A hegyek, hegységek
természeti kincseink. Jelentőségük többek közt a Föld klímájában beöltött
szerepük miatt felbecsülhetetlen. Szerencsére a hegyvidékek egy része
napjainkig megőrizte érintetlenségét. A világ hegyvidékeinek ásványi kincsei
nélkülözhetetlenek számunkra, tájaik különleges kultúrákat zárnak el szemünk
elől, melyek ismerete nélkül szegényebbek vagyunk.
Az ENSZ 2003-tól – a
2002-es Hegyek Nemzetközi Éve után – december 11-ét a Hegyek Nemzetközi
Napjának nyilvánította azzal a céllal, hogy felhívja tagországainak figyelmét a
hegyvidékek, magasföldek jelentőségére, és hangsúlyozza a megkerülhetetlenségét
a feladatnak, hogy felmérjük országainkban a hegyvidékek adta lehetőségeket és
korlátokat, és hogy ráirányítsa a figyelmet a környezetvédelem fontosságára.
A hegy, mint szimbólum
A hegy szimbóluma az
állandóságnak, megközelíthetetlenségnek, szimbóluma istenségnek, a hegy a
világmindenség központja. Sok népnek van létező vagy csupán mitologikus szent
hegye, amelyet isteni lakhelyként tisztel, s amely ezért rituális szertartások
színhelye vagy zarándokhely is.
A hindu és buddhista
hagyományban szent hegy a Mahábhárata világhegye, a Méru, a perzsa Avesztá-
ban az Albur, a japánoknál a Fudzsi. A szakrális szertartásokat is gyakran
magas helyen, az éghez, a szellemi, az isteni szférához közel tartották.
A hegy a Távol-Keleten
a stabilitás, a bölcsesség, a nyugalom, a kitartás, az uralkodói fenség
jelképe. Kínában a janghoz kötődik; ebben az értelemben ellentétpárja a völgy.
A mind a konfucianizmusban, mind a taoizmusban megjelenő jin és jang elmélete
szerint a hegy déli oldala a jang princípium (Nap, száraz, maszkulin jelleg),
északi oldala a jin princípium (Hold, nedves, feminin jelleg), s együtt a világ
anyagi valóságának egységét reprezentálják.
A Biblia számos szent
hegyet tart számon. Mikeás és Izajás próféta hegyhez hasonlítja az Úr
templomát: a hívők „felmennek a hegyre”. Az Úr a Sínai-hegyen köti meg Mózessel
a szövetséget, s ott adja át neki a tízparancsolat kőtábláit is. Miután Illés
próféta a Kármel-hegyen imádkozott, eleredt a csodás eső.
A Golgotát dombként
szokás ábrázolni, ezen áll, mint világfa, Krisztus keresztje Ádám sírja fölött.
Pál apostol szerint a hegy maga Krisztus, s a Sínai-hegy helyett hozzá kell
járulnunk.
A hegy tetejére
épített görög kolostorok, a Meteórák mintegy a hegy meghosszabbításának tűnnek,
jelezvén ezzel a földiről való lemondást és az isteni felé való törekvést. A
német romantikus festő, Caspar David Friedrich Kereszt a hegyen c. művén a hegyorom természeti fensége a
fénysugarakkal és a kereszttel együttesen hordozza a megváltás misztériumát.
Spirituális szinten a
hegytető a tudat teljes birtoklása, a lélek magasabb rendű minőségének, a tudat
feletti életerő működésének, a lentről felfelé való haladásnak a kifejezője. A
hegytetőre való feljutás, zarándoklat a földi dolgokról való lemondás, a
legmagasabb állapot elérése.
