Olyan szerencsés kimenetelű és nem
annyira szerencsés balesetek, mentések egyaránt nem ritkák az utóbbi években,
melyek egyértelműen az adott túra nem megfelelő időzítésből eredtek. Noha
vissza nem tekerhetjük az idő kerekét, de a hegyekbe ezután indulók számára még
nem késő tisztázni, mit is jelent a gyakorlatban ez a bizonyos időzítés ill.
túraszezon.
Kis hazánk még kisebb hegyei közt is
kerülhetünk bajba. Egy figyelmetlen lépés a vízmosásban és kiderül, hogy
távolságok bizony nálunk is vannak. Ha pedig véletlen vagy szándékosan otthon
hagyott esőkabátunk örömére kifogunk egy felhőszakadást a gerincen, máshogy
vélekedünk majd arról a mondásról, miszerint „nincs rossz idő, csak rosszul
öltözött turista”. A havazás, köd és korai sötétedés hármas kombinációja
szintén nem a komfortérzetünket hivatott növelni, s ha még csúszósak is az
utak, minden körülmény biztosított ahhoz, hogy akár a Börzsöny vagy a Mátra
veszélyes vadonná változzon számunkra.
Felelőtlenül éppen ezért itthon se
nagyon érdemes túrázni indulni, a magashegyek veszélyei mégis
összehasonlíthatatlanul komolyabbak. Az erdőhatár felett más világ, szigorúbb
törvények uralkodnak. Az év nagyobbik részében a hó az úr, mely több méter
vastag takarójával hónapokra elrejti előlünk az ösvényeket, síléc nélkül
járhatatlanná teszi a felsőbb régiókat, és lavinákkal fenyegeti még az alsókat
is. A Kárpátok és az Alpok hegyláncainak csábító, titokzatos vidéke alig néhány
hónapon át mutatja felénk barátságos arcát. Terveink legyenek bármilyen
nagyratörőek, megvalósításukhoz ezt a rövid időszakot kell megcéloznunk. Legyen
szó menedékháztól menedékházig tartó vándorlásról, csúcsmászásokról, via
ferratákról vagy klasszikus sziklatúrákról, érdemes alkalmazkodnunk a természet
éves ciklusához, körforgásához, különben vállalkozásunk sikerének az esélyeit
is alaposan lerontjuk és ezen felül még bajba is nagyságrendekkel könnyebben
kerülhetünk. Márpedig az kinek hiányzik…
Vannak azonban a szokásosnál
kiemeltebben veszélyes időszakok. Ilyen a nyári szezon kezdetének környéke és
az ősz egy bizonyos része is. Ősszel az első komolyabb havazás ideje és az azt
követő napok tartoznak ide, amikor gyakran már nem bír teljesen elolvadni a hó.
Az árnyékos oldalakon laza állapotban marad meg, melyben nem tud megkapaszkodni
a bakancsunk. A naposabb részeken viszont pont annyit olvad, hogy utána
lefagyva, jeges felszínen kelljen közlekednünk. A meredek hegyoldalak, kitett
párkányok, sziklás útszakaszok viszont többnyire „normál” körülményekre lettek
optimalizálva (esetenként biztosításokkal ellátva), ilyenkor fokozott
kockázatot jelenthetnek. S ezzel gyakran csak menet közben szembesülünk, mikor
már késő veszélytelenebb útirányt vagy akár teljesen más túracélt választani.
![]() |
| Nyár elején ez is veszélyforrás lehet |
A nyári szezon elején sem húzható
egyetlen világos határvonal, helyszíne és útvonala válogatja. A téli hómezők
maradványai azonban a tájékozódásra és a közlekedésre szintén nehezítő hatással
vannak, érdemes csak akkor nekivágni egy túrának, ha már biztosan elolvadtak. S
noha ez egy via ferratán vagy más, mászást jelentő útvonalon hamar be szokott
következni, ne felejtsünk el gondolni a lemeneti útra is! A július és az augusztus,
valamint gyakran még a szeptember az a néhány hónap, amikor a legesélyesebb a
kedvező viszonyok megléte. Persze ez nem jelent kizárólagosságot, de ha
biztosra akarunk menni, ekkor tehetjük leginkább meg. Az aktuális időjárás
ilyenkor is beleszólhat, ez azonban már egy másik, objektív tényező, ami minden
túrán jelen van. Összefoglalva, kétfelől is megközelíthetjük a kérdést.
Az egyik módszer az, ha nyári
körülményeknek egyszerűen a július 1.
és szeptember 30. közti időszakot tekintjük. Ez több okból is
finomítást igényel, hiszen a hó nem egyik napról a másikra tűnik el, vannak
árnyékos folyosók és hűvösebb katlanok, ahol még augusztusban is virít
kisebb-nagyobb – akár veszélyes – mennyiségben. Aztán ahogy megyünk bele a
szeptemberbe, megint csak egyre gyanúsabbá válik a helyzet, lásd fentebb.
Természetesen nyáron se ritka madár a magaslatokon a gyakran tetemes mennyiségű
hóval beköszöntő átmeneti lehűlés, az időjárás ritkán igazodik pontosan az
elméleti szezonális határokhoz. A hegyekben nekünk kell alkalmazkodni a
mindenkori körülményekhez, mert panaszkönyvnek és reklamációnak itt bizony
helye nincsen!
A másik megközelítés valamivel
biztosabb. Ennek lényege az, hogy rugalmasabban tervezünk és csak az előzetes tájékozódást követően határozzuk
el egy túra végleges időpontját. Jóllehet ez nagyobb társaságok és fixen, jó
előre összeállított túranaptárak esetében alkalmazhatatlan, viszont – ha mégis
szóba jöhet – kétségtelenül nagyobb biztonságot és a sikeres túrára is több
esélyt jelent, mintha szigorúan a naptárhoz ragaszkodva döntenénk egy esemény
dátumát illetően.
Két tervezési-szervezési irány
körvonalazódik tehát. Az egyesületi, nagyobb közösségi túrákat az első módszer
szerint helyezzük el az éves tervben, de ezek legfeljebb a gerincét adják az
aktivitásunknak. A kisebb kört érintő, mozgékonyságra több perspektívát adó
hétvégi vagy hasonló jellegű, rövidebb eseményeket ugyanakkor improvizatív
módon szervezzük meg. A fentiek figyelembevételével előálló hosszabb magashegyi
uborkaszezonban pedig keljünk útra nyugodtan hazai tájakon is, mert érdemes!
Látnivaló bőven akad, s a megszerzett vagy tovább növelt kondíciónkat
magashegyen is kamatoztatni tudjuk majd…
(Az írás a Turista Magazin 2012/07.
számában jelent meg, de – sajnos – továbbra is aktuális)
