Az októberi hosszú hétvégét Julcsival kettesben ezúttal is a
Lengyel-Tátra fővárosában, Zakopanéban töltöttük. A három napos kirándulás
középső napjának délelőttjén felkerestük a közeli Nowy Targ mai napig népszerű
kirakodóvásárát, késő délután az ugyancsak Zakopane közelében található
Szaflary termálfürdőjében lazítottunk, e két program közé azonban kényelmesen
befért egy rövid túra a Kuźnicéból kényelmes túrával elérhető
Gąsienica-völgybe.
A piacozás után valamivel déli 12 óra előtt indultunk
Kuźnicéból (1010 m). A Gáspár-csúcsra közlekedő felvonó alsó állomásán ekkor
már hosszú, a nyári idényre emlékeztető sor kígyózott, így gyorsan letettünk arról
a „B” verzióról, hogy egy laza őszi felvonózással szétnézzünk a főgerincen.
Ehelyett inkább a már sokszor bejárt, jól ismert, de megunhatatlan
Gąsienica-völgy középső részén található Murowaniec menedékház (Schronisko
Murowaniec, 1500 m) felé indultunk.
Utunk első része az őszi napfényben fürdőző
Lengyel-Jávor-völgyben vezetett, melynek alsó részén egykori pásztorkunyhók
emlékeztetnek a múltban itt folytatott pásztorkodásra. A nyitott völgy nyugati
oldalán egyenletesen emelkedik a sárga jelzésű turistaút, majd egy
pihenőpadokkal ellátott éles kanyar után magas fenyők között folytatódik,
egyúttal sziklásabbá és meredekebbé válik az addig inkább kavicsos ösvény.
![]()
A padok feletti, szinte egész nap árnyékban lévő rövid
szakasz a téli körülmények között fokozott óvatosságot igényelt, később azonban
ismét száraz sziklákon lépkedtünk. Nagyrészt árnyékos, kisebb részeken viszont
napsütötte hegyoldalon emelkedtünk felfelé, amíg meg nem érkeztünk arra a
pontra, amelyről szép kilátás nyílik a mögöttünk hagyott Lengyel-Jávor-völgyre,
valamint a völgyet keletről határoló gerincre, melyen a kék jelzésű turistaút
halad. Innen már az eddiginél enyhébben, de továbbra is egyenletesen emelkedik
az út egészen a Király-púpi-nyereg (Karczmisko, 1499 m) nevű pontig, ahol
ösvényünk összefut a szinte párhuzamosan érkező kék jelzéssel.
![]()
A nyereg az út első olyan pontja, ahonnan láthatóvá válnak a
Gąsienica-völgyet övező hegygerincek. Mi is megörökítettük a látványt, majd a
Király-réten (Królowa Rówień) át egy darabig még emelkedtünk, hogy a végén
aztán leereszkedjünk a nyereggel szinte teljesen azonos tengerszint feletti
magasságban lévő Murowaniec menedékházig. Ahogy közeledtünk a nagy területű
havasi tisztás (régies nevén szécs) felé, egyre jobban kinyílt a látóhatár. A
napsütéses, szélcsendes idő egyre többször megállásra késztetett bennünket,
ilyen helyzetben nehéz eldönteni, hogy csak magunkba szívjuk és elraktározzuk,
vagy a fényképezőgépeinkkel meg is örökítsük a látványt. Mi mindkettőt
igyekeztünk megtenni, így lassult a tempó, ennek ellenére délután 2 órakor
megérkeztünk a menedékházba.
![]()
A lehető legjobbkor érkeztünk, hiszen az étteremben addigra
már lement a déli roham, így sorban állás nélküli, gyors kiszolgálásban volt
részünk. Nem sokat időztünk azonban a hangulatos menedékházban, a szép idő
visszacsábított minket a szabadba. Ez azért nem jelenti azt, hogy azonnal
vissza is indultunk, hiszen a menedékház közelében hosszú perceket töltöttünk
még fotózással, nézelődéssel. Távolról és közelről is lefotóztuk a
Gąsienica-Fekete-tó katlanát határoló, legendás Sas út (Orla Perć) innen tisztán
látható gerincútjának főbb magaslatait, mint pl. a Zerge-hegyet (Kozi Wierch)
és a Gránát-csúcsokat (Granaty). Panorámafotók ugyanúgy készültek, mint téli a
családi albumba szánt portrék. Sötétzöld fenyvesekkel és a közöttük itt-ott
felbukkanó őszi színekkel keretezett fotók elkészítése után elindultunk
visszafelé, de néhány méter után a tisztáson álló egykori pásztorkunyhók,
valamint az innen elénk táruló látvány gyorsan újabb megállóra késztettek.
![]()
Miután mindent és minden szögből lefotóztunk, most már tényleg
visszaindultunk, mégpedig ezúttal végig a kék jelzésű ösvényt követve. A
Király-púpi-nyeregig időnként még meg-megálltunk, kihasználva a délutáni
napfény utolsó sugarait, a nyeregtől viszont az út nagy része már a gerinc
árnyékos oldalán vezetett. A kék jelzésű turistaút távja szinte méterre azonos
a felfelé választott sárga jelzéssel, ez az útvonal azonban meredekebb emelkedő
nélkül, egyenletesen ereszkedik le Kuźnicéba. A felső részén a gerincen, majd
hosszan az erdőbe vezető, jól kiépített úton valamivel fél 5 előtt érkeztünk
meg túránk kiindulópontjára, ahol a felvonónál ekkor már természetesen nyoma
sem volt a délben tapasztal kígyózó soroknak.
![]()
Egy olyan túrát sikerült bejárni, amelyet mindenkinek bátran
ajánlhatok, aki hosszabb-rövidebb időt tölt Zakopanéban, vagy annak környékén,
és nem fér bele a napjába egy egész napos magashegyi túra. Ez a túra minden
évszakban kitűnő lehetőség arra, hogy azok is testközelből megismerjék a Tátra
sziklavilágát, hatalmas völgyeit, félelmetes sziklafalait, napfényben fürdőző
csúcsait, hangulatos menedékházait, akik bármilyen okból nem vállalkozhatnak
nehezebb magashegyi túrára.
Lejegyezte: Nagy Árpád
