A Magas-Tátra nevének hallatán
többnyire a 2000 méter feletti csúcsokra gondolunk, pedig vannak ám szép helyek
alacsonyabban is. Ereszkedjünk csak pár száz méterrel lejjebb, és a szubalpin
erdők, vízesések és tavak csodálatos harmóniáját találjuk majd. Rendszeres
túrázóként – be kell, hogy valljam – mindig is kissé irigykedve olvastam a
Magas-Tátra csodaszép csúcsainak meghódításáról szóló élménybeszámolókat. Úgy
döntöttem, határaim feszegetése nélkül kóstolok bele a hegység ízébe, és annak
járok utána, hogy milyen ott alacsonyabb tengerszint feletti magasságban
kirándulni.
Nem is kell messzebbre menni, mint
Zakopane, amely Lengyelország legmagasabban fekvő települése. A Lengyel-Tátra –
amely a Magas-Tátra északi szegélyeként, a Roztoka és Bialka-patak völgyéig
húzódik – lábánál fekvő üdülőrégió környékén mindenki talál kedvére való
hosszúságú, nehézségű túralehetőséget. Bármelyik irányba is vigyen az utunk, a
Tátra minden táján csodával vár. A főszezon egész évben tart, télen a síelők,
nyáron pedig a túrázók paradicsoma. Zakopane belvárosában is állandó a
hömpölygő tömeg, ezért csendesebb „vizekre eveztünk”. A vízesések és
tengerszemek környéke kirándulóktól hangos, de a természet lenyűgöző szépsége
feledteti a majálishangulatot. Nehéz az összes látnivalót pár napba sűríteni,
de begyűjtöttünk egy csokorra valót.
A Halas-tó Lengyelország egyik
kedvelt kirándulócélpontja. A Lysa Polanától alig 10 kilométerre, a szlovák
határ mentén található, és nevét gyakran összekeverik a felette fekvő másik
állóvízével. A Halas-tó, lengyel nevén Morskie Oko, szó szerinti fordításban
Tengerszem, mely azonban magyarul a felette lévő társának a becsületes neve,
mivel a Tengerszem-csúcs alatt fekszik. Hogy ne legyen teljesen tiszta a kép,
ez utóbbit hívjuk még Fekete-tónak is (lengyel neve: Czarny Staw pod Rysami),
mely viszont a kedves kis gyermekdalból lehet ismerős. Hogy értsük a magyar
elnevezések létjogosultságát, fel kell idéznünk a múltból azt a tényt, hogy
1902 előtt Magyarország határa e két víz metszésvonalánál húzódott. Napjainkban
már csak vendégként járunk annál a tónál, melyet a The Wall Street Journal
újságírói turisztikai rovatukban az öt legszebb tavak egyikének választottak.
