Ezt a túrát egynaposra tervezzük –
úgy, hogy beleférjen a Csorbai-tó és a Szoliszkó menedékház közötti sífelvonó
működési idejébe. A mintegy 500 méter szintkülönbséget fölfelé mindenképp a
felvonóval kívánjuk leküzdeni. Háromnegyed nyolcra érünk a parkolóba, s mivel
az első felvonó csak fél kilenckor indul, van elég időnk reggelizni és
átöltözni. Korán kelő, lesiklásra készülő, autóik mellett matató hódeszkás és
síelő sporttársak, egy mentőkutyát pórázon vezető férfi, valamint a Hegyi Mentő
Szolgálat kirendeltsége mellett haladunk el, miközben fokozatosan kirajzolódik
előttünk a Szoliszkó-gerinc eleje – rajta egyelőre csak parányi játékkocka a
menedékház.
A felvonón nagyon hideg van, és erős
szél fúj a magasban, viszont a látvány rabul ejti háromtagú csapatunkat: a
kristálytiszta mélykék ég alatt vakítóan fehér hóval fedett lejtők, amerre a
szem ellát. Jó darabon belátunk a Furkota-völggyel szomszédos Malompataki-völgybe
is.
A
menedékház környékén kőkemény hó mindenütt. Néhány síelő készül a lecsúszásra a
már-már viharos szélben, mi pedig a ház mellett a völgy felé vesszük az irányt,
remélve, hogy senki nem vesz észre bennünket. A hóból alig kilátszó, háromnyelvű
tábla ugyanis arról tájékoztat: november 1-je és június 15-e között a
megcélzott turistaút le van zárva. Irdatlan mennyiségű hó van a lábunk alatt,
de szerencsére a felszíne acélosan kemény. A szél süvít, és a völgy sem vár
bennünket tárt karokkal; szinte azonnal olyan meredek lejtőn találjuk magunkat,
hogy egyértelművé válik: innen csak a hágóvasak segítségével juthatunk tovább.
Két kisebb sziklacsoport
viszonylagos védelmében látunk hozzá a felcsatoláshoz. Hamar kiderül, a
részemre kiutalt, kissé régimódi hágóvasak túl keskenyek a bakancsomra. El sem
indultam, és máris itt a túra vége?! Tamással megkíséreljük kézzel feszegetni a
merev acélt, de ez lehetetlen. Felvetem, hogy cseréljünk. Vasa könnyen és
precízen a lábamra kerül, ő viszont ugyanúgy kínlódik az enyémmel; valahogy
mégis felveszi – nem illeszkedik pontosan, de használhatónak tűnik. Elindulunk.
