325 évvel ezelőtt, 1688. november
3-án született Késmárkon ifj. Buchholtz György (1688-1737) evangélikus lelkész,
fizikus és természettudós, aki tudós emberként 1723-tól haláláig a késmárki
líceum rektora volt. Tanítványaival több kirándulást is rendezett a Magas-Tátrába,
1726-ban például a Keleti-Zerge-résen keresztül átkelt a Vörös-tavi-völgyből a Fehér-tavi-völgybe.
Részletesen foglalkozott a Tátra természeti viszonyaival, többek között a
Zöld-tó fenekén keletkező zöld foltokkal, amely jelenséget a feltörő víz alatti
forrásokkal magyarázta.
1723-1727 között egy breslaui tudományos folyóiratban közölte
munkáit és megfigyeléseit a Tátráról, a Szepességről és Liptóról, többek között
meteor- szél-, vihar-, árvíz megfigyeléseit, írt a késmárki földrengésről,
ásványvízforrásokról, az Alacsony-Tátra liptói részének barlangjairól,
madarakról, halakról, valamint 1724-ben és 1726-ban tett két tátrai túrájáról.
Kirándulásainak leírását az 1725-ben Breslauban (a mai Wrocławban) kiadott Relation von der Karpatischen reise, so der
Herr George Buchholz in Käsmark anno 1724 verrichete, besonders vom Grünen See
c. művében, valamint az 1726-ban szintén Breslauban kiadott Dreitägige karpatische Gebürgreise c.
művében adta közre.
Ő rajzolta le 1717-ben a
Magas-Tátrát Nagylomnicról nézve, ez a rajz – melyen 19 csúcsot nevezett meg –
az első ismert tátrai panorámakép, amely a Tátra megismerésének fontos
dokumentuma. Később a hegységben található kőzeteket felhasználva elkészítette
a Magas-Tátra domború tereptérképét is. Ifj. Buchholtz nevéhez fűződik az a
legenda, hogy egyszer fogadásból átúszta a Kőpataki-tavat, s a közepén álló
kősziklába bevéste a nevét. 1937-ben a késmárki líceum és a Karpanthenverein
késmárki szülőházán emléktáblát helyezett el, ezt azonban 1945-ben eltávolították,
majd az épületet 1979-ben lebontották, helyén ma parkoló található.
