Elegáns szállodák,
fürdőházak, magashegyi menedékházak és egyedi templomok nélkül a tátrai
települések kevésbé mutatnák vonzó arcukat. A települések képét uraló néhány
vasbeton monstrumot viszont a késő modernizmus jegyében tervezték. A Müller
Antal, Majunke Gedeon és Hopefner Guidó által tervezett épületek viszont még
napjainkban is az európai elegancia magas szintjét képviselik.
2015. február végén
volt 70 éve, hogy elhunyt a Szepesváraljáról származó Hoepfner Guidó építész.
Tehetségét három exkluzív nagyszálló őrzi, melyek a gazdag alpesi télisport
üdülőhelyek és a leghíresebb európai fürdőszállók színvonalával várta a Tátrába
érkező vendégeket. Ahogy a történelmi forrásokban olvasható, Hoepfner Guidó
útja az építészethez nem volt egyértelmű. A lőcsi gimnázium elvégzése után a
Budapesti Műszaki Egyetemen gépészetet kezdett tanulni. Egy év után azonban
rájött, hogy a gépek világa nem jó választás, és átjelentkezett az építészeti
karra, melyet 1891-ben sikeresen elvégzett.
A fiatal építész az
egyetemi diploma megszerzése után sietetett vissza szülőföldjére, bár
Budapesten jobb lehetőségek várták volna az ambiciózus fiatalembert, mint a
Szepességben. Szülőföldjével való kapcsolatát tovább erősítette a lőcsei
Fleischer Máriával, a megyei főorvos lányával kötött házassága. A frissen
diplomázott építész a Magyar Államvasutaknál kapott építészi munkát, ahol ő
tervezte pl. a temesvári vasútállomás épületét. 1900 körül Hauszmann Alajos
professzor műtermében, elsősorban a budai királyi palota rekonstrukciójának
befejezésén dolgozott. I. Ferenc József császár ezért a munkájáért a Ferenc
József-rend Lovagkeresztjével tüntette ki.
Hoepfner Guidó számára
az édesapja nyitotta ki az ajtót, aki a XIX. század végén a Szepesi Hitelbank
és Központi Takarékpénztár igazgatója volt Lőcsén. „Abban az időben ez a pénzintézet
bérelte Ótátrafüredet és Tátralomnicot. 1897-ben a fiatal építész elkészítette
egy Tátralomnicon tervezett szálloda rajzait, Ótátrafüredre pedig egy kis
virágboltot és egy borbélyüzletet tervezett. Ezt követően készítette el az
ótátrafüredi Csáky-ház (ma Penzión Tatra) és a fürdőház (ma szolgáltatóház)
terveit. De a legfontosabb megbízások, amelyeket Hoepfner kapott a Tátrában, a
három nagyszálló tervei voltak. Az előkelő kifinomultság, az exkluzivitás
tükröződik mindhárom projektben, úgy a belső fényűzésben, mint a technikai
berendezésekben. A Grand Hotelben liftet és központi fűtést szereltek be,
valamint telefonnal szerelték fel a szobákat” – meséli Maroš Semančík
művészettörténész.
Az első Nagyszállót
1903-1904-ben Ótátrafüreden építették fel, melyet egy évvel később az
étteremnek is helyt adó szárnnyal bővítetek. Az ótátrafüredi Nagyszálló abban
az időben az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb fürdőszállója volt. A
következő jól jövedelmező szerződést a tátralomnici Palota Szálló (ma Grand
Hotel Praha) megépítésére kapta, melyet a Nemzetközi Hálókocsi Társaság
megrendelésére készített el. A szálló tervezése során Hoepfnert a brit
építészet ösztönözte. Ezt tükrözte például a jellegzetes, kétszintes hall és
étterem gazdag stukkódíszítése.
A Palota Szálló
tervezésén Györgyi Géza építésszel közösen dolgozott, akivel hosszú távú
együttműködést alakított ki. Vele együtt dolgozott a Csorbai-tó partján
felépített Nagyszálló (ma Hotel Kempinski) tervein, ennek a szállónak a
tervezése során szintén a brit és észak-francia építészeti stílust követte.
Ferenc József 1912-ben
Hoepfner Guidót királyi tanácsossá nevezte ki, ezt a címet elsősorban a
gyermekek gyógyítása céljából a Balaton mentén felépített gyermekszanatóriumok
tervezéséért kapta. Nem sokkal a Monarchia feloszlása előtt megkapta a 3.
osztályú Vaskoronarendet. Élete vége felé tevékeny szerepet töltött be a
budapesti társadalmi és politikai életben, 1928-ban a budapesti Szepesi
Társaság alelnökévé választották. 1929-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet
alelnöke lett, és ugyanezt a tisztséget töltötte be a Magyar Mérnökök és
Építészek Nemzeti Szövetségénél is. 1932-tõl a magyar parlament felsőházi tagja
lett. Az építész, aki meghonosította a Tátrában az európai pompát, 76 évesen,
1945. február 26-án, a második világháború utolsó napjaiban, Budapesten hunyt
el, és a Farkasréti temetőben van eltemetve.
