Fáj a lábunk, ég a talpunk, úgy érezzük, kiköpjük a
tüdőnket? A hegyekben mindez nem számít rendkívüli eseménynek. De hogyan
készüljünk fel rá, hogy még a nehezebb túrákat is fájdalmak nélkül éljük túl?
Hogy másnap reggel ne azt érezzük, hogy nem bírunk felkelni az ágyból? Azok,
akik azt gondolják, hogy a világ legkisebb magashegységében történő túrára nem
kell felkészülni, bizony nagyon tévednek. Még egy tátrai túra előtt is fontos a
megfelelő felkészülés, majd a hegységben maga az akklimatizáció.
Először is a tervezett kirándulások előtti napokban töltsünk
el néhány órát egy edzőteremben, aerobikozzunk, vagy legalább kocogjunk. A
kirándulásokat kezdjük könnyebb túrákkal. „Amennyiben ülő munkát végzünk,
először is át kell állnunk a folyamatos mozgásra. Némelyeknél ez két-három
napig is eltarthat” – tanácsolja Pavol Rajtár hegyi vezető. Fontos a megfelelő
tempó megválasztása. Ezzel folyamatosabban tudunk haladni, és társainkkal menet
közben probléma nélkül tudunk beszélgetni. Fontos kellék a teleszkópos túrabot,
amely enyhíti a gerinc és az ízületek terhelését. De ez csak akkor megfelelő,
ha két botot használunk, a megfelelő hosszúságúra kihúzva, amely saját
magasságunk mínusz 50 cm.
Az izzadságcseppekkel a szükséges ásványi anyagok is
elhagyják testünket, amely viszont felgyorsítja az izomfájdalmakat. „A legjobb,
ha viszünk magunkkal egy kis szalonnát, vagy valami zsírosat, és hozzá valami
sósat. A magnézium is sokat segíthet” – teszi hozzá a hegyi vezető. Fontos,
hogy kb. óránként tartsunk mintegy 10 perces szünetet, amikor tudunk enni és
inni. A hátizsákba csomagoljunk lédús gyümölcsöket, valamint banánt vagy diót.
A túra befejezése után pedig fáradt lábainkat felváltva hideg és meleg vízzel
zuhanyoztassuk.
Karol Gurský professzor, a Szlovák Orvosi Társaság hegyi
gyógyászati szekciójának egykori vezetője szerint az oxigénhiány olyan
probléma, amely a legtöbb turistát veszélyezteti a Tátrában. Mint köztudott, a
magasság növekedésével együtt csökken a légnyomás, amelyre a Tátra lábainál,
pl. Poprádon, Késmárkon élők jobban reagálnak, de a távolabbi tájakról érkező
turisták helyzete egy kicsit rosszabb. Ha pl. Hollandiából, a tengerszint
alatti vidékeken élők jönnek a Tátrába túrázni, bármilyen furcsa is, ha nem
szeretnének súlyos egészségügyi problémákkal szembenézni, nekik a tátrai túra
előtt akklimatizálódniuk kell. Nagy veszélyt jelent pl. számukra, ha délelőtt
kiszállnak a repülőgépből a poprádi repülőtéren, és délután felvonóval máris a
Lomnici-csúcsra kirándulnak. „Egyszer találkoztam egy német turistacsoporttal,
akik a Balti-tenger mellől érkeztek a Tátrába, és másnap a
Menguszfalvi-völgyben fekvő Békás-tavakhoz kirándultak. Ez egy nagyon kellemes
túra nagyjából 1900 méter tengerszint feletti magasságba. A csoport éjjel
érkezett, én másnap reggel találkoztam velük a Poprádi-tó közelében.
Természetesen nem jutottak fel a tavakig, egyszerűen mozdulni sem bírtak,
testük nem tudta leküzdeni az oxigénhiányt. Volt, aki sokkot kapott, nem
értették, mi történt velük, miért hagyta el őket hirtelen az erő. Azt
tanácsoltam nekik, hogy akklimatizálódjanak, és a harmadik napon már úgy fognak
ugrálni a sziklákon, mint egy zerge” – mondta a professzor.
Milyen tünetek utalnak
arra, hogy testünk küzd az oxigénhiánnyal?
Összetéveszthetetlen tünet a nyugalmi állapotban
tapasztalható gyors légzés és szívdobogás. Elég, ha felvonóval felmegyünk a
Lomnici-csúcsra, és máris percenként 10-el megnő a pulzusszámunk. Fizikai megterhelés
estén ez természetesen sokkal több. Otthon a nyaki pulzusszámunk 60 körül van,
a Tarajkáról a Zamkovszky-menedékházhoz vezető kényelmes sétaúton az
oxigénhiány miatt felgyorsult szívverés ezt percenként 100 ütésre is
felgyorsíthatja. Az oxigénhiány más vegetatív változást is okozhat
szervezetünkben, pl. megnöveli a vörösvértestek számát, fokozottan aktivizálja
a mellékvese működését. Nagyobb magasságban, pl. az Alpokban az oxigénhiány
klimatikus stresszt is okozhat. Ebben az esetben veszélyes tüdőödéma alakulhat
ki, bevérzik az ember szeme, vagy a nagy magasságban fellépő agyi ödéma is
kialakulhat, ami már közvetlen életveszélyt jelent.
