A Nagy-Kapor-tető (Veľká
kopa, 2053 m) a Liptói-tető tömbjének legmagasabb csúcsa. A csúcs öt
gerinc elágazási pontja, ebből a szempontból csak a Bika-hegy (Bujačí vrch)
előzi meg, bár ennek elsőbbségét egyes térképészek jogosan megkérdőjelezik,
mivel a Bika-hegy oldalgerincei nem a kiterjedt tömb legmagasabb pontján
ágaznak el. A Nagy-Kapor-tető esetében csak a Bredár-nyeregbe vezető nyugati
gerinc elágazási pontja kérdéses, mivel ez a csúcstól kb. 100 m-re található. A
csúcsból elágazó gerincek sorban:
1. Az északkeleti gerinc a Felső-Csendes-nyeregbe vezet,
ez a Liptói-tető főgerincének egy szakasza.
2. A délkeleti váll, amelyet Kusza-gerincnek hívnak, és
amely elválasztja a Garai-völgyet a Türckh’s-völgytől.
3. A délnyugati gerinc a Türckh’s-nyeregbe vezet, szintén
a Liptói-tető főgerincének egy szakasza.
4. A nyugati gerinc a Bredár-nyeregbe vezet, amely mögött
a Bredár-dombok és a Bredár-Harangláb van.
5. Az északnyugati gerinc a Felső-Lovag-nyeregbe vezet,
amely mögött a néhány kiemelkedéssel a Lovag-hegyek hosszú gerince húzódik.
Ha egy csúcsból 5 gerinc ágazik el, akkor alattuk 5
völgynek is lennie kell: ezek a Garai-völgy, a Türckh’s-völgy, a
Kis-Kapor-völgy, az Úr-völgy és a Nagy-Lovag-katlan. A Nagy-Kapor-tetőről e
völgyekbe könnyű, füves hegyoldalak vezetnek le, közülük a legmeredekebb,
néhány jelentéktelen falacskát is magában foglaló hegyoldal az északi, amely a
Nagy-Lovag-katlanba vezet le.
Forrás: Władysław
Cywiński: A Tátra; 11. kötet – Liptói-határhegy (fordította: dr. Futó Endre)
