Június utolsó hétvégéjére
terveztük első nyári tátrai túránkat, úticélunk a Lengyel-Tátra egy általunk,
magyar turisták által kevésbé ismert, de legalábbis kevésbé látogatott
magaslata, a Fehér-völgyből (Dolina Białego) elérhető Őz-szikla (Sarnia Skała),
majd másnap a népszerű Kościelisko-völgy (Dolina Kościeliska) bejárása volt,
annak barlangjaival és menedékházával együtt. Folyamatosan figyeltük az
időjárás előrejelzéseket, mégpedig a helyi, lengyel oldalakat, amelyek
tapasztalataim szerint a Magas- és a Lengyel-Tátra tekintetében a
legmegbízhatóbb prognózissal szolgálnak. Sajnos az előrejelzések nem voltak
egyértelműek, mi ennek ellenére elindultunk, gondoltuk, egy kis esőtől semmi
bajunk sem lehet. Nem is lett, de az eső minden nap felborította a programot…
![]()
Gyönyörű napsütéses időben Julcsival kettesben érkeztünk Zakopanéba, ahol azonnal a kitűzött túra kezdőpontját, a Palánkos-völgy
(Dolina Strążyska) nyílásánál található parkolót vettük célba. Bemelegítésként
a Lengyel-Tátra népszerű sétaútja, a hegységet az erdőövezet alsó határán
keresztben átszelő Alsó erdei út (Droga pod Reglami) egy rövid szakaszán
szoktattuk izmainkat az emelkedőkhöz, a kövekhez. Rögtön az út elején gyönyörű havasi
virágok sokasága vonzotta a tekintetet, állandóan megállásra késztetve
bennünket. A Tátrában közönségesnek mondható virágok, mint pl. a gombos
varjúköröm (Phyteuma orbiculare), a bókoló gyömbérgyökér (Geum rivale), vagy a buglyos
szegfű (Dianthus superbus) mellett olyan különlegességeket is láthattunk, mint
a kosborfélék családjába, azon belül az orchideafélék nemzetségébe tartozó erdei
ujjaskosbort (Dactylorhiza fuchsii), vagy később gömböskosbort (Traunsteinera
globosa) és a szúnyoglábú bibircsvirágot (Gymandenia conopsea).
![]()
A Fehér-völgy torkolatánál
megváltottuk belépőnket a nemzeti parkba, majd a Fehér-patak mellett kezdtük
meg e rövid völgy bejárását. Úticélunk a Hosszú-Giewont (Długi Giewont)
gerincétől északra fekvő, 1377 m magas Őz-szikla mészkőcsúcsa volt, amelyről
kedvező időjárási körülmények között páratlan kilátás nyílik a Giewontra. Még a
csúcs előtt, a Vörös-nyereg (Czerwona Przełęcz, 1300 m) közelében újabb
kosborfélék, mégpedig füles kosbor (Orchis mascula) és kétlevelű sarkvirág (Platanthera
bifolia) került lencsevégre, ekkor még nem gondoltam, hogy ezek a különleges
virágok csak másodlagos szerephez jutnak a nap csúcspontját jelentő havasi
gyopár (Leontopodium alpinum) mellett. Mint köztudott, a Tátra szimbólumának
számító virág csak mészköves talajon fordul elő, ilyet pedig turisták által is
megközelíthető helyen leginkább a Lengyel-Tátra nyugati részében találhatunk,
hiszen a havasi gyopár fő élőhelyének számító Bélai-Tátra egyetlen ösvény
kivételével tiltott terültet a turisták számára. Titokban tehát bíztam benne,
hogy tátrai túráim során első alkalommal talán sikerül lencsevégre kapnunk a
Tátra szimbólumát, mégis hihetetlen élmény volt az első, eredeti élőhelyén, a
mészkősziklák repedéseiben felfedezett, fokozottan védett Havasi gyopár. E
kecses kis virágok fő élőhelye a Tátra mészkő alkotta részein 1500-1800 m
között található, sziklapárkányokon és meredek bérceken szórványosan akár 2300
m-ig is találkozhatunk vele. 5-10 tagból álló apró fészekvirágzatát
csillagszerűen 5-15 fehér színű, gyapjas, gallérozó murvalevél öleli körbe, de
nem csak az álvirágzata gyapjas, az egész növényt gyapjas-nemezes szőr borítja.
![]()
A csúcson a gyopár, valamint a
hozzá hasonlóan csak mészköves talajon előforduló, élénk lila sugárvirágjairól
és narancssárga csöves virágjairól messziről felismerhető havasi őszirózsa
(Aster alpinus) fotózása miatt a szokásosnál is hosszabb pihenőt tartottunk,
azt hiszem, nem sok olyan példány maradt, amelyet ne örökítettem volna meg. A
virágok sokasága kárpótlást jelentett az időközben felhőbe burkolódzó Giewont
elmaradt megörökítéséért, az egyre sötétebbé váló felhők alatt csak északi
irányba, a város felé nyílt még némi kilátás. A felhők aztán kicsivel később
könnyítettek terhükön, ennek köszönhetően a Siklawica-vízesést (Siklawica, 1100
m) már zuhogó esőben értük el, amely aztán ki is tartott egészen az autóhoz
történő visszaérkezésig.
