Három nap a felső szférában: két hegyi menedékház, két meredek hágó, két
festői völgy és egy impozáns csúcs. 2009-ben voltam először a
Magas-Tátrában, a 11 éves Olivérrel, vezetővel, szervezett úton. Jól
hangzott a Csontváry-festményekből ismert Tarpataki-völgy, valamint a Vörös-torony-hágó,
a helyszínen ámultam-bámultam, lenyűgözött a hely. Azóta többször is
jártam a Magas-Tátrában, egyik kedvenc európai hegységem. Idén Gabival elmaradt
a Dolomitokba, a Sellára tervezett via ferrata túránk, ezért augusztusban olyan
helyet kerestem helyette, amivel magam is elbírok, aránylag közel van,
látványos, és a túra közben nem jövünk le a felső emeletről, azaz fent alszunk
a csúcsok alatt legalább két napig. Adta magát a Tátra,
méghozzá az öt éve (félig) bejárt útvonal: a Tarpataki-kör, a Kis-Viszoka
csúccsal és a Rovátka hágóval kiegészítve. Két turistaházzal: az egyik a
legnépszerűbb, legmagasabb, a Téry ház, a másik a régebben leégett, azóta
újraépített Rabló ház, mindkettő 2000 méteres magasság körül.
Gyorsan leszerveztem itthonról a
szállást, félpanzióval, hogy az ennivalót ne cipeljük. Új úton mentem a
kocsival, mert el akartam kerülni mind a magyar, mind a szlovák útdíjas
autópályákat. Salgótarján felett léptük át a határt, majd Rimaszombatot
(Rimavská Sobotá), Tisovec-t és Poprádot érintve értünk be Ótátrafüredre (Stary
Smokovec, 1000 m). Rövidebb, gyorsabb és olcsóbb volt bármelyik eddig kipróbált
autóútnál. Délután három körül indultunk neki a hegynek. Mehettünk volna a
siklóval is, de úgy gondoltam, hogy az 5,5 eurós parkolódíjjal kiköltekeztük
magunkat a szlovák infrastruktúra-fejlesztés javára. Amúgy is csak fél órányi
séta visz fel a Tarajkára (Hrebienok, 1263 m), utunk első állomására. Mielőtt
ráfordultunk a Kis-Tarpataki-völgyre (Malá Studená doliná), végigmentünk az
erdőn a piros jelzésen a Zamkovszky menedékházig. A látvány siralmas volt,
mintha atomtámadás pusztított volna. A szélvihar tíz év alatt kétszer kaszálta
le a lucfenyvest, a kidőlt fákról pedig elszaporodtak a falánk szúk, egyre
kevesebbet hagyva az erdőből. Bízzunk abban, hogy egyszer újraéled.
