![]()
2001 vége havas és lavinás volt a Tátrában.
Tapasztalt turisták ilyen időben ki sem dugják az orrukat a menedékházból, vagy
pedig az alacsonyabban fekvő, biztonságos turistautakon túráznak. Azok a
lengyel turisták, akik december 30-án a szeles, hófúvásos időben a Lengyel-Öt-tó
völgyében lévő Lengyel-Öt-tavi menedékházból a Miedziane-hágó felé indultak,
láthatóan nem ilyenek voltak. Hármas fokozatú lavinaveszély volt érvényben, ami
azt jelentette, hogy a Miedziane-hágó környékén kisebb erőhatásra is lavinák
indulhatnak el. Dél körül aztán a hágó alatti magasan fekvő katlanban
bekövetkezett a tragédia, a turistákat lavina sodorta el. Egyikük a felszínen
tudott maradni, és azonnal a menedékházba indult segítségért. A menedékházból 13
óra 04 perckor riasztották a hegyimentőket, a menedékházban állomásozó hegyimentők
azonnal elindultak a baleset helyszínére. A rossz idő miatt a hegyimentők nem tudták
igénybe venni a helikopter segítségét, annak nélkülözésével viszont drasztikusan
csökkent a gyors mentés lehetőségének esélye, amely pedig különösen fontos
lenne lavinabaleset utáni mentés esetében, ahol minden másodperc számít, hiszen
a lavina által eltemetett személyeknek 15 perccel a lavina után drasztikusan
csökkennek a túlélési esélyei.
A hegyimentők első csoportja 13:35-kor Zakopanéból
autóval indult a Mickiewicz-vízesésekhez, onnan viszont gyalog folytatták a
helyszín megközelítését. A téli körülmények között lassan haladtak, miközben
továbbra is hullott a hó, ami lassan hóviharrá változott. 14:25-kor a
hegyimentők második csoportja is a baleset helyszínére indult, ekkor a
menedékházból indult hegyimentők már a lavina helyszínén voltak. Lavinaszondákkal
kezdték meg a hó által eltemetettek keresését, 14:45-kor találták meg az egyik,
majd 15:30-kor a másik eltűntet. Az intenzív újjáélesztési kísérletek sajnos
nem vezettek eredményre, mindketten életüket vesztették a balesetben.
Amikor a hegyimentők nagyobb, 8 fős
csoportja már a menedékház felett járt, az időjárási feltételek gyorsan romlani
kezdtek. Havazott, erős szél fújt, a köd lecsökkentette a látótávolságot,
állandósodott a sötétség. A hegyimentők, miközben egyre közelebb voltak a
lavina helyszínéhez, csak vergődtek a hóban. 17 órakor, miközben már majdnem
elérték a Miedziane-hágó alatti katlan küszöbét, hirtelen újabb lavina indult
el felettük, amely szinte mindegyiküket elsodorta. Néhányuknak szerencsére
sikerült a felszínen tartani a fejüket és a kezüket, így ki tudták ásni
magukat, és azonnal bajba jutott társaik segítségére siettek. A lábukon lévő
sílécek horgonyként tartották fogva őket, mégis viszonylag gyorsan sikerült
egymást segítve a felszínre vergődniük. Két társukat azonban sehol sem
találták. A lavinajeladó jelei alapján azonnal ásni kezdtek, és a hó alatt 2
méter mélyen eltemetve találták meg elsőként a 29 éves Marek Łabunowicz, majd
nem sokkal később a 24 éves Bartek Olszański testét. Mivel életjelet nem adtak,
mindkettőjüknél azonnal hozzáláttak az újjáélesztéshez. Bartek már a baleset
helyszínén belehalt a lavina során szerzett sérüléseibe, Marek életéért még a
menedékházban is küzdöttek az orvosok, sajnos mindhiába, fiatal és erős
szervezetük sem tudott ellenállni a lavina mindent elsöprő erejének.
![]()
Marek Łabunowicz 29 éves volt, 1992-ben
tette le az esküt, és lett a Hegyi Mentőszolgálat munkatársa. Fiatal élete
során több mint 40 mentőexpedícióban vett részt a hegyekben, emellett
természetvédelmi őrként is dolgozott a TPN-nél. Barátja, Bartek Olszański 5
évvel volt fiatalabb tőle. 1999-ben tette le az esküt, rövid pályafutása alatt
is több mint 50 alkalommal indult a hegyekben segítségre szoruló turisták
megmentésére.
Tragikus véget ért tehát egy mentőakció,
amely feltehetően felelőtlen, az időjárási körülményeket figyelmen kívül hagyó,
majd szinte törvényszerűen bajba került turisták megmentésére irányult. A
fiatal hegyimentők halála a legsúlyosabb baleset volt a TOPR történetében a
szolgálat helikopterének 1994-ben történt lezuhanása óta.
