![]() |
| A Tengerszem-csúcs felé. Fotó: Wojciech Pigóra |
Egyre több turista
indul a hegyekbe edzőcipővel a lábán, amely a tapasztalt turistáknak gyakran
mosolyt, vagy kárörvendő kifejezést csal az arcára. Az ember elgondolkodik,
hogy ezek az emberek nem ismerve a szélsőséges hegyi körülményeket kellően
bátrak és bíznak önmagukban, vagy ez egyszerűen csak a gondatlanságuknak és a
butaságuknak köszönhető. Ugyanakkor az a kérdés is felmerülhet, hogy a tátrai
turistautakon szükség van-e profi túracipőre? Sok „rendszeres Tátra-járó”
gyakran okosabbnak és tapasztaltabbnak tekinti önmagát másoknál. Ezáltal
felhatalmazva érzik magukat, hogy bírálják vagy kommentálják mások
felszerelését, vagy ruházatát. Az viszont tény, hogy ha valaki fürgén halad
sportcipővel a lábán, az nem teszi őt olyan kevésbé tapasztalt laikussá, akinek
nem fontos az élete és egészsége. Erre tökéletes példa a Tátra turistaútjain
gyakran feltűnő hegyi futók, vagy a lengyelek világszerte ismert sífutónője, Justyna
Kowalczyk, aki sportcipőben futott fel a Zawratra.
Hegyi túrára indulva
elsősorban saját kényelmünket és biztonságunkat kell szem előtt tartani. A
túracipőnk elsősorban legyen vastag talpú, amelyen keresztül talpunk nem
érzékel minden apró kavicsot. Jó, ha stabilan tartja a lábat és a bokát,
ezáltal biztosabban tudunk lépkedni a nehéz terepen. Ezt azonban nem csak a
drága pénzért vásárolt professzionális túracipők tudják biztosítani. Elvégre ha
valaki egy jól záródó sportcipőben érzi magát a legjobban és legkényelmesebben,
nem diszkriminálhatjuk őt a Gáspár-csúcsra vezető túra során.
![]()
Az olyan
turistautakon, mint pl. az Alsó eredi úton, a Nosalra Kuźnicéból, a Halastóhoz
vezető hírhedt aszfaltúton, vagy a Kościelisko- és a Chochołowi-völgyben vezető
útvonalakon nem meglepő a szandálban és sportcipőben kirándulók látványa. A
felháborodás és a pikírt megjegyzések csak akkor jelennek meg, ha ilyenekkel
pl. Giewont közelében, a Vörös-hegyeken, vagy a Halastótól a Lengyel-Öt-tó
völgyébe vezető útvonalakon találkozunk. Vajon jogosan? Ezek az útvonalak azért
nem olyan veszélyesek és nehezen járhatók.
Teljesen más a
helyzet, ha bármilyen edzőcipőben túrázó „bátor” turistával a Sas úton
találkozunk. Ott azért megfelelő lábbeli nélkül nem érdemes elindulni, mert ez
az alsó végtagok, és sokszor nem csak azok súlyos sérülését okozhatja.
A fentiek miatt mindig
érdemes elővenni a józan eszünket, amikor egy bizonyos túrához megfelelő
ruházatot választunk. Miért „főzzük” meg a lábunkat egy meleg túrabakancsban a
Gąsienica-szécsre, a Murowaniec menedékházhoz vezető túra során, amikor ezt az
utat gond nélkül megtehetjük edzőcipőben is. Ha azonban igényes, és
potenciálisan veszélyes túrát tervezünk, mindenképpen megfelelő cipőben
induljunk útnak. Végül is a cipő ne csak kényelmes legyen, és kellő szabadságot
biztosítson a lábunknak, hanem a biztonságos és stabil lépést is lehetővé
tegye.