A következő napon a Kościelisko-völgybe
(Dolina Kościeliska) indultunk, ahol a Fagyos-barlang (Mrożna Jaskinia) és a
Krakkói-szurdok (Wąwóz Kraków), azon belül a Sárkány-gödör (Smocza Jama)
bejárása mellett az Ornak menedékház (Schronisko na Hali Ornak), valamint a
Fenyves-tó (Smreczyński Staw, 1226 m) lett volna aznapi célpontunk. Az eső
aztán felülírta terveinket, a menedékházhoz és a tóhoz nem sikerült eljutnunk,
csak a felszín alatti látnivalók maradtak.
![]()
Mint köztudott, a Lengyel-Tátra hat,
turisták által is látogatható barlangjából öt a Kościelisko-völgyben található,
ezek közül is csak a Fagyos-barlang belépődíj-köteles, csak ebben van
világítás, a többi barlangba csak megfelelő felszereléssel (gondolok itt
mindenekelőtt a fejlámpára) látogatható. A Fagyos-barlangba a bejárati nyílás
előtti pavilonban kell belépőt váltani, majd a szükséges létszámú csoport
megléte esetén a nemzeti park munkatársa lengyelül elmondja a barlanggal
kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, a feltárástól kezdve a paraméterekig
bezárólag. Ezután útnak indítja a csoportot, és más látogatható barlangoktól
eltérő módon kísérő nélkül járhatjuk végig a szűk barlangot. A barlang bejárása
kb. 30 percet vesz igénybe, az útvonal végig jól kiépített, kivilágított,
nagyrészt kényelmesen végigjárható, eltekintve attól az egy-két szűkülettől,
ahol guggolva, esetleg a lefektetett pallókon négykézlábra ereszkedve tudunk
csak átkelni.
A barlang bejárata 1102 m
tsz.f.m.-ban található, 3 km-re, kb. 1 óra járásra a völgytúra kezdetétől. A
völgyben vezető zöld jelzésű turistaútról a Kápolna-patak hídjánál balra
elágazó fekete jelzésű turistaút vezet a barlang nyílásához, amely 120 m-el a
völgy alja felett található. A barlang bejárható hossza 560 m, a legnagyobb
magassága 20 m, átlaghőmérséklete 6 °C. Az 1934-ben feltárt, a turisták előtt
1953-ban megnyitott barlangba 1956-ban vezették be az elektromos világítást. A
barlang fő jellemző az egy-két szárazabb résztől eltekintve szinte mindvégig
vizes falak, és a mennyezetről csöpögő víz. Legnagyobb terme 27 m hosszú és 10
m magas, a turistaút egy nagyobb és 2 kisebb tavacska mellet is elvezet.
![]()
A barlang kijáratától egyirányú,
csak a völgy irányába járható turistaúton jutunk vissza a völgyben vezető zöld
jelzésű turistaútra, amelyen aztán tovább folytathatjuk a Kápolna-völgy
természeti szépségeinek megismerését. Mi is ezt terveztük, de mint a
bevezetőben írtam, az időjárás ezt felülírta. Amikor a barlangból kiléptünk,
már gyülekeztek a felhők, ennek ellenére a Raptawicka-kapu nevű szoros előtt
szintén balra elágazó, 1,2 km hosszúságú sárga jelzésen elindultunk a kb. 1 óra
alatt végigjárható Krakkói-szurdokba, amely a Sárkány-gödörig oda-vissza
járható, onnan viszont már egyirányú turistaúton járható be. A mindössze 3-5 m
széles, az év nagy részében száraz Krakkó-szurdok turisták előtt is megnyitott
alsó részének nyílása kb. 1040
m tsz.f.m-ban található, a turistaút középső szakaszán
található Sárkány-gödör közelében vaslétra és láncok segítik az előrejutást. A
szurdok bejárható részének felső szakaszán, a turistaút nagy ívű visszaforduló
kanyarulatában, 1100 m tsz.f.m-ban található a mindössze 37 m hosszú, 16,5 m
szintkülönbségű, az 1967-ben felszerelt láncok segítségével a turisták által is
szabadon látogatható Sárkány-gödör nevű barlangüreg, amelynek végigjárásához
nem árt, ha fejlámpát is viszünk magunkkal. Ezt mi elmulasztottuk, így szemünk
csak lassan szokott hozzá a sötétséghez, és a csúszós mészkő sem könnyítette
meg az előrejutást, végül azonban sikerült túljutnunk a szurdok legizgalmasabb
részén. Ekkor azonban eleredt az eső, amely elmosta további, aznapi terveinket.
Harmadik napra maradt e háromnapos kirándulás legnehezebb, de talán legtöbb
látnivalóval kecsegtető túrája, a 2300 m magasságú Świnica megmászása, amely
azonban külön fejezetet érdemel tátrai túráink sorában…
Lejegyezte: Nagy Árpád
