Az „átkozott kutya” (vagyis a
Hegyes-torony) 1902-ben történt meghódítása után a hegymászók figyelme a
nagyobb kihívást jelentő tátrai csúcsok felé fordult. Három évvel később egy
lengyel hegymászópáros mászta meg első alkalommal a Simon-tornyot, ennek a
csúcsnak az első megmászását viszont egy német párosnak, Katherine Bröskének és
Simon Häberleinnek tulajdonítják. Katherine abban az időben a hegymászás
legjelentősebb női úttörőjének számított a Dolomitokban, az Alpokban és a
Tátrában. A német páros sikere nagyon meglepte azokat a hegymászókat, akik
szintén a Simon-torony meghódítására készültek. „Többen azonban indulás előtt
sokáig haboztak, mert úgy érezték, hogy ez a kőtorony nem megmászható. A torony
északi falát hosszú ideig a Magas-Tátra legnehezebb mászásának tartották” –
mondta el a Simon-torony meghódításáról Ivan Bohuš.
![]() |
| Az emléktábla eredeti helyén. Fotó: Oto Jalcovík gyűjteménye |
Mint a többi tátrai csúcs, a
Simon-torony sem csak a sikeres mászásokkal írta be magát a magas-tátrai
hegymászás történelmébe, hanem olyan helyként, amelyet nem kerültek el a
tragédiák. 1907 augusztusában éppen itt került sor a sportolásszerű hegymászás
első végzetes balesetére a Magas-Tátrában. Egy korában otthagyott kötélgyűrű
szakadása következtében életét vesztette Wachter Jenő 20 éves budapesti
egyetemista. Egy hármas csoport utolsó tagjaként biztosítás nélkül ereszkedett
le a Simon-toronyról, amikor elszakadt az ereszkedő hurok. A Simon-toronynak a
sportolásszerű hegymászásban elfoglalt jelentőségét jól jelzi az is, hogy
1933-ban itt forgatták a tátrai hegymászásról készült első kalandfilmet.
