Szlovákiában
1924-ben történt az eddigi talán legszörnyűbb lavinabaleset, amikor egy lavina
nyolc házat sodort el Rybô faluban (Nagy-Fátra, Óhegy közelében), és megölt 18
embert, köztük 15 gyereket. Ez szó szerint megalavina volt, a lerakódás helyén
a hóréteg magassága elérte a 35 métert. Egy másik sok áldozatot követelő lavina
1974-ben történt a Magas-Tátrában, ahol a Menguszfalvi-völgyben egy lavina 13,
sítanfolyamon részt vevő komáromi diákot sodort el, közülük 12 nem élte túl a
lavinát. A csodával határos, hogy tizenharmadik társuk, akit öt órával a lavina
után kutyák segítségével találtak meg a hó alatt, túlélte! Ez valójában a
végeredményt tekintve hihetetlenül hosszú hó alatt töltött időnek számít.
Sajnos azonban nem csak ezek a lavinabalesetek történtek korábban. A hó minden
évben szedi áldozatait, hol többet, hol kevesebbet.
A
síelőknek és a téli turistáknak néhány alapelvet szem előtt kell tartani,
amelyek adott esetben életmentők lehetnek. Mindenekelőtt túra előtt
tájékozódjunk az aktuális hóhelyzetről és az időjárásról. Erre megfelelő lehet a
Hegyi Mentőszolgálat (HZS) helyi irodájától történő információkérés, melynek
dolgozói jól ismerik a környéket, a helyi viszonyokat, és jól meg tudják
becsülni a lavinaveszély mértékét. Ha ott azt javasolják, hogy ne induljunk sítúrázni,
akkor ne menjünk.
Az öt
fokozatú, nemzetközi lavina veszélyességi skála
1.
fokozat: csekély lavinaveszély – általában jó feltételek.
2.
fokozat: mérsékelt lavinaveszély – kedvezőek a feltételek a túrázásra, de
figyeljünk a meredek lejtőkre.
3.
fokozat: jelentős lavinaveszély – a túra nagy figyelmet és megfelelő
lavinaismereteket igényel.
4.
fokozat: nagy lavinaveszély – a túrák lehetősége erősen korlátozott.
5.
fokozat: extrém nagy lavinaveszély – szigorúan tilos a túrázás.
Télen
soha ne induljunk egyedül túrázni, minél többen vagyunk egy csoportban, annál
kevesebb az esélye annak, hogy lavinába kerülve mindenkit betemet a hó. Azok,
akik a hó felszínén maradtak, azonnal hívjanak segítséget, és lássanak hozzá
eltemetett társaik kereséséhez. Ne feledjük, hogy a lavina túlélésének esélye
15 perc elteltével drasztikusan csökken, így ez igazából versenyfutás az
idővel.
Szintén
fontos lépés, hogy a túra megkezdése előtt az otthon maradt családtagunkat,
ismerősünket tájékoztassuk a túra útvonaláról és a tervezett menetrendről.
Ugyancsak fontos a terep megfelelő ismerete. A legveszélyesebb helyek a
szakadékok és a vályúk, valamint a sziklafalak lábánál lévő területek,
különösen a szélvédett lejtőkön, ahol gyakran alakulnak ki instabil hórétegek.
Ezzel ellentétben az összefüggő erdőkkel borított lejtők jóval
biztonságosabbak.
Ha közeledik
a lavina
Ha
azon a lejtőn ahol tartózkodunk, hirtelen elindul egy lavina, tudatában kell
lennünk annak, hogy abból szinte lehetetlen kijutni, ha már elindult felénk.
Különösen igaz ez akkor, ha túl közel vagyunk a közepéhez, vagy ha túl későn
észleljük, és már nincs idő kimenekülni belőle. Röviddel a lavina megindulása
előtt azonban erős dörgés figyelmeztet minket. Ezért aztán bármilyen jók is a
körülmények, néha nézzünk körül és hallgassuk meg, nem történik-e valami
körülöttünk. Ha elég messziről észleljük a lavinát, akkor talán van esély a
menekülésre. Ha meghalljuk a lavina jellegzetes dörgését, próbáljunk meg
elbújni a legközelebbi nagyobb sziklatömb mögé, kerüljünk minél távolabb a
vályúktól és azok szájától. A hó ilyenkor olyan, mint a víz, megtalálja a
legkönnyebb utat, és közvetlenül abban rohan lefelé. Ha nyilvánvalóvá válik,
hogy elsodor minket a lavina, csatoljuk le lábunkról a síléceket, mert azok úgy
viselkednek, mint egy horgony, lehúznak minket a hótömeg aljára. Próbáljunk meg
a mozgó hótömeg felszínén maradni, próbáljunk meg „úszni” a havon. Ha
lehetséges, próbáljuk meg lábunkat a lavinára merőlegesen mozgatni.