Mit tehetnek a
turisták az egészségre veszélyes helyzetek megelőzése érdekében?
A recept egyszerű, de hatása sokszorosan bizonyított. A
hegyekben az oxigénhiány miatt előforduló egészségügyi problémák megfelelő
akklimatizációval, testünk fizikai terhelésének fokozatosan növelésével
megelőzhetők. A gyorsaság nem való a hegyekbe, nem vezet jóra, ha reggel a
poprádi állomáson leszállunk a vonatról, majd egy óra múlva egész napos túrára
indulunk.
Beszéljünk az
oxigénhiány miatt fellépő egészségügyi problémákról. Tavaly az Alpok egyik 2000
méteren fekvő menedékházában találkoztam egy osztrák csoporttal, akiket ott
gyógykezeltek depresszió ellen. Ebben ellentmondás érzékelhető, egyrészt az
oxigénhiány okozta egészségügyi problémákról beszélünk, másrészt pedig ott
vannak az oxigénhiány terápiás hatásai.
A depresszió, asztma, krónikus bronchitis,
poszt-miokardiális infarktus kezelése során az 1500-2000 méteres magasságban
történő kezelésnek terápiás hatása van. Testünk, miután alkalmazkodik ehhez a
magassághoz, még több endorfint és hormont termel, melyek sikeresen enyhítik a
depresszió tüneteit.
Milyen gyakran kell
egy átlagos felkészültségű turistának pihenni túra közben?
Hegyi túra során nagyon fontos, hogy megtaláljuk a túra
megfelelő ritmusát, és megfelelő időközönként pihenjünk. A pihenés azonban nem
lehet több 5-10 percnél, mivel ha ennél hosszabb ideig pihenünk, testünk lehűl,
és az izmok elveszítik rugalmasságukat. Azt javaslom, hogy az első pihenőt a
túra megkezdése után fél órával tartsuk, majd azt követően két-három óra
elteltével.
Túra előtt mit
pakoljunk be a hátizsákba?
A táplálkozás során figyelni kell arra, hogy növeljük a
szénhidrát bevitelt, pl. cukorral elkészített teát igyunk, fogyasszunk
szőlőcukrot, csokoládét és gyümölcsöt. Ez különösen előnyös szervezetünk
számára, kiváltképpen azért, mert oxigénhiányos környezetben is jól
felszívódik. Semmi esetre sem maradhat ki a hátizsákból egy palack ivóvíz,
lehetőleg tiszta, vagy citrommal ízesített vizet vigyünk. A folyadékhiány nem
csak a teljesítményt csökkentheti, de a vér sűrűsödése megnöveli a tromboembóliás
események kockázatát.
Azt tapasztalhatjuk,
hogy egyes emberek a magashegyi túra során öt órán át nem isznak egy deci
folyadékot sem, majd a túra végén felhajtanak fél liter sört. Úgy tűnik,
egyáltalán nem voltak szomjasak…
Ők a legkockázatosabb turisták csoportjába tartoznak,
ilyenekkel nem szabad a hegyekbe indulni. Nem képesek teljesíteni, bármikor
összeomolhatnak. Éhezni lehet túra közben, de nem inni az őrültséggel határos.
Mi a helyzet a
klasszikus szlovák itallal, a szilvapálinkával?
Szilvapálinkát legjobb a túra után, a menedékházban vagy a
szálláson fogyasztani. Túra során nem ajánlott, ez inkább csak jól hangzó
szlogen. Az alkoholfogyasztás következtében fellépő nagyobb terhelés kritikus
helyzetekbe sodorhatja az embert, ami a hegyekben nagyon veszélyes. Télen
viszont az alkohol fokozza a hőkibocsátást, másrészt pedig hamis
melegségérzetet ad. Az alkoholfogyasztás minden személynél más és más hatást
válthat ki.
A magashegyi
túraútvonalakon bizonyos körülmények között szívműtéten átesett emberek is
mozoghatnak. Mennyi idővel a műtét után ajánlott elindulni pl. a
Téry-menedékházhoz?
Miokardiális infarktus után kb. fél évvel, akiknek pacemaker
van beépítve, a műtét után leghamarabb egy évvel vállalkozhatnak ilyen
nehézségű túrára.
A turistautakon gyakran
találkozunk gyerek, gyakran még csak óvodás korú csoportokkal. Ezek a túrák nem
veszélyesek az ő egészségükre?
A gyermekek erőnléte és állóképessége gyakran jobb, mint a
felnőtteké. A Zamkovszky-menedékház például ideális célpont kisgyermekes
családoknak is, igaz, lassúbb tempót kell választani, és gyakrabban kell
beiktatni pihenőt. Ha kisgyermekkel indulunk a hegyekbe, fokozottan figyeljünk
oda arra, hogy elegendő folyadékot vigyünk magunkkal, a hátizsákból semmiképpen
ne felejtsük ki a csokoládét és a gyümölcsöt. Igaz, hogy a fiatalabb gyermekek
gyorsabban elfáradnak, de elég nekik 10 perc pihenő, és máris regenerálódnak.
