A rendszeres hegyi
túrta javítja az erőnlétet, a mozgáskoordinációt és egyéb, a hegyvidéki terepen
hasznos képességeket. Nyilvánvaló, hogy a jó kondíciónak köszönhetően vagyunk
képesek időnként az átlagosnál nehezebb – nagyobb magasságba, igényesebb
terepen vezető – túra végrehajtására, vagy járhatjuk be a már korábban
megismert útvonalakat kényelmesebben. De miért van az, hogy egyszer csak azt
érezzük, hogy a legutolsó túra során visszaesett a formánk? Kell-e, és ha igen,
hogyan foglalkozni ezzel?
Olyan magasságba
indulunk, ahol korábban már többször is minden gond nélkül túráztunk, vagy
olyan útvonalon túrázunk, amely eddig soha nem jelentett akadályt. Aztán
egyszer csak hirtelen „elfogy az oxigén”. Szemünk előtt elmosódik a kép, a
fejünk egyre nehezebbé válik. Elfáradtunk. Hogyan lehetséges ez? Ilyen
helyzetben könnyű pánikba esni vagy beletörődni a helyzetbe. Saját testünket
azonban nem tudjuk becsapni – ezért aztán érdemes alaposan megvizsgálni a visszaesés
okait.
Először is pihenjünk,
próbáljuk meg tápanyagokkal ellátni szervezetünket. Lehet, hogy a pillanatnyi
teljesítménycsökkenést csak a cukor, vagy egyéb más alapvető tápanyag hiány
okozza. Ezután tegyünk még egy-két próbát, ám ha állapotunk nem javul, ne
erőltessük túl magunkat. Ilyenkor jobb visszafordulni, és otthon vagy a
menedékházban, nyugodt körülmények között megpróbálni kideríteni a visszaesés
okait.
Ennek során alaposan
gondoljuk végig, történt-e valami változás a közelmúltban életmódunkat illetően.
A hegyi túrákon kívül mozgunk-e eleget? Rendesen táplálkozunk-e? Az utóbbi
időben több ülőmunkát folytatunk-e? Volt-e valami más, ami megváltozott az
életünkben? Ne feledjük, hogy a hegyekben történő túrázás sporttevékenység,
amely megfelelő táplálkozás és edzettség nélkül csak korlátozott eredményekhez
vezethet. A formahanyatlás edzettségi állapotunk folyamatos szinten tartása
ellenére olyan egyszerű ok miatt is bekövetkezhet, mint az, hogy a múltban jobb
volt az általános életmódunk.
Ilyenkor azonban érdemes
mélyebbre ásni önmagunkban. Időnként pszichológiai kérdés is okozhatja a
teljesítmény csökkenést. Az emberek gyakran, pl. stressz hatására, depressziós
vagy neurotikus tünetek miatt a hegyekbe menekülnek saját gondjaik elől.
Ilyenkor arra számítanak, hogy a hegyekben minden megoldódik. Ha azonban
pszichoszomatikus betegségben szenvedünk, a fejünkben cikázó gondolatok
hatással vannak egészségünkre is. Az eredmény gyakran újabb érzelmi válság –
„olyan rossz velem lenni, hogy már a hegyekbe sem megyünk”. Ilyen helyzetben
fontos, hogy könnyebb útvonalat válasszunk, elismerve, hogy pillanatnyilag nem
vagyunk olyan formában, mint korábban. Séta a völgyekben, vagy pedig egy
kevésbé igényes útvonal legalább kis elégedettséggel tölthet el minket, arról
nem is beszélve, hogy egy könnyebb túrán kisebb a sikertelenség kockázata.
Általában függetlenül
a válság okaitól néha érdemes „visszavenni” egy lépést. Időnként még a
legkiemelkedőbb sportolók is formán kívül kerülnek. Ilyen esetben az egyik
javasolt munkamódszer a visszatérés az alapokhoz, a legegyszerűbb képzési
egységekhez. Hegyi túrákat nézve ez lehet egy könnyű, egyszerű túra. Néha jobb
egy lépést egyszerűen hátrálni, mint kettőt erőltetve előre lépni.