![]()
A Magas-Tátra keleti végén, a
Zöld-tavi völgy zárlatában található a turisták körében rendkívül népszerű
Zöld-tavi menedékház. A ház a smaragdzöld színű tó partján, hatalmas tátrai
csúcsok tövében fekszik. A menedékház története a XIX. század végén kezdődött,
az alábbiakban ennek a hegyek között álló menedékháznak a sorsával ismerkedünk
meg. Még mielőtt azonban megismernénk a jelenlegi menedékház történetét, nem
feledkezhetünk meg az Egyed menházról sem. Ez a Zöld-tó partján állt, és a
pásztoroknak valamint a kor turistáinak menedékül szolgált a szélsőséges
időjárási körülmények ellen. Azt az ideális helyszínt, ahol a jelenlegi
menedékház áll, elődeink választották, akik a XIX. század végén felépítették
itt az első menhelyet. Egyes feljegyzések azonban azt mutatják, hogy a helyet
már a XVII. század végén is ismerték. A jelenlegi menedékház elődje, az
Egyed menház 1884-től létezett, azonban nem ott, ahol a mai házat ismerjük.
Ugyanis néhány évvel korábban, pontosan 1876-ban épült fel a Fehér-tavi- és a
Zöld-tavi-völgyek térségének első menháza, amely a tóhoz vezető út hiányában a Rókusi-réten
állt. A Magyarországi Kárpátegyesület (MKE) 1873-ban 200 aranyat ajánlott fel a
tó partján építendő menedékház költségeit fedező gyűjtés céljaira, ez azonban a
tóhoz vezető út hiányában közel sem volt elegendő. Ezért aztán a menházat 1876-ban
a Rókusi-réten építették fel, ott, ahol a régi késmárki és szepesbélai
mezőgazdasági ösvények találkoztak.
Az egy helyiségből álló, primitív kunyhó
mindössze két hét alatt épült fel, felépítése után a kakaslomnici
földbirtokosról, az MKE alapítójáról és ebben az időben elnökéről, Berzeviczy
Egyedről Egyed menháznak nevezték el. AZ MKE tagjai mindenféle korlátozás és
anyagi ellenszolgáltatás nélkül használhatták a menedékházat éjszakai szállásként.
A menház hamarosan az erre járó turisták népszerű célpontja lett, ami nem
tetszett az itt legeltető pásztoroknak. Emiatt aztán gyakran megrongálták a
menedékházat, amelynek ekkor nem volt gondnoka. Miután a helyzet
elviselhetetlenné vált, 1880-ban az MKE úgy döntött, hogy Késmárk város
hozzájárulásával a menházat átköltözteti a Zöld-tó északi partjára.
A menházat azonban ez a
költöztetés sem mentette meg, a ház üzemeltetésére nem találtak érdeklődőt.
1882-ben az őszi viharok letépték a ház tetőszerkezetét, majd egy évvel később,
1883-ban a ház leégett. 1884-ben az MKE megbízásából zsdjári asztalosok
újjáépítették. Az új, két szobás, verandás épületet a korábbi rossz
tapasztalatok miatt 1887-ben áthelyezték a tó déli partjára. A ház zaklatott
élete azonban tovább folytatódott, hiszen 1890-ben ismét leégett a tető. Bár
ezt gyorsan megjavították, de az év őszén a ház sorsa megpecsételődött, hiszen
tűz pusztította el, amely után csak üszkös romok maradtak.
