![]()
350 évvel ezelőtt, 1664 júliusában id.
Buchholtz György (1643-1725) későbbi felkai evangélikus lelkész, amikor
Mateócon diákoskodott, Toperczer György nagyszalóki lelkész, nyolc diáktársa,
valamint egy orvvadász vezetése mellett, tudás- és kalandvágytól vezérelve a
Tarajkáról a Szalóki-gerinc mentén megmászta a Nagyszalóki-csúcsot. Bár tizenegyen
(más források szerint tizenheten) indultak a csúcs meghódítására, de csak hárman
(más forrás szerint négyen, név szerint Buchholtz György, Jani Márton szepesszombati
kántor, Veiszer Márton diák és a vadorzó) jutottak föl a csúcsra, a többiek az
út során kidőltek a sorból, és inkább visszafordultak. Ez volt a második
tátrai csúcs, amelyet megmásztak, és az 1703-tól íródott családi krónikában fennmaradt
leírás szerint a túra három napig tartott. A három napos út első napján a mai
Ótátrafüreden található Savanyúvíz-forrást érintve a Tarajkáig mentek, és ott
aludtak. Másnap a Királyorrig jutva hatan elfáradtak és lemaradtak. Menet
közben még ketten feladták, így végül Buchholtz három társával együtt jutott
fel a csúcsra, ahonnan harmadnap érkeztek vissza.
Fennmaradt egy tőle származó leírás,
amelyet 1719-ben, 77 éves korában vetett papírra. Bár ez a Das weit und breit erschollene Ziepser-Schnee-Gebürg (A messze
földön híres Szepesi-Havas-hegység) c. leírás igen részletesen mutatta be a
hegységet (sok egyéb adat mellett ebben a műben lettek először feltüntetve a
Tátra magassági régiói), sok hatása nem lehetett a Magas-Tátra feltárására,
mivel csak 180 év elteltével, 1899-ben, Lőcsén jelent meg nyomtatásban. Ennek
oka, hogy ezt a művet elveszettnek hitték, mígnem Weber Rudolf tanár meg nem
találta a Nemzeti Múzeum könyvtárában. Ez a mű tekinthető az első
Tátra-leírásnak, tanúsága szerint a szerző ismeri a hegység legjellegzetesebb
csúcsait, völgyeit és tavait, valamint említést tesz a savanyú-forrásról,
amely köré több mint száz évvel később Tátrafüred létesült. Ebben a műben
olvashatunk először a Tátra régióiról (rét, erdő, törpefenyő, sziklák). A leírás
mellé Berzeviczy István készített egy kb. 140x21 cm méretű, az említett
régiókat is ábrázoló panorámaképet, amely Kakaslomnicról tekintve ábrázolja a
hegységet, ám ez a panoráma sajnos elveszett.
Forrás: Nagy Árpád: Tátrai túrák;
Neidenbach Ákos: A magyar Tátra-kutatás apostolai
