Több
ezer turista, sorban állás a turistautakon, tömegek a hegyen és Zakopanéban –
úgy tűnik, a Tátra ma már nem számít titokzatos, távoli és megközelíthetetlen
vidéknek. Higgyék el azonban, hogy sok különös história vár még megismerésre,
mint pl. az alábbi érdekes történet, amely biztosan felkelti a Tátra-mániákusok
érdeklődését.
A
Tátra gerince emberemlékezet óta országhatár is egyben. Érdekesség azonban,
hogy Lengyelország és a Magyar Királyság határa a múltban nem volt szigorúan
meghatározva, a Tátrában sok helyütt a senki földjén futott. A határ hollétének
az Osztrák-Magyar Monarchia belügyeként sokáig nem volt jelentősége. A XX.
század elején azonban megváltozott a helyzet, ekkor mindkét ország úgy döntött,
hogy foglalkozni kell tátrai földterületek, a Halastó és a Tengerszem és
környéke hovatartozásával. Mivel a két ország képviselői nem tudtak megegyezni,
így nemzetközi döntőbíróság elé vitték az ügyet, amely el a vitatott területek
felett Galícia tulajdonjogát ismerte. Az akkori bírósági döntés rendkívül
hosszú életűnek bizonyult, hiszen 1902-től a mai napig érvényes
