November 19-én lesz
11 éve, hogy a Magas-Tátrában hatalmas pusztítást végzett egy emlékezetes
szélvihar, melynek során elpusztult mintegy 2,8 millió köbméter fa. A vihar 12.600
hektáron, hozzávetőlegesen 50 km hosszú és helyenként 5 km széles sávon, 700 és
1350 méter tengerszint feletti magasság közötti sávban pusztított. Nem ez volt
azonban az első, és azóta már tudjuk, hogy nem is az utolsó, a Magas-Tátrát
sújtó, nagy károkat okozó szélvihar. Szinte napra pontosan 89 évvel korábban, 1915.
november 18-án egy, a 2004-es viharhoz kísértetiesen hasonló szélvihar csapott
le a Tátrára, elsősorban Ótátrafüred és Újtátrafüred környékére. Abban a viharban
elpusztult 1266 hektár erdő, megszűntek a sűrű, vadregényes fenyőerdők, a
legendás tátrai rengetegből kopár, mellmagasságú tuskókkal tarkított
hegyoldalak maradtak. Erről az éppen 100 évvel ezelőtt bekövetkezett
szélviharról ezt olvashatjuk az Erdészeti Lapok 1916. májusi számában:
![]()
„A Magas-Tátrában,
ahol eddigelé területben kimutatható széldöntvény mondhatni ismeretlen fogalom
volt, 1915. évi november hó 18-án a szélvihar összefüggően 2000 kat. holdnyi
terület fatömegét döntötte halomra. A tátrai erdők katasztrofális
megsemmisülése egész nap végbemenő rombolás műve volt. A szélvihar hajnali 5
órakor tört ki s egész napon át dühöngve csak késő éjszakán csendesedett le.
Főiránya, amint a széldöntések fekvéséből megállapítható, északi volt. Az észak
felől jövő szél évtizedeken át a tátrai erdőkben érezhetőbb kárt nem okozott,
mert elérve a Tátra csúcsait, az erdők felett zúgott el és hatását csak a
völgyben éreztette. Jelen esetben azonban csak a csúcsokról mintegy 90°-nyi
szög alatt óriási elemi erővel csapódott le a Tátra déli lejtőjén elterülő
erdőségekre, minden alkalommal az erdőből fokozatosan egy-egy pasztát teritvén
le, pusztító munkáját folytatva mindaddig, míg az egész 2000 kat. hold
törzsállománya egymáson feküdt. A szél fokozatos rombolása mellett bizonyít a
tátrai fürdőtelepeken tartózkodó laikus szemtanuk elbeszélése is. Nevezetesen a
csúcsokról elemi erővel lecsapódó szélhullámok a havat annyira felkavarták,
hogy a tátrai fürdőtelepek úgyszólván egész napon át sötétségben voltak, de ha
a levegőben kavargó hófergeteg egy-egy pillanatra el is ült, lehetett látni,
hogy hol egy-egy nyaraló, hol egyik épületcsoport, hol egy ut- vagy
vasutrészlet, hol pedig egészen ismeretlen, eddig az erdő által eltakart
tájrészletek tűntek elő.
A széltörés okait
kutatva, első pillanatban – különösen Tátrafüred és Alsótátrafüred körül fekvő
malompataki és alsóerdőfalvai erdőknél – a birtokosok által nem szívesen türt
szálalásra kellett gondolni, de miután a szomszédos, szálalással meg nem
bontott, teljes záródású nagyszalóki és izsákfalvai erdők állománya is korra,
fanemre és fekvésre való tekintet nélkül áldozatul esett, a szél- döntés oka
másban keresendő. Tovább keresve az okot, feltételezhetőnek látszott, hogy a
széldöntést az erdőknek a Clotild-ut és az ezzel párhuzamosan haladó villamos
vasút építésével történt megbontása, esetleg a hibás vágásvezetés segítette
elő. De miután beigazolást nyert, hogy ugy a Clotild-ut, mint a villamos vasút
a széldöntés folytatásában fekszik, a vágások vezetése pedig délről észak felé
haladt, ezzel szemben a széltörés északon kezdődött és délen - éppen csak a
vágások szélén egy keskeny pasztát hagyva - végződött, meg- állapítható, hogy a
széldöntést sem üzemrendezési, sem pedig kezelési hiba elő nem segítette.
Felesleges fáradság
volna az okok kutatását tovább szőni akkor, amikor a talaj laza állapota a fák
koronáinak lombozatuk- hoz fagyott vastag hóréteggel való megterhelése mellett
a szél természetfeletti ereje mindent megmagyaráz. Az összefüggő széltörés
határai általánosan ismert pontok szerint nagyjából meghatározva, északon az „Öt
forrás”, délen az Alsótátrafüredre elágazó ut, nyugaton Tátraszéplak és keleten
Szépkilátáson tul terjednek. Hossza légvonalban véve 50, széles- sége 3-0
kilométer. Tengerszinfeletti magasságának felső határa 1200, alsó határa 900
méter.
Tekintve a
széldöntvények nagy tömegét, a jelenlegi nehéz munkásviszonyok mellett kedvező
értékesítésére biztató kilátás kezdetben nem mutatkozott s ezért az árverési
feltételek meg- állapításánál nagy óvatossággal kellett eljárni, nehogy a mai
hadi állapot mellett vevők részéről nem teljesíthető kötelezettségek az
értékesítésre kedvezőtlen hatást gyakoroljanak, esetleg az árverés
meghiúsulását eredményezzék.