![]() |
| Fotó: www.kee.fpv.ukf.sk |
A Zöld-tó térségében ekkor
azonban már szükség volt egy turista hajlékra, amely szintén az MKE
kezdeményezésére valósult meg. Nem kevésbé fontos volt a ház anyagának
megválasztása, amelyből felépítik a házat, mivel az előző házak sorsa megfelelő
leckének bizonyult. Ezért még mielőtt hozzáláttak volna a tervezéshez,
megállapodtak, hogy a leendő menedékházat kőből kell felépíteni, és legalább a
nyári forgalmas hónapokban vendéglősnek kell üzemeltetni. A pályázati kiírást
közzétették a helyi lapokban, majd az MKE elnöksége a két legmegfelelőbb
pályamű közül az anyagilag kevesebb kiadással járó tervet hirdette ki
győztesnek. Mindazonáltal a ház felépítése csak a nyilvánosság anyagi
támogatásával jöhetett létre. 1895-ben Schwarz késmárki építész egy egyszerű
kunyhót épített a munkások számára, akik lefektették az alapjait az új, immár
harmadik menedékháznak a Zöld-tó partján. Két évvel később a ház már tető alatt
volt. Az új menedékház ismét a tó déli partján, a Karbunkulus-torony égbe nyúló
sziklacsúcsa alatt épült fel. A 10x11 méter alapterületű téglaépület 63 cm.
vastag falait gránitkövekkel erősítették meg, lapos teteje farostokkal
megerősített cementből készült. A menedékház 3 méter széles verandája a tó felé
nézett. A korábbi menedékházaknál szerzett rossz tapasztalatok miatt az új
menedékházat fém zsalugáterekkel szerelték fel. Az épületben négy darab 2 ágyas
szoba, konyha és étkező kapott elhelyezést. A ház berendezéséhez tartozott a
vaskályha és a pince. A menedékház első vendégkönyvéből megtudhatjuk, hogy az
első turisták, akik rendszeresen látogatták a menedékházat, 1897. júliusban
érkeztek a házba.
A menedékház ünnepélyes
megnyitására 1897. augusztus 27-én került sor, nagyszámú érdeklődő
jelenlétében. A menedékházat a Magyarországi Kárpátegyesület (MKE) védnöke,
Frigyes főherceg tiszteletére – aki anyagilag is hozzájárult a ház
felépítéséhez – Frigyes menedékháznak nevezték el. A XX. század elején
keletkezett szlovák nyelvű kiadványokban Bedrich-menedékház (Bedrichova chata)
néven is feltűnik, ez az elnevezés azonban a Monarchia megszűnésével együtt
eltűnt. Az I. világháború végétől 1950-ig aztán a menedékház földrajzi
elhelyezkedése alapján a Zöld-tavi menedékház (Chata pri Zelenom plese) nevet
viselte. 1950-ben azonban a neves hegymászóra, Albert Brnčalra emlékezve – aki
1950. augusztus 1-én, hegymászó-oktatás közben vesztette életét a
Karbunkulus-csorbánál – ismét átnevezték. Brnčal érdemei előtt tisztelegve
Brnčal-menedékház néven kezdték feltüntetni, a turisták és a hegymászók azonban
egyszerűen csak „Brnčalka” néven emlegették. 1991-ben az illetékes szakmai
szervezet ismét Zöld-tavi menedékházra változtatta a ház nevét, és szerencsére
ez a név azóta sem változott.
