Szubjektíven a Sas útról (Orla Perć) Hír

Nagy Árpád

2015/07/24

Hirdetés

Sas út. Ki ne hallotta volna ezt a nevet? Minden fülnek ismerősen cseng, hogy ez a legnehezebb jelzett turistaút a Tátrában, hogy pokolian nehéz, hogy tele van láncokkal és egyéb fémeszközökkel, és hogy rendszeresen fordulnak elő arrafelé balesetek. De fel a fejjel! Szeretném megmutatni, hogy a dolog nem olyan szörnyű, mint amilyennek egyesek lefestik. Egyetértek azzal, hogy ez egy nagyon nehéz útvonal, de ugyanakkor úgy gondolom, hogy megfelelő körülmények között a legjobb úti cél a felkészült turistáknak. Végül is ez egy jelzett turistaút, amely nyitott a nyilvánosság előtt, nem csupán a képzett hegymászók használhatják.

Mielőtt azonban meglincselnének érte, gyorsan hozzáteszem, hogy mielőtt valaki a Sas útra indul, mindenképpen érdemes (sőt, szükséges) hogy könnyebb, hasonló útvonalakon szerezzen némi tapasztalatot. Ki kell próbálni magunkat pl. a lengyel oldalról a Tengerszem-csúcsra (Rysy), a Svinicára (Świnica) vagy a Zawrat-hágóra (Zawrat) vezető láncos utakon. Nem okoz nehézséget a kitett terepen történő túrázás? Nos, akkor rajta, irány a Sas út! Ha korábban tapasztalatokat szereztünk nehéz terepen, ha nem félünk a magasságtól és a kitett tereptől, ha megfontoltak és óvatosak vagyunk, ha jók az időjárási körülmények – ezek a tényezők együttesen szinte garantálják a Sas úton a biztonságos túrázást. Szinte, mert balesetek történhetnek, és történnek is…

Rendszeresen túrázom, ha úgy tetszik megszállottan, de nem mászom hegyet, nem sportolok naponta. Nekem személy szerint nem okozott különösebb gondot a Sas út, igaz, néhány helyen szükség volt egy kissé nagyobb energiát követelő gimnasztikára, de ez legtöbbször magasságomnak volt köszönhető. Ne feledjük azt sem, hogy száraz időben jártam végig az útvonalat, és korábban más útvonalakon kellően megedződtem, így a kitettség és a szakadékok nem voltak rám túl nagy hatással. Igaz, hogy mély benyomást tesz rám, de soha nem félek a kitett helyeken. Tárgyilagosan azt mondhatom, hogy ez az útvonal valóban nehéz, kedvezőtlen időjárási körülmények között pedig extrém nehéz. De azért nem fogom démonizálni, sem aláásni a legendáját.

Akinek félelmei és aggodalmai vannak a Sas úttal kapcsolatban, annak azt javaslom, hogy kezdje a Sas úttal való ismerkedést a Gránátokkal (Granaty). Véleményem szerint ez a gerinc legegyszerűbb része, ráadásul rövid is, így ha menetközben rájövünk, hogy ez nem való nekünk, gyorsan le lehet ereszkedni a Gąsienica-szécs (Hala Gąsienicowa) felé. Következő lépésnek a Buczyna-toronyokat (Buczynowa Turnia) javaslom, vagy pedig az Északi-Gránát-csúcs (Zadni Granat) – Kereszt-nyereg (Krzyżne) közötti szakaszt. Azt hiszem, a Sas út legnehezebb része a Zawrat-hágó (Zawrat) – Zerge-hegy (Kozi Wierch) közötti szakasz.

Az útvonalnak a fenti, teljesen szubjektív megítélése optimális időjárási körülményeket feltételez. Ne feledjük azonban, hogy az időjárási körülmények romlásával együtt a nehézségek nagyon gyorsan meg tudnak növekedni! A szikla csúszóssá és alattomossá válik, melyen nagyon könnyen megcsúszhatunk, a nem biztosított szakaszon és a szakadékok keresztezésekor nem nehéz kicsúszni. Ha a Sas útra készülünk, fokozottan figyeljünk oda a várható időjárásra!