![]() |
| Fotó: Fenyős Zoltán |
A Tátra és egyúttal a Kárpátok
legmagasabb csúcsa a Gerlachfalvi-csúcs, amely a főgerinctől déli irányba
elágazva 2655 m magasságot ér el. A XIX. század első feléig nem ezt a csúcsot
tartották a Magas-Tátra legmagasabb csúcsának, pontos magassága csak 1839-ben
lett megállapítva, Ludwig Greiner mérései által. A csúcs első megmászója 180 évvel ezelőtt, 1834 nyarán sógorával, a
felkai Gellhof Jakabbal, a nagyszalóki Spitzkopf Márton molnárral, valamint két
ismeretlen nevű zergevadász társával együtt Still János (1805-1890) alsóerdőfalvai
tanító, a Tátra egyik legjobb ismerője és avatott vezetője volt. Később többen
is maguknak vitatták a csúcs első megmászásának dicsőségét, többek között
Spitzkopf Márton is, ezt azonban nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani. Still
János volt a vezetője a csúcsra irányuló első turistavállalkozásoknak is,
amikor 1872 augusztusában egy Franz Holz nevű diák, majd 1874. augusztus 7-én
Horvay Sámuel teherhordó (később szintén vezető) kíséretében Theodor Steinberg
és Hugo Elsner gnadenfeldi turisták mászták meg a csúcsot.
A korabeli leírások szerint az 1890-es években a csúcs legmagasabb
pontját képező magányos sziklatuskón két kőrakás állott. Ezek egyikét dr.
Déchy Mór állította, aki 1874. augusztus 31-én Döller Antal, Schwartz Pál,
Jozef Schäferling társaságában, Still János vezetővel és Horvay Sámuel
teherhordóval elsőként jutott fel a „Felkai-próba” felől a csúcsra. A csúcson
egy sziklarésben elrejtve egy palackot talált, benne Still János, Steinberg és
Holz névjegyével. Emellett talált egy régebbi eredetűnek vélt palackot is,
amely azonban nem tartalmazott semmit.
Still János előszeretettel vezette a tátrafüredi vendégeket a
Lomnici-csúcsra, ahol 1861-ig nyolcvanszor járt. Az akkoriban kevésbé népszerű
Gerlachfalvi-csúcsra csak 1872-ben vezette fel az első turistát, de ezután a
Tátra legmagasabb pontjára induló túrára a legkeresettebb hegyivezetővé vált.
1874-ben részt vett a Gerlachfalvi-csúcsra vezető új út keresésében. A
Felkai-völgyből a Felkai-próbán keresztül vezető, mi is ismert útvonalat később
róla nevezték el „Still útnak”.
