Az alábbi útvonal talán az egyik legklasszikusabb túraút a Magas
Tátrában. „Tájilag hálás”, kényelmesen teljesíthető, mégis bepillantást
nyerhetünk a hegység szívébe. Egy nap alatt oda-vissza meg lehet járni vagy
akár kellemes bevezető etap lehet egy több napos tátrai nyaraláshoz. Ha
megérkeztünk Ótátrafüredre (Starý Smokovec), az autót pár euróért a Gand Hotel
mögötti parkolóban hagyhatjuk. A Tarajkára (Hrebienok) vezető felvonó alsó állomásánál
lévő kocsmában egy sörrel leöblíthetjük az út porát, esetleg a sportboltban
pótolhatjuk az otthon felejtett felszerelést. A siklót érdemes igénybe venni,
mivel a mellette kanyargó betonút nem különösebben érdekes túraszempontból.
Miután kiszálltunk a felső állomásnál (1285 m), a piros jelzésen (Magisztrále)
folytatjuk utunkat.
Hamarosan nagyon kellemes erdei környezetben találjuk
magunkat, bár az agresszív fakitermelés hamar változtathat ezen. Körülbelül 20
perces sétával érjük el az Óriás-vízesést (Obrovský vodopád), ahol
szusszanhatunk egyet megcsodálva ezt a 20 méter magas zuhatagot (1330 m).
Közben egy útelágazást hagyunk el, a szomszédos Nagy-Tarpataki völgybe vezető
kék jelzést. A vízeséstől az út már határozottabban emelkedik, és Magisztráléra
jellemző sziklaburkolaton haladunk. A következő állomás a Zamkovszky-menedékház
(Zamkovského chata, Tarajkától 45 perc; 1475 m), innentől már végig a zöld jelzésen
kell folytatni utunkat. Hamarosan a Kis-Tarpataki-völgyben (Malá Studená
dolina) találjuk magunkat, ahonnan már megpillanthatjuk a tófal tetején a Téry-menedékházat
(Téryho chata). Ne ijedjünk meg, a túránk nagyobb és nehezebb része még hátra
van. Végig a patak mellett követjük az utat, festői tájon. Jobb oldalról a
Lomnici-gerinc emelkedik mellettünk, tagolt és rendkívül vad tornyokkal. 15-20
perces séta után érdemes figyelni, balról közvetlenül az út mellett egy
hatalmas lapos szikla mellé érünk. Ez a Tüzelőkő, ösvényünkről egy kitaposott
csapáson bemászhatunk alá. A mai napig megfigyelhető az áthajló sziklatetőt
beborító korom, hiszen a Téry-menedékház 1899-es megépülése előtt ez a Tüzelőkő
jelentette a menedéket a völgyben járó kincskeresők, zergevadászok és hegymászó
úttörők száméra. A Lominici-csúcs első megmászását is innen vitte végbe Robert
Townson skót hegymászó 1793-ban. Újabb 10-15 perc után érjük el a tófal alját
és ezzel együtt megkezdjük a legmeredekebb szakaszát a túránknak. Az út erősen
cikázik felfelé, egyre szebb panorámát nyújtva a völgyre és a környező
csúcsokra, gerincekre. Olyan 30-40 percet kell taposnunk felfelé, amíg újra
előbújik a menedékház. Innen már nem vagyunk olyan messze, csak pár meredekebb
szakaszt kell magunk mögött hagyni, mielőtt felérünk az Öt-tavi-katlan szélére
(2015 m). Itt érdemes megfordulni és visszatekinteni a völgyre; nehéz szavakkal
leírni ezt a tájat. A menedékházba érve jöhet a megérdemelt csúcs-sör.
