem) történő felmászás során jelentkezhetnek. Sokaknak gondot okoz a
Középső-Sieczka-csorba (Pośrednia Sieczkowa Przełączka) átlépése, ahol a láncot
használva egy határozott, hosszú lépésre van szükség a csorba nyílásának
átlépéséhez. Akik azonban ezt nem merik bevállalni, azoknak a lánc bal oldalán
egy keskeny vályúban lemászva lehetőségük van megkerülni ezt a pontot.
Gránát-csorba (Granacka Przełęcz) közelében
az útvonal rendkívül csúszós, később pedig a szintén csúszós murvás talaj
követel kellő óvatosságot. Az útvonal legnehezebb részei mindazonáltal a kéményekben
történő le- és felmászások.
A Sas útról beszélve mindenképpen szólni
kell a Drége-árokról (Żlebie Dregea), amely kiút nélküli csapda azok számára,
akik a Gránát-csúcsok közelében a levezető útvonalat követve ebbe a vályúba
tévednek. Nevét Jan Drege nevű turistáról kapta, aki 1911-ben szenvedett
halálos balesetet, miközben ezen a kéményen keresztül próbált meg leereszkedni
a Gąsienica-Fekete-tó irányába.
A Sas
utat a legjobb szakaszonként bejárni, egyhuzamban csakis megfelelő időjárási
körülmények között ajánlott. Az útvonal alapvetően három részre osztható:
Zawrat-hágó – Zerge-hegy (2:15 óra), Zerge-hegy – Északi-Gránát-csúcs (1:30
óra), Északi-Gránát-csúcs – Kereszt-nyereg (1:40 óra).
Az
utóbbi években rendkívüli módon megnőtt az érdeklődés a Sas út iránt, ezzel
együtt megjelentek itt azok az alkalmi túrázók is, akik nincsenek tisztában a
rájuk váró nehézségekkel. Problémát jelenthet nem megfelelő felszerelésük,
ruházatuk, valamint az útvonal során jelentkező tériszony. A Sas úton az
útvonal megnyitása óta több mint 100 ember vesztette életét.
