Magashegyi túra közben soha ne feledkezzünk meg a jó humorról és az optimizmusról, mivel ez minden önérzetes turista alapvető alaptulajdonsága kell hogy legyen. Csak ezek teszik lehetővé számunkra, hogy megbirkózzunk azokkal a kellemetlenségekkel, nehézségekkel, melyek az utazás és a túra közben várnak ránk.
Jó napot, szia – régi szokás a hegyen, hogy a turisták találkozáskor köszönnek egymásnak akkor is, ha nem ismerik a másikat. Ez leggyakrabban csak egy egyszerű helló (ahoj, cześć), amikor elhaladunk egymás mellett, de néha jó bevezetés egy kis beszélgetéshez pihenés közben. Most is emlékszem arra a napra, amikor először túráztam komolyabb turistaúton. Először csak másoktól hallottam, hogy hellóval köszönnek egymásnak, aztán egyszer csak egy idősebb turista rám köszönt, hogy helló. Az volt az első kérdésem magamhoz, hogy ki volt ez, honnan ismer engem? Az ellenkező irányból érkező személyeknek vagy csoportoknak való köszönés erősíti az összetartozást, a közösségi érzést. Segít abban, hogy ne érezzük magunkat egyedül a hegyen, és tudjuk, hogy ha kell, számíthatunk mások segítségére. Nyilvánvalóan nem használjuk ezt a szokást az olyan, állandóan zsúfolt útvonalakon, mint pl. a Halastóhoz vagy a Kościelisko-völgyben vezető turistaút, mivel a naponta itt közlekedő emberek száma hatalmas, és nehéz, sőt, egy idő után nevetséges lenne megpróbálni minden szembe jövőnek köszönni. Máshol azonban ne féljünk köszönni, és ne várjuk, hogy a szembe jövő köszönjön először. Ápoljuk a jó szokásokat és a hagyományokat.
Előzés – néha félre kell állni, elengedni a mögöttünk, gyorsabban haladókat, vagy megvárni, amíg a szemből érkező elmegy mellettünk. Erre általában a magasabban fekvő turistautakon van szükség, melyek szűkebbek és meredekebbek. Itt időnként, ahol kicsit szélesebb az út, félre kell húzódni a gyorsabban haladók elől, és hagyni kell őket, hogy megelőzzenek. A kölcsönös udvariasság jegyében ezzel nem csak ahhoz járulunk hozzá, hogy mindenki menjen a maga kényelmes tempójában, hanem mindenekelőtt magunk és mások biztonságáról is gondoskodunk. Sőt, néha érdemes másokat segíteni a nehezebb szakaszok leküzdésében.
Természet védelme – Lengyelország (és Szlovákia – a szerk.) minden magashegysége törvényi védelem alatt álló terület. A nemzeti parkokról és a természetvédelmi területekről szóló előírások részletesen meghatározzák, hogy mi az, ami engedélyezett, és mi az, ami nem ezeken a területeken. Ami alapvetően tilos, az a jelzett turistautakról történő letérés, bivakolás, tűzgyújtás, bármilyen növények gyűjtése, hangoskodás, az állatok életének megzavarása. Mindazoknak, akik megszegik a tilalmakat, számolniuk kell a megfelelő büntetéssel, pl. pénzbírsággal. De ebben az esetben nem a büntetéstől való félelemről kellene, hogy szóljon a történet. Ha mi magunk nem is tépünk le egy virágot, csak egy fotót készítünk róla, egyik vagy másik virág ezáltal érdekesebbé válik más turisták szemében, melyet ha letépnek, néhány óra alatt elhervad, és ki lesz dobva. Ha elfogunk egy gyíkot, az védekezésképpen eldobhatja a farkát, amely később aztán visszanő. A visszanőtt farkat azonban legközelebb már nem tudja eldobni, így könnyebben a ragadozók áldozatául eshet. A befogott pillangó lehet, hogy az első órát sem éli túl fogságban. Sokkal hosszabban tartó lesz az emlék, melyet a fényképezőgépünkkel rögzítünk annál, amely a természet pusztításával magunkkal viszünk.
Higiénia – a mosdatlan és izzadt láb és egyéb testrészek fogékonyabbak a horzsolásokra, sérülésekre. Amennyiben menedékháztól menedékházig túrázunk, ma már szinte mindegyikben van zuhanyozó, meleg vízzel. Persze nincs annyi a zuhanyozó, mint amennyi turista, és a zuhanyozás előtt sorban állást sokan a civilizációval járó luxusnak tartják. A kozmetikai cikkek gyártói, hogy csökkentsék a környezetterhelés súlyát, kisebb illatintenzitású szereket, vagy egyszer használatos, eldobható termékeket hoztak forgalomba. A menedékházakban lehetőségünk van megszárítani az izzadt ruháinkat. Én pl. minden este kimosom a ruhámat, ami vagy megszárad reggelig, vagy menet közben, a hátizsákra terítve szárítom meg. Nem javaslom a fürdést, sőt, még a lábmosást sem a tavakban, melyek szigorúan védettek, és nagyon érzékenyek a természetes környezetük megzavarására. Azt sem feledjük, hogy ez esetben is könnyen belefuthatunk egy bírságba.
Fiziológiai szükségletek – a fizikai terhelés hatására az emberek többsége izzad és folyadékot veszít, ezáltal kisebbek a fiziológiai szükségletei. A legtöbb turistaút kereszteződésben hordozható illemhelyek vannak kihelyezve, melyeket használhatunk, ha szükséges. Elviselhetetlen, hogy sokan a turistautakon, vagy azok közvetlen közelében végzik el a szükségleteiket, de sajnos egyre többször találkozhatunk ilyen helyzettel.
Pihenés – nem arról van szó, hogy ki és mikor pihen túra közben, inkább arról, hogy mit tegyünk annak érdekében, hogy a pihenéssel másokat ne akadályozzunk a haladásban. Ne terüljünk el közvetlenül az út nyomvonalán, inkább az út menti sziklákon keressünk magunknak pihenőhelyet. Ugyanez vonatkozik a nagyobb csoportokra, pihenés közben ne felejtsünk el egy szabad folyosót üresen hagyni másoknak.
Szemetelés – talán mindenki tudja, a főszabály, hogy minden hulladékot vigyünk le magunkkal a hegyről. De talán nem mindenki tudja, hogy minden évben megszervezik a „Tiszta hegyek” takarító akciót, melynek során évről évre hatalmas mennyiségű szemetet gyűjtenek össze. A turistautak mellett szándékosan nincsenek elhelyezve hulladékgyűjtők, mivel mezek odavonzanák a vadon élő állatokat.
Nem vagy egyedül – nem kell mindenkinek hallani, hogy miről beszélgetünk, sőt, minél hangosabban beszélünk saját eredményeinkről, annál kevésbé keltjük fel vele mások csodálatát. Ne hozzuk magunkkal a hegyekbe a városi stresszt, hagyjuk otthon a mindennapok problémáit. A másik kellemetlen viselkedési forma a túra közben mobiltelefonról vagy zenelejátszóról történő, kihangosított zenehallgatás. Az emberek többnyire azért mennek a hegyekbe, mert ott a csendet, a nyugalmat keresik, ne zavarjunk másokat a szabadidő kellemes eltöltésében.