Téli
felszerelésünk alaptartozéka a lavina jeladó, a lapát és a szonda. A lavina
jeladó rádióhullámokat bocsájt ki, és segít megtalálni a hó alatt rekedt
társainkat. Ezeket már a túra elején be kell kapcsolni, és adás üzemmódba kell
helyezni. Öltözzünk melegen, lehetőleg több vékony rétegben. Szánkat és
orrunkat símaszkkal vagy sállal védhetjük.
Ha
lavinába kerültünk
1.
Próbáljunk meg a lavina szélén, vagy egy biztonságos helyen maradni, ahol
kisebb a sebessége és az intenzitása.
2. Ha
nem tudjuk elkerülni a lavinát, azonnal szabaduljunk meg a sílécektől és a
túrabotoktól, és próbáljunk meg a lavina felszínén maradni.
3.
Próbáljunk úszni a hó felszínén, mozgassuk a lábainkat, próbáljunk
megkapaszkodni a kiálló tárgyakba.
4.
Térdünket húzzuk a mellkasunkhoz, kezünket tegyük az arcunk elé és csukjuk be a
szánkat.
5.
Minél mélyebbre kerülünk, annál kevesebb az esélyünk a túlélésre.
6. Ha
úgy érezzük, hogy a lavina hamarosan megáll, enyhén behajlított karunkat
tartsuk az arcunk előtt, próbáljunk meg létrehozni egy kis buborékot, így a
lavina megállása után lesz egy kis üres tér az arcunk előtt.
7.
Próbáljunk meg nyugodtak maradni, hinni kell benne, hogy megtalálnak minket.
Spóroljunk az energiával és az oxigénnel. A lavinabalesetben elhunytak 75 %-a
fulladás, 10 % hipotermia, 10 % mechanikai sérülés, 5 %-a pedig más okok miatt
veszíti életét.
8. Csak
akkor próbáljunk meg kiabálni, amikor közvetlenül magunk felett meghalljuk a
mentőket.
Ha
kívül maradtunk a lavinán
Azok,
akik olyan szerencsések voltak, hogy nem sodorta el őket a lavina, ne veszítsék
el a lélekjelenlétüket. Ha szem előtt tartjuk az alábbiakat, esélyt adunk a hó
alatt rekedteknek a túlélésre.
- A
lavinát észlelve kiáltással figyelmeztessük társainkat a veszélyre.
-
Legyünk óvatosak, győződjünk meg róla, nincs-e további veszély.
-
Biztonságos helyről gondosan kövessük szemmel az áldozatok mozgásának irányát a
lavinában, majd a lavina megállása után jelöljük meg lavinába kerülésük helyét.
- A
lavina megállás után állapítsuk meg, hány ember van eltemetve.
A
túlélés fázisai
A
lavinában eltemetett társaink túlélése szempontjából az időnek nagyon nagy
jelentősége van.
1.
szakasz: kb. 15 percig tart. Ebben a szakaszban általában van elég levegő, elég
jók az esélyek a túlélésre.
2.
szakasz: fulladás – ez kb. a 45. percig tart, eddig van az eltemetettnek
tartalék oxigénje. Ezt az időszakot csak akkor lehet túlélni, ha van elég
levegő.
3.
szakasz: hipotermia – 90 perc után a túlélési esély meredeken csökkenni kezd.
Ha az eltemetettnek van is elég levegője, a testét körülvevő hó hőmérsékletének
következtében teste gyorsan hűlni kezd.
Néha
hiába van a betemetettnek elég levegője, és hiába találják meg elég gyorsan, a
lavina sodrásában olyan mechanikai sérüléseket szenvedett, amelyek miatt nem
éli túl a lavinát. Ezek általában súlyos törések és fejsérülések.
Összegzés
Annak
ellenére, hogy a lavinák valóban veszélyesek, vannak olyanok, akiknek sikerült
ezt túlélni. Saját szavaikat idézve mindezt úgy élték meg, hogy másodszor
születtek. Milyen érzésekkel, tapasztalatokkal élték túl a lavinát? Vojtěch
Motl hegymászót az Alpokban ragadta el egy lavina. Elmondása szerint esélytelen
volt, hogy bármit tegyen megmenekülése érdekében, a lavina sebessége
megdöbbentő volt. Nem felejtette el azonban, hogy bukfencet kell csinálni a
hóban, néha a hátán feküdt, néha a hasán, néha látott valami fényt, aztán csak
a sötétséget. A lavina összepréselte az arcát, eltörte a kezét, majd
elvesztette az eszméletét, majd amikor ismét eszméletre tért, a lavina már
állt, és ő a hó felszínén feküdt. Hatalmas szerencséjének köszönheti, hogy a hó
felszínén maradt. Saját szavait idézve úgy érezte, hogy a zuhanás soha nem ér
véget. Tény, hogy a lavina kb. fél percig tartott.
Összegezve
tehát bár vannak jó elméletek, hogyan kell viselkedni a lavinában, az is tény,
hogy a túlélést tekintve összességében sok az előre nem látható, ismeretlen
tényező. Az a legjobb, ha soha nem kerülünk ilyen szituációba. Mindazonáltal a
téli sportok nagyon népszerűek, és hiba lenne nem kihasználni a tél adta
lehetőségeket.
