Éppen
négy év telt el az utolsó tátrai kirándulásom óta, ezért sok dologban nem
voltam biztos. Nem akartam arra gondolni, hogy fizikailag képes leszek-e
megcsinálni. El akartam felejteni a rossz érzéseimet, kikapcsolni néhány napig,
és élvezni a nyugalmat, ami az utóbbi időben hiányzott. Bármilyen nagy is az
ember, a hegyen kicsinek tűnik. Itt még a problémák is kisebbnek tűnnek. Csak ő,
és a csúcs… …és a harc, kettejük között. Majd az elégedettség feledésbe merült
íze, és a felismerés, hogy a hegy sok éve az értékes dolgai közé tarozik…