A ház nevének elemzése után
kicsit ássuk bele magunkat a ház történelmébe. A menedékház első bérlője
Forberger Ede volt, aki kényelmes ágyakkal és frissítőkkel várta a vendégeket. A
menedékházat az első évek során főleg Felső-Magyarországról érkező turisták
látogatták, de a fennmaradt vendégkönyvek tanúsága szerint sokan érkeztek a
szomszédos Lengyelországból. Még olyan távoli országokból is, mint pl. Anglia
és Franciaország, vagy olyan egzotikus országokból, mint pl. Szumátra vagy Kína
is érkeztek ide turisták. Érdekesség, hogy a gondnok akkoriban három tehenet is
tartott, hogy a vendégeknek mindig friss tejet, és abból készült termékeket
tudjon kínálni. A menedékházat gyalog vagy lóháton lehetett megközelíteni,
lovat pedig a közeli falvakban lehetett bérelni. Az I. világháború idején a
menedékház környékén zajlottak a Magyar Királyi Honvédség hegyvidéki
alakulatainak gyakorlatai. A katonák ellátása azonban aránytalanul nagy
terheket rótt a menedékházra, aminek az lett a következménye, hogy 1916 nyarán
már nem volt képes folytatni működését. Az akkori illetékesek közbelépése után
a menedékház 1917 márciusáig már csak 40 katonának és 5 tisztnek nyújtott
szállást és ellátást. 1918 után a menedékházat felújították és kibővítették,
majd a háború után már egész évben ott tartózkodó bérlő üzemeltette. 1922-ben
telefonösszeköttetést létesítettek a menedékházzal. Négy évvel később a ház
újabb átépítésen ment keresztül, az eredeti 12 ágyas kapacitást ekkorra 58
ágyra bővítették, kialakították az ebédlőt, valamint kamrával és a bérlő
lakásával bővítették. Az 1920-as években kétszer is tűz ütött ki a
menedékházban, amelyek azonban nem okoztak jelentős károkat. További átépítések
és bővítés után a menedékházat 1948-ban államosították. Az újabb átfogó
felújítás 1957-ben fejeződött be, ekkor a ház új elektromos világítást,
központi fűtést, vízellátást és szociális helyiségeket kapott. Egy évvel később
újabb kőépületet emeltek a Zöld-tavi-patak közelében, melybe az elektromos
áramot biztosító turbinát telepítették. A téli hónapokban a patak természetes
ereje helyett dízelgenerátorok termelték az energiát.
![]() |
| Fotó. www.fotopb.sk |
1991-től a menedékház a Szlovák
Turisták Klubja, valamint a JAMES Szlovák Hegymászó Egyesület tulajdonában van.
2010-ig a háznak Juraj Gantner volt a gondnoka, aki a gazdasági épületet
kétszeresére bővítette, víztartályt épített, és más egyéb kiigazításokat
hajtott végre, melyeknek köszönhetően a menedékházban napjainkban kellemesen
érezhetjük magunkat. A menedékházat 2011-től Tomáš Petrik üzemelteti.
A menedékház jelenleg 12 szobában
56 ággyal rendelkezik, és a többi magas-tátrai menedékházhoz hasonlóan a Hegyi
Mentőszolgálat (HZS) állomása is egyben. Az étteremben a saját élelmen és
italokon kívül a gazdag helyi kínálatból is választhatunk. A Zöld-tavi menedékházhoz
legegyszerűbben a Fehér-víz autóbusz megállóhelytől induló sárga jelzésű
turistaúton juthatunk el, amely nem mondható nehéz túrának, csupán kellemes séta
akár gyerekeknek is.
A Zöld-tavi menedékház június 15.
és október 31. között több irányból is elérhető, a téli szezonban azonban csak
egyetlen lehetséges megközelítési útvonal használható. A felkészült turistáknak
a Kő-pataki-tótól a Nagy-Morgás-hágón át vezető piros jelzésű turistaút a
megfelelő választás a menedékház elérésére. A Kő-pataki-tóhoz a Tátralomnicról
induló felvonóval lehet legkönnyebben feljutni, vagy pedig „önerőből”, ahogy
igazi turistához illik. Jelzett turistaúton érhetjük el a Bélai-Tátra keleti
oldaláról is, a Nagy-Fehér-tótól induló, szintén piros jelzésen. Amíg a fenti első
útvonalon csaknem 2 óra alatt érhető el a ház, a második útvonalon ez mindössze
½ óra, de ne feledjük, hogy a Nagy-Fehér-tóhoz is egy fárasztó túra során
juthatunk el. A téli időszakban viszont az egyetlen lehetséges elérési útvonal
a sárga jelzésű turistaút. Ez a Fehér-víz autóbuszmegállótól indul, ami kb. 3
km-re fekszik Tátralomnictól. Ez a Zöld-tavi menedékház legkönnyebb, bár időben
a leghosszabb, családoknak és gyerekeknek elsősorban ajánlott megközelítési
útvonala.