A tátrai különleges
viszonyokra való tekintettel, továbbá az árverési feltételeknek a fa mennél
rövidebb időtartam alatti ki- takarítása s a nagy keresletnek örvendő
luczfenyőcserkéreg mennél tömegesebb kitermelése mellett a milliókat képviselő
fürdőtelepek, és magánházak tüzmentesitését is biztosítani kellett.
A fatömeg gyors
kitakarítása csak ugy volt biztositható, ha a széldöntött területen belül a fa
választék szerinti feldolgozása kiküszöböltetik s a rendelkezésre álló összes
munkaerő a szorosan vett kitakarításnál használtatik fel, miért is a termelés
csak szálfa alakjában engedtetett meg.
A fürdőtelepek
tűzveszélytől való védelme érdekében a ki- takarítás sorrendjének megállapítása
a lőcsei m. kir. állami erdő- hivatal, illetve a kezelő szepesszombati m. kir.
járási erdő- gondnokságnak tartatott fenn. Ezen intézkedés azonban csak
annyiban korlátozza a szabad mozgásban a vevőket, amennyiben elsősorban és
lehetőleg a nyári idényig a fürdőtelepek környékét felszabadítani kötelesek
annyira, hogy esetleges erdei tüz a telepeket ne veszélyeztesse,
de ezt nemcsak a tűzveszély távoltartása, hanem a fának a széldöntött terület
közepében haladó villamos vasúthoz való közelítése is indokolja s a
korlátozásnak látszó intézkedést tulajdonképen vevő érdeke is megköveteli.
Mindezeknél nagyobb
gondot okozott a cserkéreg termelésének és számbavételének árverési
feltételekbe való beállítása. A szél- törött luczfenyőegyedek kérge máris
elveszett, remélhető azonban, hogy a széldöntött luczfenyőtörzsek földben
maradt kevés gyökérzetük révén tavaszszal még annyi életerőhöz jutnak, hogy a
nedvkeringés megindul s a kéreg hántható lesz. Azonban tekintve azt, hogy a
széldöntött fatömegnek 70%-a, tehát mintegy 161.000 m3 luczfenyő,
s ennek lekérgezése rövid 8-10 héten belül a mai munkásviszonyok mellett
főképen széldöntött állapotban – amikor a hántási műveletnek lépést kell
tartani a kitakarítással – teljes lehetetlenség, előrelátható, hogy
50-60.000 q luczfenyőkéregből a rendelkezésre álló összes munkaerőnek
a kéregtermelésnél leendő felhasználása mellett is a nyári két hónap alatt
legfeljebb 20-30% lesz kitermelhető.
A cserkéreg termelésre,
amint tudjuk, nagy befolyással van az időjárás s tekintettel a Magas-Tátrában
nyáron bekövetkezni szokott esős időjárásra, a cserkéreg számbavételére és
átadására vonatkozólag olyan eljárásról kellett gondoskodni, amely számbavétel
gyors foganatosítása mellett mennyiség tekintetében is legalább elfogadható
adatokat szolgáltat. Miután pedig az űrmértékbe való rakás és kötegelés nagy
munka- és időpazarlás ellenére sem szolgáltat megnyugtató adatokat, a suly szerinti
számbavétel mellett kellett állást foglalni. Igaz, hogy a szorosan vett suly
szerinti számbavétel sem mondható gyorsnak s éppen ezért az árverési
feltételekben megállapított eljárásnál a a suly csak annyiban játszik szerepet,
amennyiben az első száraz és szállításra alkalmas rakásokból próbamérések utján
egy folyó- méter átlagos súlya állapittatik meg s a rakatok átadása tulajdon-
képen folyóméter szerint történik. Visszaélések megakadályozása végett a
próbamérés bármikor megismételhető.
A természet mintha
anyagi kárpótlást akart volna nyújtani az okozott veszteségért: ugy a fa, mint
a cserkéreg nem remélt kedvező értékesítésének kialakulását a téli enyhe
időjárás segítette elő. A tél enyhe lefolyású lévén, a hótakaró sehol sem volt
olyan, hogy annak előnyeit a fának az erdőkből való kiszállításánál ezidén ki
lehetett volna használni és így az amúgy is rendelkezésre álló csekély fuvarerő
mellett a fa ipari feldolgozásával foglalkozó felvidéki iparvállalatokat az a
veszély fenyegette, hogy üzemüket a folyó évben ha beszüntetni nem is, de
lényegesen megszorítani lesznek kényszerítve, holott a tátrai fának
kiszállítását időjárásra való tekintet nélkül bármely időszakban a tátrai
villamos vasút biztosítja. Ez eredményezte azt a nagy érdeklődést, amely nemcsak
hazai, de külföldi czégek részéről is mutatkozott a f. évi január hó 31-én
Szepesszombaton tartott faárverés iránt.
A nagy érdeklődés
azonban a hadügyi kormányzat figyelmét is a tátrai széldöntvényekre irányította
s az árverés után pár napra a m. kir. honvédelmi minisztérium erdőépitési
igazgatósága az összes tátrai széldöntött fatömeget hadi czélokra lefoglalta. A
hadügyi kormányzat eme intézkedése nagy fordulópontot jelent a tátrai erdők
széldöntvényeinek kitermelésében, mert most már ugy a fa, mint a cserkéreg
gyors és intenzív kitermelésének biztosítása mellett remélni lehet, hogy a
tátrai erdők felújítása is rövid idő múlva kezdetét veheti.
Irta: Zimann
Ede m. kir. erdőmérnök
